Sokkoló esetek a Pszichiátriáról! – A pszichiátria múltja és jelene

Bizony a pszichotrop anyagok nehéz légzést és légzés kimaradást okoznak. könnyen túladagolják ezt az ápolók… simán megölhetik a sztrókos vagy kiszolgáltatott beteget…. a nővéreknek az a könnyű ha a beteg alszik … akkor nem eszik nem iszik, maga alá piszkol de egy pelenkában lehet tartani egész nap. A nővérek fél analfabéták betanított munkások, nem is ismerik a gyógyszerformákat…. ezt tapasztaltam idegklinikán… rutinokat alkalmaznak senkit nem érdekel a beteg állapota ami a számítógépben van az alapján dolgoznak és nem a beteg állapotát nézik, egymásra mutogatnak… a sztrókos családtagnál tapasztaltuk hogy nagyon aljasok az orvosok és nővérek is, a beszédképtelen betegekkel… magatehetetlen beteggel …
apámat ütlegelték kikötözték, még olyan más beteget aki beszélni és önellátni tudott, olyat is bealtatóztak és amíg aludt kikötözték az ágyhoz… józanul felébredt és könyörgött a nővérnek hogy engedje el… mert így wc re sem tudna menni..
A nővér meg azt mondta … “nem ismerem magát még elkóborol nekem…”

Ideg klinikán voltunk és súlyos elhanyagolást elhanyagolással magára hagyással elkövetett gondatlan emberölési kísérletet is átélt az apám… persze kimenekítettem onnan, amint lehetett és otthon ápoltuk a bénult embert 6 és fél évig. Egy horror amit ez idő alatt láttam és tapasztaltam.

Azok után amit az oltásokkal elkövettek … és most már olyan munkaszerződéseket kötnek az orvosokkal mint a katonákkal parancsra fognak oltani … és bármit megtehetnek büntetlenül. Az összes ZEPAM … medazepam temazepam, diazepam , alprazolam ( frontin) nehéz légzéshez, hozzászokáshoz és agresszív viselkedéshez vezet. tramadol – ( Contramal ) és egyéb kettes típusú pszichotropok nyálfolyósra kábítják a betegeket öregeket.

Szükség lehet fájdalom csillapításra … de ezeket sokszor indokolatlanul sokat és nagy dózisban használják.
A betegek átadása műszakváltáskor hanyag, láttam otthagyott csomagolás nélküli tablettákat ledobálva a beteg szekrényére intenzív osztályon… aztán nem tudták a nővérek hogy mi az a gyógyszer, kié és mennyit kell szednie egyáltalán beadták e a napi adagot vagy most kel ezt beadni..

A gyógyszer nem volt bliszterben vagy feliratos üvegben így szemétnek számít… hiszen nem tudták azonosítani… szégyen szemre ( annak ellenére hogy naponta adják be a betegeiknek.) Azt hazudták a családnak hogy nem szedálják a beteget holott keményen szedálták, és ha megpróbáltunk a beteg érdekében szót emelni, megzsarolt a főorvos hogy ha nem hagyjuk hogy úgy kezelje ahogy ő akarja, akkor magára hagytuk a betegünket… virág nyelven zsarolt …
3 alkalommal próbálták eltenni láb alól 28 nap alatt. 1 alkalommal rányitották az ablakot takaró nélkül mert nem számítottak rá hogy hogy este 6 után még megyünk látogatni. egy vékony lepedőben kihűlve találtuk a leszedált beteget… jég hideg testtel papírsárgára fagyva, kinyitott ablaknál a hidegben… a többi beteg be volt rendesen takarva…amikor rájuk kiabáltam hogy azonnal hozzanak egy takarót rögtön ugrottak a mocskok. vaj volta fülük mögött… a beteg arca pedig percek alatt kipirult újra… visszatért belé az élet.

Aztán gégekanült tettek a betegnek, kikerült osztályra… jobb oldala teljesen béna volt és kikötözték a mozgó kezét lábát úgy hogy a szíj a beteg kezét a saját csípője mellett egy centire sem engedte elemelni… Látogatáskor észleltük hogy a beteg arcán át vannak dobálva a zsinórok , mozdulni sem tud az orrát sem tudná megvakarni tűz rá a nap a bezárt ablakokon át a radiátor mellett van.
Kioldoztam, egy napja egy falat étel sem ment át a gyomorszondáján , a vizéből nem hiányzott… nem itatták nem etették… Kioldozott kézzel hagytuk ott estére. Másnap reggel láttuk hogy éjjel baj volt. 4 bénult sztrókos beteg volt a szobában, akikből csak egy tudott beszélni suttogva , egy 47 éves informatikus férfi… a többi 75-80 éves bácsi A 47 éves rettegett a nővérektől. Kérdeztem mi történt de nem akarta elárulni… végül addig könyörögtem és megfogadtam hogy nem árulom el a nővéreknek amit mond… elmondta nekem: A vészjelző gépet kikapcsolták, a 4 beteget 5 órán át magára hagyták… apám gégekanülje lassan eldugult nem jöttek leszívni fulladozni kezdett a sötétben… senki nem tudott segítséget hívni… végül azzal a kezével amit én előtte való este eloldoztam, kicibálta a saját torkából a szerelékeket és így jutott levegőhöz, felköhögte a gégéje mellett vágott lyukon át a nyálkákat ami a hörgőjében felgyűlt és úgy kapott levegőt… csak reggel váltás előtt jöttek be a nővérek.
Amikor megkérdeztem a nővért hogy mi történt az éjjel, cinikusan vigyorogva ránézett apámra és azt mondta
Matyi bácsi nagyon ügyes volt az éjjel! és ennyi. 5 napon belül berendeztem az otthonában egy mini kórtermet betegágyat berendezéseket mindent, és saját felelősségre kihoztam abból a pokolból. Végig rettegett. A szívritmusa elképesztő 185-200 között volt azt mondták ez el fogja vinni 10 nap max másfél hónap.
Nos amint hazahozták letették a beteghordók, látta hogy biztonságban van, egyszer s mindenkorra elmúlt a szapora szívverés. a menekülési ösztön miatt volt olyan gyors a szíve, és nem azért mert szívbaja volt.
Kiderült hogy a gégekanül fölösleges kínzás volt csak… ( így a beteg nem tud horkolni… nem olyan zajos) Nem volt egy percig sem légzési problémája. Ki is dobtam a kanült amint hazaértünk. A laborjai vérképe éveken át mint egy 20 évesnek. A felfekvéses szakrális tenyérnyi sebeit elfelejtették beleírni a zárójelentésbe. 6 hónap alatt házi szerekkel gyógyítottuk meg a felfekvést mert amit az orvosok adtak semmire nem volt jó.
Az agyi érelzáródás volt az ami miatt a test többi egészséges része nem kapott irányítást teljes jobb oldali bénulás és beszédképtelenség lett a vége. Így élt élete végéig, gyomorszonda pelenka, katéter… és az írás és beszédkészsége oda lett. De mindent értett , szociális képességek nem sérültek, kézfogás köszönés, fotók felismerése…. barátok családtagok megismerése zenék dallamok jobb agyféltekés dolgok működtek. Magunkra maradtunk. hónapok múlva a baptistáktól kaptunk segítséget az ápolásban. Aztán 2020 tavaszán vége lett a szenvedésének. Az orvosok meg sem próbáltak esélyt adni a felépülésre terápiára. Azt mondták nem rehabilitálható és ennyi.
Egy biztos. Ez az ember 44 és fél évet ledolgozott, a vasútnál… mindig nevelt jószágot , ő maga gyógyította is a jószágot, ha kellett, sikerrel. A disznajával különben bánt mint ahogy vele a klinikán bántak.