Nem lezárt múlt ez, hanem a jelen és a jövő.

„Két napja jött a hír, hogy a munkácsi 128-as dandár komoly veszteségeket szenvedett el, orosz jelentések szerint több százas, sőt ezres (1200) a nagyságrend. Mint lenni szokott, az orosz jelentés szinte biztosan nagyot túloz, de van veszteség, vélhetően magyar származású katona is halt meg:

»A munkácsi 128-as különálló hegyi rohamdandár hat kárpátaljai katonája vesztette életét a déli frontszakaszon az elmúlt nap során. A kőrösmezői Andrij Kosztik, a rahói Roman Hrapenyuk, a terebesfejérpataki Vaszil Popadics, a munkácsi Vaszil Babics, a királyházai Sztepan Eperesi és Ivan Drija a Herszon megyében zajló ellentámadás során esett el. A legfiatalabb katona 26, a legidősebb 39 éves volt«

Királyházán jelentős magyar lakosság van, így erősen lehet, hogy Sztepan Eperesi mondjuk Eperjesi István.

A magyar férfiak túlnyomó része lábbal szavazott, nem kívánt Ukrajnáért harcolni, az arány 85-90%. Ez Trianon – egy olyan államért kellene meghalniuk, ami semmit sem adott nekik, 2014 óta meg csak elvett, nem teszik, én sem tenném. De vannak kivételek.

Volt aki behívót nem tudta elkerülni valahogy, van aki területvédelmisnek ment és az ígéretek ellenére a fronton »találta« magát, és vannak néhányan, nagyon kevesen, akik önként mentek, hitből, pénzért vagy elkeseredésből.

Az, hogy egy magyar ma meghal Herszonban, az Trianon, nem, nem lezárt múlt ez, hanem a jelen és a jövő.”

Forrás: Mandiner