Azzal a nehéz helyzettel kell szembenéznünk, hogy annak érdekében, hogy a Szilaj Csikó olvasóközönsége a lehető legsokoldalúbb tájékoztatást kapja, állandóan nekünk kell a „másik oldal” véleményét megismertetni a nagyközönséggel. Amikor a külföldi média és a magyar hírforrások döntő része ugyanazt az „unalmas és semmitmondó” híreket közli, az ezen felnevelkedett olvasók bizony joggal gondolhatják azt, hogy mi valamiféle „örök ellenállók” vagyunk. Ez azonban koránt sincs így.

Reggelenként én is végigszenvedem ezeket az unalmas, sokszor fárasztóan egyoldalú, vagy politikai narratívák által „megrendelt híreket”. Ezt az „önkínzást” csak azért vállalom fel, hogy lássam, aznap mivel is próbálják „szédíteni” a jobb sorsra érdemes nagyérdeműt. Így a saját forrásaim között kutakodva máris keresem azokat a híreket, elemzéseket, amelyek más szemszögből mutatják meg az eseményeket.

Az amerikai és a brit értelmiség ugyanúgy tudja, hogy valami félelmetesen gonosz dologra használják fel országaik erőforrásait, és ennek megfelelően súlyos kritikával illetik saját kormányaikat. Ezek a vélemények nem nagyon jutnak el Európába, ami azt jelenti számomra, hogy bár ebben a „nagy összeesküvésben” ez a két hatalom fizeti a prímást,

Európa szellemi elitje jóval árulóbb, mint a brit és az amerikai.

Az amerikaiak pontosan tudják, hogy olyan pénzekből támogatják Ukrajnát, amely valójában nem létezik. Kelley Beaucar Vlahos szerint a konfliktus következtében nemcsak keleti szomszédunk adósodik el, hanem az USA is, és bizony hasonló pénzügyi konstrukciókkal támogatják az európai országok is a háború eszkalációját.

Ezen egyetlen nemzetállam sem nyer.

Az Egyesült Államokban már „hagyomány”, hogy a túlköltekezések miatt az állam a pénzügyi működőképességét veszélyezteti. Ezen a héten is eljutott oda a szövetségi állam, hogy a fizetésképtelenség elkerülése érdekében újra be kellett indítani a bankóprést, és ennek megszavazását ügyesen összekötötték az Ukrajnának szánt támogatásokkal.

Mit is jelent ez? Azt, hogy a két csomagot egymásba kapcsolva

nem volt más választásuk az amerikai törvényhozóknak: vagy megbuktatják az amerikai államot, vagy támogatják Ukrajnát.

Elképesztő, hogy mindaz, ami most zajlik, annyira fontos a „világelit” számára, hogy még Amerikában is ilyen kérdések elé állítják az embereket.

A republikánusok már egyre inkább árnyaltan fogalmaznak a háborúval kapcsolatban, és az elkövetkező választások után már eleve borítékolható, hogy változni fog az amerikai politika iránya. Biden népszerűsége a béka segge alatt van. Egyre inkább felerősödnek azok a hangok, amelyek a külpolitikai ámokfutás helyett hazai problémákra szeretnének megoldásokat találni

Ezek a hangjukat hallató értelmiségiek pedig nem akárkik és nem akárhol jelentetik meg a véleményüket.

Doug Bandow a Cato Institute vezető munkatársa,

Reagan egykori különleges tanácsadója például azt írta nemrégiben, hogy „ne engedjük be Ukrajnát a NATO-ba vagy a ‘NATO Pluszba’, és véletlenül se essünk abba a hibába, hogy valamilyen speciális státuszt keresünk a számára.

Ő is olyan vezető újságokba ír, mint a Fortune magazin, a National Interest, a Wall Street Journal vagy a The Washington Times. Bandow rendszeres kommentátora volt az ABC-nek, a CBS-nek, az NBC-nek, a CNN-nek, a Fox News-nak és az MSNBC-nek.

Diana Johnstone arról a veszélyről ír, hogy amerikai segítséggel akarják újraéleszteni az egykori agresszív német Drang nach Ostent szellemiségét és a kelet-európai revansizmust.

Ray McGovern, aki 27 éves CIA-elemzői pályafutása során a szovjet külpolitikai részleg vezetőjeként, valamint több amerikai elnök napi tájékoztatójának előkészítőjeként és szóvivőjeként dolgozott, azt írja, hogy az amerikai baloldali sajtó meg akarja akadályozni Bident abban, hogy az egyetlen ésszerű cselekedetet meglépje: „mondja meg Zelenszkijnek, hogy hagyja abba a szélsőséges retorikát, és beszéljen az oroszokkal”.

Az egykori CIA-elemzői szerint a New York Times bizonyára attól fél, hogy véletlenül egyszer egy „felnőtt” bemegy az ovális irodába, és ráébreszti Biden elnököt arra, hogy: nem kell hagynia, hogy Zelenszkij és neokon támogatói állandóan piszkálják; hogy a közelmúltbeli harctéri sikerek ellenére Ukrajna nem tudja megnyerni a háborút. McGovern, biztos abban is, hogy

 az USA nem tudja komolyan „gyengíteni” Oroszországot anélkül, hogy ne kockáztasson meg a szélesebb körű háborút.

Az elemző még a csővezetéket ért támadás előtt hangoztatta, hogy a szankciók miatt a német politikusok nem biztos, hogy képesek ellenállni az Északi Áramlat 2-es csővezetékének megnyitásának.

James W Carden az Egyesült Államok Külügyminisztériumánál az USA-Oroszország Kétoldalú Elnöki Bizottság korábbi tanácsadójának Út a háborúhoz Ukrajnában: tény kontra fikció c. írásában arról beszél, hogy Putyin invázióját el kell ítélni, de a nyugati provokációk szerepét aljas dolog lekicsinyelni.

Carden szerint az ukrajnai háborúval kapcsolatban egyszerűen nincsenek „tűrhetően pontos” értékelések – nemcsak a jelenlegi helyzetről, hanem arról se, hogyan jutottunk el a világ idáig. Kemény kritikával illeti az amerikai sajtót is: „Kis túlzással lehet azt állítani, hogy az Egyesült Államokban, a legszélesebb körben látott és legolvasottabb sajtóorgánumokban a háborúról szóló tudósítások és elemzések körülbelül olyan sokrétűek, mint mondjuk Észak-Koreában.”

Francis Fukuyama, a Történelem vége és az utolsó ember szerzője úgy véli, hogy bár „Putyinnak kétségtelenül nem tetszett az ötlet, hogy Ukrajna beléphet a NATO-ba, de nem ez volt a háború igazi indítéka”.

A véleményükkel pedig nincsenek egyedül.

Az amerikaiak közel 60 százaléka támogatná, hogy az Egyesült Államok “a lehető leghamarabb” diplomáciai erőfeszítéseket tegyen az ukrajnai háború befejezése érdekében, még akkor is, ha ez azt jelenti, hogy Ukrajnának engedményeket kell tennie Oroszországnak – derül ki egy új felmérésből.

A felmérés, amelyet a Data for Progress végzett a Quincy Institute for Responsible Statecraft megbízásából, azt is megállapította, hogy a többség (49 százalék) szerint a Biden-kormányzat és a Kongresszus nem tett eleget diplomáciai úton a háború befejezésének elősegítése érdekében (37 százalék szerint igen). A felmérés közzététele azt követően történt, hogy Vlagyimir Putyin tartalékosokat mozgósított. A felmérésből az is kiderült, hogy 47 százalékuk azt mondta: csak akkor támogatja az Ukrajnának nyújtott amerikai katonai segélyek folytatását, ha Washington részt vesz a háború befejezését célzó, folyamatban lévő diplomáciai tárgyalásokban, míg 41 százalékuk azt mondta, hogy támogatná a segélyeket attól függetlenül, hogy az Egyesült Államok részt vesz-e a tárgyalásokban. Mindössze hat százalék mondta azt, hogy Oroszország ukrajnai háborúja az Egyesült Államok három legfontosabb problémája között van. Az első három helyen az infláció (46 százalék), a munkahelyek és a gazdaság (31 százalék), valamint a fegyveres erőszak (26 százalék) áll.

 Mi itt, a Szilaj Csikó szerkesztőségében úgy gondoljuk, itt az ideje, hogy az európai sajtót elborító háborús propaganda ellensúlyozására minél több nyugati gondolkodó elemzését tegyük közzé.

 Új sorozatunknak az Amerika értelmetlen háborúja címet adjuk.

Reményeink szerint olvasóink örömmel fogják fogadni azokat az írásokat, amelyek a háború befejezéséről, az egyes hatalmak felelősségének elismeréséről, a béke megteremtésének lehetőségeiről és a lelkiismeret győzelmének szükségességéről szólnak.

Szilaj Csikó