Ritka elemzés a román sajtóból.

A tegnap híre kétségtelenül az Oroszországhoz csatolandó négy donbászi régió – Donez, Luganszk, Zaporozsje és Herszon – népszavazásainak megkezdése. Az eredmények kedden lesznek ismertek, de nem lesz meglepetés – Oroszország határa ezen a vonalon fog húzódni. A Nyugat tiltakozása ellenére, amely kijelentette, hogy nem fogja elismerni az új határokat, ezeknek a népszavazásoknak fontos, történelmi hatásai lesznek:

-Ukrajna, korábbi határain belül, megszűnik létezni. Valójában területének 20%-át veszíti el (körülbelül Portugália méretét), de nem ennek az elveszett régiónak a mérete a döntő, hanem az erőforrásokban való gazdagsága. Pontosabban, Ukrajna GDP-jének 60%-a eltűnik. Ha Odesszát is elveszíti, a veszteség meghaladja a 80%-ot.

-a Krím és Szevasztopol elfoglalása Oroszországtól négy nap alatt történt. Donbas ugyanezt a gyorsasági mintát fogja követni,így Kijev lehetőségei az ellentámadásra korlátozottak.
Amint ez a népszavazás véget ér, az ukrán ellentámadás megtörténhet, de ez Oroszország elleni támadásnak fog minősülni, és ennek megfelelő következményekkel jár.

Ez egy kulcsfontosságú különbség, amelyet Vlagyimir Putyin szeptember 21-i beszédében is kiemelt.A pontosság kedvéért szükséges egy pontosítás: Donez és Luganszk azonnal Oroszország része lesz, míg Zaporozsje és Herszon az elszakadás/függetlenség mellett fog szavazni, és egy éven belül csatlakozik Oroszországhoz. Egy másik pontot, egy szárazföldi folyosót hoznak létre a Krím felé.

-a területek elcsatolása szavazással, azaz az önrendelkezési jog gyakorlásával történik. Az amerikai verziót, amellyel Koszovót kihúzták a kalapból, az oroszok is használják. Egy esetleges ukrán ellentámadás – legalábbis erkölcsileg – nem támaszkodhat az elnyomott népnek az “orosz társelnyomó” alóli felszabadítására. Nem, mert az emberek a saját útjukat választották.
Bár a propaganda figyelemre méltó erőfeszítéseket tett a közelmúlt történelmének átírására, az igazságot nem lehet teljesen eltörölni – 2014-től napjainkig a kelet-ukrajnai ukrán orosz nemzetiségűeket bombázták, kínozták, kirekesztették, nyugdíj nélkül hagyták, lefokozták – az oroszbarát szavazatuk valódi szándékot képvisel.
2014 óta Ukrajnában etnikai tisztogatás folyik, amelynek célja egy tisztán etnikai, oroszellenes állam létrehozása. Az elmúlt 7 hónapban Kijev támadásokat rendelt el a donbászi civilek ellen, gyilkosságokat, bombázásokat, kemény büntetéseket előíró törvényeket és az orosz humanitárius segélyek elfogadásáért. Tegnap például egy donyecki piacot bombáztak, néhány napja pedig egy buszmegállót, az áldozatok főleg civilek voltak.
Összefoglalva, az ukrán vezetés felgyorsította az orosz nemzetiségűek elszakadási folyamatát.

-mihelyt az orosz Állami Duma megszavazta, Donbász annektálása visszafordíthatatlan. És ha Navalnij lesz az elnök, ő fogja megtartani Donbászt.

Kijev tárgyalóképessége így drasztikusan csökkent. Gyakorlatilag semmissé vált. Ez Kijev önostorozó, az USA, Nagy-Britannia és Lengyelország által a saját érdekükben a felbomlás felé irányított politikájának igazságos következménye.
Áprilisban Isztambulban békemegállapodás született, amely NEM jár Donbász végleges elvesztésével. A megállapodás megakadályozása érdekében Boris Johnson Kijevbe érkezett, és Ukrajna ellen fordította a helyzetet. Ráadásul ők rendezték a Butcha forgatókönyvet.
Ki “rendezte”? SBU, MI6… Ha visszamegyünk az időben, láthatjuk, hogy Ukrajna milyen makacsul megtagadta a minszki megállapodások végrehajtását, Porosenko volt elnök pedig elismerte, hogy azokat azért írták alá, hogy időt nyerjenek.
Ezek a megállapodások két köztársaság, Luganszk és Donyeck autonómiáját írták elő az ukrán államiságon belül. Mostanra négy régiót veszítettek el végleg. Ostoba játék, belső korrupció nélkül lehetetlen.

– februárban több amerikai politikus, köztük H. Clinton nyíltan beszélt arról, hogy Oroszországot egy afganisztáni típusú kimerítő harcba vonja, amely előbb-utóbb kimerítené Oroszországot, gazdaságát, katonai és emberi erőforrásait – egy “mocsárba”, amelyben Putyin és Oroszország elmerülne. Ezeket a számításokat teljesen felborította a népszavazások kezdeményezése – a különleges művelet háborúvá válik, és nem egy közönséges, hanem egy misztikus hadműveletté, Oroszország anyjának védelmében.
Napóleon és Hitler tudja, hogy Oroszország NEM veszít egy ilyen háborút. Amikor ennek az időszaknak a történelmét megírják, fekete lapok fogják rögzíteni Nagy-Britannia és az Egyesült Államok aljas szerepét az áprilisi/isztanbuli megállapodás felmondásában.
Németország és Franciaország is megérdemli a lecsúszást a stratégiai autonómia és a minszki megállapodások végrehajtása iránti elkötelezettség hiánya miatt, amelyeknek ők voltak a garanciavállalói.
A történelem tanulsága: Oroszország nem Irak.

Ez a tényleges helyzet. Ki veszít? Ki nyer? Mit fog tenni Zelenszkij? Mi fog történni Európával?

-Ukrajna veszít. Jelenleg az államadósság eléri a GDP 90%-át. A fegyverek, amelyeket kapnak, a Land-Lease törvény (kölcsön-kölcsönzés) eredménye.Vissza fogják fizetni az adósságot ,készpénzben vagy természetben. Április óta a területek elvesztése is biztossá vált. Ukrajna mostantól kezdve államként a puszta létével játszik. A valódi tárgyalásokra nyitva álló ablak bezárult, és a feltétel nélküli megadás még mindig érvényes. Tegnap a Washington Post arról írt, hogy a háború befejezésének egyetlen módja az Oroszország és az USA közötti közvetlen tárgyalások. Nyilvánvaló, hogy egy új hidegháborúba való belépéshez feltétlenül le kell zárni a 30 évvel ezelőttit, amelyet az USA a Szovjetunió bukásával a zöld asztalnál nyert meg. A hidegháború 2.0 forgatókönyvében Oroszország új határa lesz a két blokk közötti választóvonal.

-A nagy vesztes azonban Európa, nem Ukrajna.
Egy héttel ezelőtt a Nya Dagbladet című svéd lap közölt egy dokumentumot a RAND Corporation nevű amerikai agytröszttől, amely többek között arról ismert, hogy a hidegháború idején hozzájárult az Egyesült Államok stratégiájához, de a közelmúltban (2019-ben) megjelent “Oroszország kiterjesztése” című jelentéséről is. A januárban keltezett dokumentum elismeri, hogy az Ukrajnában folytatott agresszív külpolitika Oroszországot katonai beavatkozásra fogja késztetni az országban. A jelentés szerint a cél egy korábban előkészítés alatt álló szankciócsomag bevezetése.
Ennek eredményeként az EU gazdasága “elkerülhetetlenül összeomlik”, és akár 9 billió dollárnyi forrás is az Egyesült Államokba kerülhet, a fiatal, képzett európaiak pedig kénytelenek lesznek az USA-ba kivándorolni.
A dokumentumban leírt fő cél Európa – különösen Németország és az Oroszországi Föderáció – megosztása, ami arra kényszeríti a “hasznos politikai idiótákat”, hogy leállítsák Oroszország energiaszállításait a kontinensre. Az biztos, hogy a RAND szerint Németország növekvő önállósága megnehezítette az Egyesült Államok számára, hogy befolyásolja az európai kormányok döntéseit,különösen a Brexit után. És ha a terv nem valósult volna meg, Európa nemcsak gazdasági, hanem politikai versenytársává is vált volna az Egyesült Államoknak.

Összefoglalva: tervezett háború és előre kitervelt energiaválság Európában.

A Wall Street Journal tegnapi számában Európa dezindusztrializációjára figyelmeztetett, amelynek okai a magas energiaárak, az ellátási lánc szűk keresztmetszetei – az Oroszország elleni szankciók következményei. Ehhez jön még a zöld energiapolitika, a zöld alku, ami valójában az európai gazdaság szerencsétlen öngyilkossága. A WSJ arról a növekvő tendenciáról is beszámol, hogy a gyártók (alumínium, acél, műtrágya) az USA-ba helyezik át termelési kapacitásaikat. Az amerikai pénzügyminisztérium vezetője szerint az USA jelentős problémák nélkül átvészeli a válságot, míg Európának nagy gondjai lesznek. Persze! Európa gazdasága kannibalizálódik, de ez az előre jelzett hírek krónikája, Amerika szándéka, hogy Európa kárára mentse meg magát, egyértelmű. Washington novemberben választásokat tart, háborúra készül Kínával…
Összefoglalva: Európa lényegtelenségbe süllyed, munkanélküliség, hiány, erős társadalmi mozgalmak.

-Az európai egység illúzió.

A legfrissebb példa: Lengyelország 1,3 billió euró háborús jóvátételt kért Németországtól. Németország válasza az 1953-ban Lengyelországnak átengedett területekre vonatkozott. Törökország és Görögország vitatja a Földközi-tengeri szigeteket. Görögországnak sikerült átvészelnie a válságot anélkül, hogy a kérésnek megfelelően lemondott volna Korfuról.
Ezen objektív tények ismeretében annál kevésbé természetes, hogy “összefogunk” Ukrajna támogatására. Ez csakis a Washingtonhoz és nem Európához hű politikusok műve lehet

Példák? Ursula von der Leyen “figyelmeztette” Olaszországot, hogy “hozza meg a helyes döntést”, különben büntetést kockáztat, mint Magyarország, amely nem szavazott “megfelelően”.
A tehetséges Leyen asszony anyaként tanít minket kezet mosni.
Vagy a szintén tehetséges és intelligens Annalena Baerbock asszony, Németország (zöld) külügyminisztere, aki kijelentette, hogy nem a németek, hanem az ukránok a kötelességei. Senki sem ér fel e két hölgy alkalmatlanságával, senki, kivéve Liz Truss-t, Nagy-Britannia miniszterelnökét.

3.

1.Azzal, hogy az USA ezt a proxy-háborút vívja, győzött. Gazdaságilag elnyeli Európát, újraiparosodik, a katonai-ipari komplexum virágzik, és mindez anélkül, hogy a hullazsákok hazatérnének, mint Irakban, Afganisztánban, Vietnamban. A halottakat Ukrajna szállítja.
Oroszország határainak kiterjesztésével azonban ez a játék véget ért. Sojgu kijelentette, hogy Oroszország háborúja kollektíven a Nyugat ellen folyik, és a figyelmeztetés egyértelmű – Kijevet nagy hatótávolságú fegyverekkel ellátni egyenlő a hadviselő státusszal.
Kockáztatja-e az USA a közvetlen konfrontációt Oroszországgal? A kérdés nem költői. A harmadik világháború, a nukleáris háború a válasz. Vagy a béke/fagyasztás a konfliktusban.

2. A második, Amerika számára teljesen kedvezőtlen szempont az orosz-kínai szövetség megalvadásának felgyorsulása. A február 24-i invázió előtt Putyin találkozott Hszivel. A szeptember 21-i beszéd előtt (népszavazás, részleges mozgósítás) Putyin Szarmakánban találkozott Hszi Hszivel. Ráadásul közvetlenül Sarmakand után Nyikolaj Patrusev, az orosz Biztonsági Tanács titkára kétnapos látogatásra Kínába repült. Putyin Patrusev visszatérése után mondta el beszédét. Véletlenül ugyanezen a napon Xi kijelentette, hogy a kínai hadseregnek fel kell készülnie egy valódi háborúra.

3. A gázszükségleteinek biztosításával kapcsolatos valós problémákkal szembesülve az EU-nak sikerült az orosz gázt részben Azerbajdzsánból származó gázzal helyettesítenie. A csoda nem tartott sokáig – az azerbajdzsán-örmény határon újra kiújult a feszültség, ami mindkét oldalon halálos áldozatokkal járt, és Azerbajdzsánnak “sikerült” elborzasztania a világot az örmény katonák kegyetlen kivégzésével.
Az EU elválik az azerbajdzsáni gáztól. A régió helyzete összetett. A keresztény Örményországot Irán védi, míg a muzulmán Azerbajdzsán az elmúlt hónapban fegyverszállítmányokat kapott Izraelből.
Miért segítene Izrael Azerbajdzsánnak? Hogy közvetítőkön keresztül harcoljon Iránnal, a végső ellenséggel, talán. Meg kell jegyezni, hogy Iránban a teheráni felkelésben igen aktív azerbajdzsáni kisebbség vesz részt.

Visszatérve, Oroszország viselkedése is furcsa. Bár Örményországgal katonai támogatási megállapodást kötött, Oroszország nem sietett a segítségére. Talán azért, mert Amerikához hasonlóan neki is megfelel, hogy Európában nincs alternatíva az olcsó gázra? Természetesen különböző okokból. Mert ki akarja kényszeríteni Nikol Puskin, a Soros-barát örmény miniszterelnök lemondását? Vagy talán túlságosan meggyengítette az ukrajnai helyzet, és nem tudja ellenőrizni a volt szovjet országokban zajló fejleményeket? Az emlékezet egy érdekes visszaemlékezéssel szolgál: júliusban Jereván két látogatást kapott, három nap különbséggel. Elsőként William Burns, a CIA igazgatója, majd Naryshkin, az orosz Külföldi Hírszerző Szolgálat (FIS) vezetője következett. Tigran Grigorian örmény politikai elemző szerint bizalmas megbeszélések folytak az ukrajnai háborúról.

A részleges mozgósításról, népszavazásokról és nukleáris fegyverekről szóló beszédek árnyékában egy hír szinte névtelenül ment el.
Szeptember 20-án éjjel fogolycserére került sor Oroszország és Ukrajna között. 215 ukrán katonát, köztük öt Azov-kommandóst, akiket Mariupolban fogtak el, 55 orosz katonára és Viktor Medvedcsuk ukrán oligarchára cseréltek. Tíz külföldi állampolgárt, akik Ukrajna oldalán harcoltak, szintén szabadon engedtek. A cserét Mohammed bin Szalmán szaúdi koronaherceg és Erdogan elnök közvetítette. Egy kevésbé ismert záradék szerint Nagy-Britannia a zsoldosokért cserébe beleegyezett, hogy részben feloldja az orosz bankok pénzeszközeinek zárolását. 2-3 brit zsoldosért? Természetesen nem ismerjük a csere minden részletét.
Az esemény sokkal fontosabb, mint a szakértők minimalista vitái, amelyek inkább azzal foglalkoznak, hogy kitaláljanak valamit, amit lehetetlen kitalálni: mit fog Putyin tenni a nukleáris gombbal. Nem tudjuk.
Először is, ez a jóhiszeműség jele mindkét fél részéről. Maga a csere – az azovi harcosok szabadon bocsátása ellentétes a különleges művelet céljával (a denazifikációval), tehát valami magasabb célt kell szolgálnia.

Melyik az?
Egy hónappal ezelőtt (augusztusban) a SIE korábbi vezetője, Ioan Talpes volt Anca Alexandrescu műsorának vendége. A General. Talpes – a felek között már létrejött egy lehetséges megállapodás Ukrajnáról, egy olyan megállapodás, amelyet a felek fokozatosan a nyilvánosság elé tárnak.
Mi a szerepe ebben az elméletben az azovi harcosok szabadon bocsátásának? Hogyan tudja Zelenszkij igazolni a sok emberáldozat után a terület 20%-ának elvesztését? Győzelemre van szüksége – az azovi harcosok felszabadítása megfelel ennek. Igazolni tudja, hogy megőrizze képességeit egy északi ellentámadáshoz.
Ugyanakkor minden fél a nukleáris fegyverek használatával (és visszaéléssel) emeli a tárgyalások hőmérsékletét. A tét növelésével a konfliktus későbbi befagyasztása tűnik előnyösebbnek, még bizonyos területek átadásával együtt is. Ez az optimista forgatókönyv.

Végül is Zelenszkijnek csak két lehetősége van: feladni vagy harcolni. Az ellenségeskedések folytatódása végzetes forgatókönyvet fest, egy totális háborút, amely hatalmas kockázatot jelent mindenki számára. De vajon meddig bírja a Nyugat a háborút? A már 7 hónapja tartó konfrontációhoz képest teljesen atipikus, hogy Oroszország nem rombolta le Ukrajna infrastruktúráját – az embereknek van víz, kábel és áram. A helyzet drámaian megváltozhat, és Nyugat-Ukrajna romhalmazzá válhat.

Macron. Szeptember 20-án megtagadták tőle a Putyinnal való rendkívüli telefonbeszélgetést. Szintén szeptember 20-án, órákkal a fogolycsere előtt fogadta a moszkvai francia nagykövetet Grusko, az orosz külügyminiszter-helyettes. Ismét elgondolkodunk azon, hogy mi volt a valódi csere? Mert nem felejthetjük el, hogy Macron ragaszkodott ahhoz, hogy megpróbálja áttörni az Azovstal blokádját, hogy evakuáljon néhány tisztet. És miért egyeztek volna bele a britek abba, hogy néhány brit kalandor számára feloldják az orosz pénzek zárolását? Talán azoknak a szabadon bocsátásában voltak érdekeltek, akik részt vettek a zaporozsjei erőmű elfoglalására irányuló (sikertelen) küldetésben, MI6 küldetés, amely Boris Johnson Kijevbe érkezése után alakult ki.Megjegyzendő, hogy az öt Azov parancsnok Törökországba érkezett, ahol a háború végéig maradnak, és Isztambulban erős MI6 kirendeltség van. Miért tárgyalt a Kreml inkább Londonnal, mint Párizzsal? Egyébként Macron hirtelen átértékelte az Oroszországgal folytatott tárgyalások értékét.
-A New York-i ENSZ-közgyűlésen Lavrov találkozót kért Franciaország, Németország és egy ( meg nem nevezett) északi ország külügyminiszterétől.

Milyen tisztességes következtetést lehet levonni? Hogy felelőtlen emberek vezetnek minket, akiknek egy nukleáris háború viccnek tűnik? Hogy ki vagyunk téve a pandémiához hasonló játékoknak? Hogy a napirend folytatódik, még több jog elvesztésével? Hogy passzívan és ostobán szemléljük a zsákmány felosztását, haszontalanul a mi zűrzavarunkban, azt gondolva, hogy mi ítélkezünk a harcoló felek felett, amikor az egyetlen háborújuk velünk van? Hogy a nukleáris végveszély szélén állunk? Hogy talán megérdemeljük ezeket az alkalmatlan vezetőket?

Adjunk hitelt Macronnak a tökéletes kifejezésért – a bőség kora lejárt!
A naivaknak: ne mentsd Ukrajnát, ha a hidegben állsz!
Senkit és semmit nem mentetek meg, talán még magatokat sem!

Forrás: solidnews.ro