Nahát! Kényszer-pihenőmet lelkiismeretesen betartva fekszem az ágyon, és gondolatok tömkelege ostromolja az elmémet. Kiemelem most azt az egyet, ami ebben az időszakban talán leggyakrabban koppint a koponyám belső falára.

Csendes kis falum, jó éjszakát! … Pár hónap kivételével ebben a faluban éltem egész eddigi életemben. Bár nem vagyok még Matuzsálem, de az X -et már L -re cseréltem, a körülöttem végbemenő változás erősen szembe-, illetve fülbe tűnő.

Annak idején, mikor még a szakadt nadrágot foltozták, nem vásárolták, minden nagyon más volt. Az utcán Jóska, István, János és Laci bácsik ballagtak, vállukon kaszával vagy kapával. Mari nénik, Bözske nénik, Ilonkák kis szatyorral mentek néha boltba, esténként és vasárnaponként kis könyvecskével templomba. A gyerekeket kézen fogva vezették a nagymamák óvodába. …

Az utcáról behallatszott a bácsik dallamos fütyörészése, a nénik pletykálkodása, a gyerekek nevetése, a libák gágogása, …

És most mi van? Eltűntek a libák nem csak az utcáról, de az udvarokról is. Eltűntek a házak elől az eper-, hárs-, és szilvafák. Eltűntek az orgona-, kökény-, bodza- és csipkebokor kerítések. Ezek helyett beton, vagy kő kerítések vannak, ahogy az udvaron fű helyett is beton vagy kő van. A bácsikat felváltották a hatalmas mezőgazdasági gépek. Fütyülés helyett eget rengető zúgásokat hallgathatunk.

És persze meg ne feledkezzünk az állandóan duruzsoló fűnyírókról. Minden nap erre a jól ismert hangra ébredhetünk, és térhetünk nyugovóra. A nénik a szatyor helyett autóval suhannak a boltba. Imakönyvet már nem hord (szinte) senki. Akik használták, azok vagy tudják kívülről, vagy már örökre a kezükben maradt. A többieknek meg már erre se idejük, se szükségük nincs. (?!) A gyerekeket is autóból teszik ki az óvoda előtt. …

Minden megváltozott. Drága, jó Nagyapám, ha egy napra visszajönnél … sírva fakadnál!

Suana