,,Pénteken már munkába kell mennem.” Mondtam oly sokszor a múlt héten. Mondtam a gyógytornásznak, mondtam a rehabilitációs nővérnek, a rehabilitációs orvosnak, a körzeti orvosnak, a családtagoknak, barátoknak, és mindenkinek, aki rákérdezett az állapotomra.

Munkába kell mennem. De miért KELL?

Mert kell a fizetés. Mondjuk jó volna nekem is, de másnak is kell az én fizetésem. Például az államnak. Elveszi a törvény szerint neki járó részt. Mert ez már csak így szokott lenni. Aztán az egészségbiztosító. Ő is megkapja a maga részét, hogy ha beteg leszek – jókor, jó helyen és jó időben -, akkor megpróbáljon ennek fejében támogatni engem. És van még szociális biztosító, aki állítólag helyettem spórolja a saját pénzemet, hogy ha majd valamikor munkaképtelen leszek, ő szépen, cseppenként visszaadja nekem, hogy ne emésszen akkor sem a pénztelenség gondja.

De még mindig marad nekem is némi kicsi pénzecske. Hová is tegyem? Még jó, hogy spórolni nem kell, mert arra van egy önkéntes, jótékony vállalkozás, aki helyettem megteszi.

 

Jöhet a költekezés!

Költsük például utazásra, hogy minden nap el tudjunk jutni a munkahelyünkre, és onnan haza. Költsük olyan ruhákra, cipőkre, amikre nem volna szükség, ha nem KELLene munkába járni. És költsük el a boltban olyan termékekre, amiket otthon meg tudnánk termelni, elő tudnánk állítani, ha nem KELLene munkába járni. De mivel munkába KELL járni, ezekre nincs időnk, … marad a vásárlás.

És … enni is akarunk …., vizet is csak pénzért kapunk; legyen az kútból, vezetékből, vagy boltból.

Néha a gyerekeinknek is szeretnénk segíteni. Vagy valamivel meglepni a szeretteinket. (Álmodozni pénz nélkül is lehet!) Nagyon hosszú felsorolás következhetne itt, engedjük csak el bátran a fantáziánkat!

És még egy nagyon fontos dolog, hogy miért is KELL munkába járni: azért, mert a munkaképes ember csak akkor értékes, amikor munkában van. Minden egyes nap, amikor ne adj’ Isten beteg merészel lenni, egy nagy mínusz a jövőjében. Bizony ám! Mert akkor nem dolgozik azokra, akik soha nem dolgoznak. Azokra, akiknek nem kell korán kelni, nem kell napi nyolc munkaóra miatt legalább napi tíz órát az otthonukon kívül tölteni, akiket nem szidnak, aláznak feljebbvalók, akikkel nem kötekednek mindent jobban tudó ügyfelek, … (itt is irány a végtelen).

Munkába KELL járnunk azért, hogy akik nem járnak, azok minden hónapban megkaphassák a mi fizetésünk bizonyos részét. És majd mikor ők eljutnak abba a korba, amikor munkaképtelenek lesznek, több ,,megérdemelt juttatást” fognak kapni, mint az, aki dolgozott, amennyit csak bírt. A dolgozó a bére után kap juttatást (mínusz betegnapok és egyéb kalandok), a nem dolgozó pedig az átlagfizetésre alapozhat, és még beteg-napjai sincsenek.

És ugye nem titok, hogy az ,,egyszerű” munkás bére messze nem éri el az átlagfizetés magasságát.

Hát ezért KELL munkába járnunk!

Elindulnék ebben a dologban igazságot keresni, de nem lehet, mert munkába KELL mennem!

Kinek nem inge, ne vegye magára!

Suana