Különös helyzet állt elő Szerbiában azután, hogy a Szerb Haladó Párt április 3-án győzött a parlamenti választásokon, Aleksandar Vucsics pedig toronymagasan megnyerte a köztársasági elnöki posztért folytatott versenyt. Míg az elmúlt évtizedben a győztes pártok a koalíciós egyezkedések miatt húzták előszeretettel az időt a kormány megalakításával, amíg csak lehetett, ezúttal az ukrajnai háború szólt közbe, és felülírhatja az eddigi forgatókönyveket. De miért annyira fontos a következő szerb kormány összetétele szempontjából, hogy melyik fél kerekedik felül az ukrajnai háborúban?

A szerb külpolitika vezérelve már lassan egy évtizede az, hogy a balkáni országnak minden nagyhatalommal jó viszonyra kell törekednie, mert az ilyen egyensúlyi politikától sokkal többet remélhet az ország, mintha egyértelműen elköteleződne az egyik vagy másik nagyhatalom mellett. Habár sokan abban a hiszemben élnek, hogy Belgrád tradicionálisan jó viszont ápol Moszkvával és Vucsics legszorosabb szövetségese Vlagyimir Putyin orosz elnök, ezt a képet erősen árnyalja a tényleges politikai és gazdasági helyzet. Ami az előbbit illeti, az oroszok például már hosszú évek óta azért lobbiznak, hogy a nisi Orosz-Szerb Humanitárius Központ orosz dolgozói megkapják a diplomata státuszt, Belgrád azonban nem enged a kérésüknek. Miután az amerikaiak világosan megüzenték Belgrádnak, hogy nem nézik jó szemmel az orosz fegyvervásárlásokat, néhány évre a szerb kormány elállt az ilyen beszerzésektől.

„De annak ellenére, hogy a 2014-ben kezdődő kelet-ukrajnai konfliktus után Szerbia nem léptetett életbe embargót az orosz mezőgazdasági termékekkel szemben, a két ország közti kereskedelmi forgalom messze elmarad a szerb-uniós forgalomtól”

Tulajdonképpen ugyanezt a játszmát láthatjuk Belgrád részéről Washington, Berlin, Párizs, Brüsszel, sőt Peking irányában is, ami eddig szemmel láthatóan jól működött. Világosan megmutatkozott ez a kormányok összetételében is, amelyeknek így nyíltan oroszpárti és nyugatpárti tagjai is voltak. Míg az előbbieket elsősorban a haladók legfontosabb koalíciós partnere, a Szerb Szocialista Párt adta, addig az utóbbiakat Vucsics hol a saját pártjából, hol pedig pártokhoz nem tartozó független szakemberek közül választotta ki a miniszteri tárcák élére.

„A mindenkori kormányok összetétele így jól tükrözte azt, hogy Szerbiának milyen szándékai vannak az elkövetkező években, pontosabban melyik külpolitikai irányt tartja a legfontosabbnak”

Ez a képlet borult fel aztán februárban, amikor kitört az ukrajnai háború. Mint azt korábban megírtuk, Belgrád már a háború elején világossá tette, hogy nem kíván szankciókat bevezetni Oroszország ellen, ugyanakkor Szerbia is megszavazta az ENSZ Közgyűlésében azt a határozatot, ami elítélte az orosz inváziót Ukrajna ellen. Persze ez utóbbiról mindenki tudta, hogy csupán szimbolikus lépésről van szó, amelynek semmiféle gyakorlati következménye nem lesz Oroszország szempontjából. Ez a szavazás éppen elegendő volt ahhoz, hogy a szerb szélsőjobboldali pártok utcára vonuljanak a szerb diplomácia lépése miatt. Sőt, az április 3-i választásokon három szélsőjobboldali párt, illetve pártszövetség, a Dveri, a Zavetnici és a NADA koalíció is kitűnően szerepelt, így megugrották a parlamenti küszöböt. Vucsicsnak ugyanakkor nem is az okozott elsősorban fejtörést, hogy egykori párttársa, Vojislav Seselj Szerb Radikális Pártjának leáldozott, és új, kevésbé kontrollálható szélsőjobboldali pártok kerültek a parlamentbe.

„Ennél jóval fontosabb, hogy tovább nehezedett a nyomás Szerbiára a Nyugat részéről, hogy vezessen be szankciókat Oroszországgal szemben”

Végül Szerbia kedden meg is kapta az első nagy pofonját Brüsszeltől. Az Európai Parlament külpolitikai bizottságának határozata most  egyértelműen azt követeli Szerbiától, hogy vezessen be szankciókat Oroszországgal szemben, és így tegye világossá, hogy továbbra is az európai úton kíván haladni. Emellett Szerbiát ismét felszólították, hogy értékelje újra az Oroszországgal való gazdasági együttműködését. Az uniós képviselők arra is emlékeztettek, hogy továbbra is közlekednek repülőjáratok Belgrád és Moszkva között, mégpedig annak ellenére, hogy az EU légterét lezárták az ide irányuló járatok előtt. De az is felmerült most a követelések között, hogy Szerbia szakítsa meg minden hadászati jellegű együttműködését Oroszországgal, és számolja fel Nisben az orosz-szerb regionális humanitárius központot.

„Így aztán nem meglepő módon Jadranka Joksimovic európai integrációért felelős miniszter bejelentette, Szerbia egyetlen csatlakozási fejezetet sem nyithat meg az Európai Unióval június végéig, mivel nem vezetett be szankciókat Oroszország ellen”

Pedig már minden készen állt a hármas fejezet megnyitására, ám erre most már bizonyosan nem fog sor kerülni, mivel Szerbia nem hangolta össze szankciós politikáját az Európai Unióval. Csak növeli Belgrád csalódottságát, hogy június végén Brüsszelben csúcstalálkozót tartanak, amellyel befejeződik a hat hónapos francia EU-elnöklés. Vucsics – aki hű szövetségese Emmanuel Macronnak – egy ideig abban reménykedett, hogy ezen az összejövetelen Szerbia legalább egy csatlakozási fejezetet megnyithat, azonban most már teljesen bizonyos, hogy erre nem fog sor kerülni.

„Vucsicsot azonban most sokkal inkább foglalkoztatja az a kérdés, hogy milyen összetételű koalíciós kormányra adja az áldását”

Ami már most látszik, hogy a szocialisták ezúttal is megkerülhetetlenek lesznek, már csak azért is, mert Ivica Dacsics pártja kitűnően szerepelt a legutóbbi választásokon. Habár a haladóknak a kisebbségi pártokkal – köztük a Vajdasági Magyarok Szövetségével – meglenne a többségük a kormányalakításhoz, a szocialisták már csak azért is nélkülözhetetlenek a következő kabinetből, mert Moszkva leghűségesebb bizalmasaiként ők jelentik a garanciát arra, hogy Szerbia a jövőben is olcsón kapja majd az orosz földgázt (erről Belgrád és Moszkva éppen az elmúlt hetekben egyezett meg).

„A kérdés inkább most az, hogy mekkora szerepet kapjanak a szocialisták a kormányban”

A haladók egy része szerint Szerbia második legnépszerűbb politikusaként éppen Dacsicsot illetné a miniszterelnöki poszt, aki így a haladókkal koalícióban vezethetné az országot. Mások viszont óvnak egy ilyen felállástól, mert attól tartanak, hogy ezzel Szerbia még inkább eltávolodhat az uniótól. Az persze már most látszik, hogy Vucsics nem szívesen venné igénybe a parlamentbe bejutott szélsőjobboldali pártok szolgálatait még akkor sem, hogy a haladók a jelenlegi világpolitikai helyzetben egy nagyon stabil kormány megalakítására törekednek.

„Vucsics dilemmáját ugyanakkor éppen az ukrajnai háború menete oldhatja fel, pontosabban az, hogy melyik fél kerekedik felül”

Mint portálunk elemzéseiből kiderül, a háború végkimenetele még korántsem dőlt el, hiszen a nyugati fegyverszállítmányok alapvetően befolyásolják az ukránok ellenálló képességét. És bár az világosan látszik, hogy az orosz erőfölény mostanra meghozta a gyümölcsét Moszkvának, Vucsics számára a háború pillanatnyi állása sem mellékes. Amennyiben az oroszok egy erőteljes támadás eredményeként nyár végére elérik a kitűzött céljukat, könnyen előfordulhat, hogy a nyugati országok rábírják az ukránokat egy kompromisszumra – ebben az esetben szabad lesz az út az oroszbarát szerb kormány megalakítása előtt. Ellenben, ha az oroszok támadása lelassul, és valamiképpen felülkerekednek az ukránok legalább a Donyec-medencén kívüli területek védelmében, könnyen előfordulhat, hogy Szerbia számára jövedelmezőbb lesz a Nyugattal tartani.

„Ezért aztán Vucsicséknak most nagyon kapóra jön, hogy a szerb törvények meglehetősen hosszú határidőt engednek meg a kormányalakításhoz”

A választási folyamat eleve elhúzódott a Veliki Trnovac-i megismételt választás miatt, a végeredmény kihirdetése után pedig újabb 30 nap következhet a parlament megalakulásáig. Ha ez megtörténne (a legtöbb szakértő ezt július közepére teszi), akkor egy három hónapos határidő következik, addig van ugyanis lehetőség a kormány megalakítására, és a parlamentben a megszavazására. Vagyis a haladóknak akár őszig is lehetőségük van húzni a kormányalakítást, hogy világosan lássák, hogyan alakulnak az ukrajnai események.

„Ám ameddig ez megtörténik, addig Belgrádnak sem lesz könnyű egyensúlyoznia a nemzetközi porondon. Jól mutatta ezt Szergej Lavrov orosz külügyminiszter tervezett belgrádi látogatásának visszhangja”

A nyugati országok nagyon rossz szemmel nézték ezt az utat, hiszen az ukrajnai háború kirobbanása óta ez lett volna az első alkalom, hogy Lavrov egy európai országba látogat. Mivel Bulgária, Észak-Macedónia és Montenegró megtagadta az átrepülést attól a repülőgéptől, amely Lavrovot vitte volna Szerbiába, Vucsics elkerülte, hogy újabb fekete pontot kapjon a Nyugattól. Az előttünk álló hónapok azonban előre borítékolhatóan még számos fordulatot tartogatnak. Moszkvának ugyanis most mindennél fontosabb hogy demonstrálja, továbbra is vannak szövetségesei Európában.

moszkvater