Méghozzá azt, amit Moszkva is kért, de alig-alig kapta meg. Akitől pedig megkapta, azt majdhogynem kiátkozták az Unióból… Igen, pontosa: Katar hosszútávú – húsz éves – szerződést kér az európai országoktól.

És ez kemény dió, mert a piac jelszava mögé bújó, ám valójában a kiszámíthatóságtól irtózó EU-vezetés ezt bizony túl kemény feltételnek nevezi! Katarnak, amelynek egyébként LNG-szállításokkal tudna segíteni, komoly beruházásokat kell végrehajtania, újabb mezőket nyitnia – melyeket nem lehet csakúgy tetszőlegesen nyitni és zárni! – értelemszerűen nem akar hoppon maradni, és úgy egyébként is;

A világ minden táján szokásos megállapodás az energiahordozók piacán hosszútávú szerződéseket kötni!

Csak nem abban az Unióban, amelynek vezetése mintha abban lenne érdekelt, hogy minél nagyobb zavart keltsen, hogy minél nagyobb káosz legyen, és persze azzal együtt, hogy az Unió energiafüggősége természetes függő viszonyt eredményez, bárki is legyen a beszállító, Brüsszelben úgy hiszik, hogy ők diktálhatnak.

Katarnak pedig – ahogy Oroszországnak! – egész egyszerűen nincs ellátási kötelezettsége Európát tekintve – hacsak nincs egy hosszútávú szerződés, ami erre kötelezi!

De nem, az EU vezetői nem akarnak energiabiztonságot, nem akarnak kiszámítható árakat, nem akarnak semmi mást, csak azt, hogy a zűrzavart kihasználva túlterjeszkedjenek saját jogköreiken, így leuralva az egyes tagországokat!

Köszönjük, de ebből már (rég) nem kérünk!

Itthonról haza