Ukrajna képviselői napok óta nyíltan azt mondják, hogy Ukrajna betiltja a búza exportját, de az olyan médiumok, mint a Der Spiegel, Oroszországot hibáztatják. Nem számolnak be Ukrajna zsarolásáról.

A nyugati politikusok és média hónapok óta azzal vádolja Oroszországot, hogy megakadályozza az Ukrajnából származó gabonaexportot, Oroszország pedig “fegyverként használja az éhezést”. Hetek óta arról számolok be (és bebizonyítom), hogy ez nem igaz, mert Ukrajna az, amely megakadályozza a gabona exportját a tengeri aknáival, amit nem akar megtisztítani. Oroszország viszont egyetlen kereskedelmi hajót sem akadályozott meg a Fekete-tengeren.

Természetesen minden olyan információnak, amely Oroszországból származik, rosszindulatú orosz propagandának kell lennie. Az érvek nem segítenek, a “Tagesschau-hívők” komolyan veszik, amikor a “mainstream média” valami mást mond nekik.
Az a tény, hogy Putyin majdnem egy hete ismét garantálta, hogy Oroszország nemcsak hogy nem akadályozza Ukrajna gabonaexportját, de még hajlandó segíteni is, nem érdekli a “mainstream médiát” és olvasóit, mert Putyinnak amúgy sem lehet hinni.
Vagy a “mainstream média” teljesen eltitkolja olvasói elől, amit Putyin mondott.

Amikor az “orosz propaganda” igaznak bizonyul

Hülyeség, hogy még Ukrajna magas képviselői is elkezdték nyíltan kijelenteni, hogy Ukrajna maga is megakadályozza saját búza exportját. Ez június 7-én kezdődött Ukrajna törökországi nagykövetével, majd június 8-án az ukrán biztonsági tanács vezetője is nyíltan kijelentette, hogy Ukrajna addig nem engedi ki a búzát az országból, amíg a Nyugat nem szállítja le a Kijev által kívánt fegyvereket, különösen a modern hajóellenes rakétákat. Ezt ugyanezen a napon az ukrán külügyminiszter is megerősítette.

Ki használja az éhezést a nyomásgyakorlás eszközeként és fegyverként, Oroszország vagy Ukrajna?

A sajtó továbbra is vidáman lefekszik

Ez azonban nem zavarta a sajtót, mert június 8-án, azaz ugyanazon a napon továbbra is változatlanul mondta ugyanazokat a hazugságokat. Ezen a napon Ann-Dorit Boy, a Der Spiegel egyik legradikálisabb propagandistája megengedte, hogy közzétegyen egy cikket “Fenyegető globális éhségválság – Lavrov ujjal mutogat Kijevre – és a búza ott marad, ahol van“, amely a következő bevezetővel kezdődött:

“Az orosz külügyminiszter Ankarában azt állítja, hogy segíteni akar egy tengeri folyosón, hogy gabonát exportáljon Ukrajnából. De sok minden utal arra, hogy Moszkva inkább továbbra is zsarolja a világot.”

Értelmetlen belemenni ebbe a hosszú cikkbe, mert amikor Ms. Boy cikkeket ír, az olyan hazugságok, féligazságok és dezinformációk gyűjteménye, hogy szinte lehetetlen mindenbe belemenni. Egyszerűen túl sok. Ezért csak egy példát szeretnék mondani. Ms. Boy írja:

“Mivel a szegény észak-afrikai és arab országok főként az ukrán búzától függenek, az Egyesült Nemzetek Szervezete is a blokád gyors megoldását szorgalmazza az éhségválságok elkerülése érdekében.”

Boy asszonynak igaza van abban, hogy elsősorban az afrikai országok reménykednek a megoldásban. De eltitkolja olvasói elől, amit Macky Sall, Szenegál elnöke és jelenleg az Afrikai Unió elnöke mondott június 4-én, négy nappal a Spiegel-Machwerk megjelenése előtt. Azt mondta:

“Az Oroszországgal szembeni szankciók súlyosbították ezt a helyzetet, és most már nem férünk hozzá az Oroszországból származó gabonához, különösen az Oroszországból származó búzához. És mindenekelőtt nem férünk hozzá a műtrágyákhoz, mert a helyzet már így is nehéz volt, és most még nehezebbé vált, ami hatással van az afrikai élelmezésbiztonságra.
Éppen ma délelőtt beszéltem az Afrikai Unió Bizottságának munkatársával, és elmondtam neki, hogy két fő probléma van – a válság és a szankciók. Együtt kell működnünk e két kérdés kezelése érdekében, hogy az élelmiszerek, különösen a gabonafélék és a műtrágyák mentesüljenek a szankciók alól.”

Egyszerűen fogalmazva: Afrika számára a fő probléma az Oroszországból, nem pedig Ukrajnából történő szállítások hiánya. Afrikában a Nyugatot azzal vádolják, hogy az oroszellenes szankciókkal provokálta ki ezt a válságot, és kifejezetten felszólít az orosz szankciók enyhítésére annak érdekében, hogy legalább enyhítsék a közelgő éhínséget. Az olyan propagandisták azonban, mint Ms. Boy, ezt eltitkolják olvasóik elől.

Ehelyett Ms. Boy ezt írja utána:

“Régóta nyilvánvaló, hogy Moszkva szándékosan használja a búza és más mezőgazdasági termékek feletti ellenőrzését, hogy zsarolja a világ közösségét.”

Mint mondtam, amikor ez a hölgy a billentyűkre üt, annyi hazugságot, dezinformációt, a tények elferdítését és féligazságokat sűrít össze, hogy cikkeinek elemzése szinte lehetetlen, mert a sok valótlanság megcáfolása, amit a hölgy egyetlen cikkben terjeszt, megtöltene egy vékony könyvet.

De így működik a hivatalos propaganda: “Dobj minél több szennyet az ellenfeledre, valami majd csak ráragad!” a propaganda egyik legfontosabb szabálya. Mrs. Boy ennek a mestere, mert következetesebben követi ezt a szabályt, mint szinte bárki más. A tények csak zavarnak.

Amit az érintettek mondanak

Macky Sall kijelentése egyáltalán nem volt botlás. Ezt szinte naponta megismétli az Afrikai Unió nevében, de a német média ezt következetesen eltitkolja. Június 9-én interjút adott a France-24 francia csatornának, amely biztosan nem fog gyakran sugározni. Sall többek között azt mondta benne:

“Ami az orosz termékekhez való hozzáférést illeti, mi itt az Afrikai Unióban a SWIFT-szankciókkal kapcsolatos problémákkal küzdünk. Mivel bankjaink többnyire európai bankokkal állnak kapcsolatban, nem tudnak a szokásos módon fizetni. Oroszország továbbra is kereskedik más országokkal, például Kínával, még az USA-val is. Gázt szállít Európának. De ezt a fizetési rendszer miatt nem tudjuk megtenni.”

Sall azzal folytatta, hogy a probléma a gabona- és műtrágyaiparból származó orosz vállalkozók egész sora elleni szankciók is. És megint csak kifejezetten nem Oroszországot hibáztatta a nyomorúságért, hanem az EU-t:

“Az eredmény az, hogy egyrészről katonai konfliktusunk van, amely létrehozta ezt a helyzetet, másrészt a szankciók következményei. Európai partnereinkkel együtt meg kell találnunk a módját, hogy megszüntessük ezeket a problémákat a piac normalizálása és a gabonafélékkel, de mindenekelőtt a műtrágyákkal való ellátás biztosítása érdekében.”

A menekültek újabb beáramlása fenyeget

Mindenekelőtt a műtrágyák elleni európai szankciók súlyosan súlyosbítani fogják a jövő évi közelgő éhínséget. Ezt a problémát maga az EU hozta létre. Sall azt mondta:

“A valóság az, hogy ha nem kapunk műtrágyát az esős évszak előtt, akkor a legtöbb afrikai országban nem leszünk képesek betakarítani. A búzaellátás már most is nehézségekbe ütközik, és ha a helyi gazdák nem tudnak termelni, akkor nagyon súlyos éhínség lesz, ami destabilizálja a kontinenst.”

Az EU az, amely az elkövetkező éhínség problémáját teremtette azzal, hogy szankciókat vezetett be az orosz és fehérorosz műtrágyákra, amelyek a globális termelés 40 százalékát teszik ki, de az EU azzal vádolja Oroszországot, hogy az éhezést fegyverként használja. Nehéz cinikusabban hazudni, tekintve, hogy több millió éhezési halálesetről beszélünk, amelyek Brüsszel lelkiismeretére nehezednek.

Ezenkívül végig kell gondolni, amit Sall mondott.
Arról beszél, hogy Afrikát destabilizálják az uniós politikák következményei. A legjobb esetben ez azt jelenti, hogy “csak” új menekültek milliói lesznek, akik 2023-tól az éhezés miatt úton lesznek Európába.
A legrosszabb esetben azonban ez új háborúkat és polgárháborúkat is jelent Afrikában, ami ismét növelni fogja azoknak a menekülteknek a számát, akik aztán valószínűleg eljutnak Európába.

Az éhezés mint az Egyesült Államok politikájának eszköze

Lukasenko fehérorosz elnök a világos szavak barátja, és jó a geopolitikai kontextusok tömör megfogalmazásában. A Putyinnal június 10-én folytatott beszélgetésről a nyugati vádakról azt mondta:

“Miért hallgatjuk meg ezt, és miért kérünk bocsánatot, adjuk meg nekik a közlekedési útvonalakat. Putyin a közelmúltban egy interjúban többek között a Fehéroroszországon keresztüli közlekedésről beszélt. (…) Az egyetlen dolog, amit mondtam neki, az volt: »Figyelj, Mariupol felszabadult, Berdyansk felszabadult, ezek jó kikötők az Azovi-tengeren.« Azt mondtam: »Ezt javasold nekik.« És az oroszok felajánlották. A gabonaexportnak már hét szállítási útvonala van – vegyük! Több mint egy hónap telt el, de senki sem hoz ki semmit Ukrajnából.”

Lukasenko azzal folytatta, hogy az USA azzal próbálja más országokat Oroszország és Fehéroroszország ellen fordítani, hogy beavatkozik az ukrán gabona kérdésébe:

“Az amerikaiak nem szervezhetik meg az egész világot, és nem fordíthatják Oroszország és Fehéroroszország ellen. Sok erőfeszítést tettek Latin-Amerikába, Afrikába és Ázsiába. Nos, ez nem működött. Szükségük van valamire, ami kiváltja ezeket az érzéseket, ezért felvetették az éhezés kérdését. Az Egyesült Államok meg akarja szervezni a többi országot ezen az egyetemes éhínségen keresztül, hogy bombázza Oroszországot, és így minket is.”

A geopolitika kemény és érzéketlen. Ezért Lukasenkónak igaza lehet, mert ha az USA-nak sikerül meggyőznie Afrika, Ázsia és Latin-Amerika népét arról, hogy Oroszország a tettes abban az éhínségben, amelyet az EU és az USA valójában provokál a szankcióikkal, akkor politikailag ténylegesen elszigetelhetik Oroszországot.

Pontosan ez az oka annak, hogy a nyugati médiavállalatok, amelyek Afrika, Ázsia és Latin-Amerika közvéleményére is hatással vannak, figyelmen kívül hagynak minden tényt, és Oroszországot hibáztatják azért, amit a Nyugat és Ukrajna tesz. A cél az, hogy ezt a legendát Afrikában, Ázsiában és Latin-Amerikában megalapozzák annak érdekében, hogy nyilvános nyomást gyakoroljanak az ottani kormányokra, hogy csatlakozzanak az oroszellenes fronthoz.

Jelenleg az Egyesült Államok messze van attól a céltól, hogy Oroszországot világszerte elszigetelje. Csak mintegy 60 ország, főként az európai és ázsiai amerikai csatlósok csatlakoztak az orosz szankciókhoz. Ez azt jelenti, hogy 130 országnak továbbra is teljesen normális kapcsolatai lesznek Oroszországgal, és elutasítják a nyugati nyomást, hogy végre szankciókat vezessenek be. Érdekes módon ezek az “ellenzők” magukban foglalják az Öböl-menti államokat is, amelyek valójában hűek az USA-hoz.

Ahogy egy elemző a közelmúltban fogalmazott, a Nyugat elszigetelte magát Oroszországtól, és közben elszigetelte magát a világ többi részétől.

Forrás: anti-spiegel