Imádom a műsort!
Volt idő mikor én is szembesültem azzal, hogy hogy szenvednek a tehén anyák és borjak, s meglepődtem vegaként, hogy a konkluzióm az, hogy a szabadon legelő húsmarháink azok akik igazán boldogan élnek. Az ipari mennyiségű tejfogyasztás ami állatkínzás, és nem a mértékletes húsevés. Persze a mértékletes tejivás is tud nem ártó lenni, ha mint nagyanyáink személyes kapcsolatban vannak állataikkal és pl csak a tej felét veszik el a borjútól, mint volt anno. A hústartás “gazdaságosabban” is tud nem ártó lenni.
Az az itt nem hallott logikus hitrendszer még átgondolásra érdemes lehet, miszerint: Mindenkinek más táplálkozás az egészséges, mert életfeladattól függ, hogy szüksége van e az állati asztrálokra, jangos erőkre. Így embertől ,sőt életszakaszától függően akár le is betegedhet a hús nem evésétől (pl ha földelő pályára van küldve) vagy a húsevéstől (pl ha jóginak született) egyaránt. Persze nem kell túlmisztifikálni ezt sem, a szervezet igen alkalmazkodó képes, a tiszta forrású étel a legfontosabb és mindenben a MÉRTÉK. Sztem a heti egy (vagy kettőszöri) minőségi húsevés középkori normája kivitelezhető volna itt európában… Van olyan ismerősöm is, ahol vegahét, húshét (itt sem minden étkezésnél!) folytonosan váltja egymást. Egészségügyileg ez sem rossz, így van idő regenerálódásra.
Hosszútávon, gyakorlatilag letizedelhetnénk az állományt, családi gazdaságok legeltetős tartására.