„Száz módját is tudom annak, hogyan kell előcsalogatni az orosz medvét a barlangjából, de arra egyet sem, hogyan kell visszaküldeni…” Otto von Bismarck

 

 

 

Egy biztonsági struktúra évszázadok történéseire és erőviszonyaira épül. Európa biztonsági viszonyai szervesen épültek ki, és minden olyan próbálkozás, amely a századok alatt létrejött „trendeket” megpróbálta felrúgni, mérhetetlen szenvedést hozott a kontinens lakóira. A történelem azt mutatja, hogy a kontinens meghatározó országai háborúkat veszíthetnek és nyerhetnek, de az adott háborús történéstől függetlenül, évtizedekkel később is meghatározó, „kontinensformáló” erők maradnak. A tapasztalat azt mutatja, hogy egy „elhibázott béke”, a korábbi tapasztalatokon túllépő, túlzó követelés rövid időn belül máris egy következő világégés indítóoka is lehet.

Az orosz-ukrán háború fontos mérföldkő a világ geopolitikai átalakulásaiban, hiszen az Ukrajnáért vívott harcok nem pusztán egy újabb regionális háborút jelentenek: ez egyfajta szakítás is Oroszországgal. A szankciók és a krízis kirobbanása után bekövetkező gazdasági átalakulások nemcsak Európára, de az egész világra hatást gyakorolnak.

A háború következményei nem csak a környező országokat érinti rosszul: az egész világ geopolitikájára hatással vannak.

A jelek szerint az oroszokat elég alaposan sarokba szorították, ami miatt a moszkvai vezetés úgy döntött, hogy Ukrajna egy részének bekebelezésével egy pufferzónát alakítanak ki Oroszország és a nyugat között, amely magában foglalná Fehéroroszországot és Kazahsztánt is. Ezzel pedig, három évtizeddel a berlini fal leomlása után, a kontinensen egy új felosztás jönne létre, amivel párhuzamosan Oroszország elfordulna Európától.

A geopolitikai elemzők szerint az elmúlt 15 évet Oroszország újjáéledése jellemezte, miközben a nyugati társadalmon belül rivalizálás alakult ki, és meggyengült az Egyesült Államok évtizedeken át tartó hegemóniája. Ezért is van az, hogy az orosz-ukrán háború miatt úgy érezzük, hogy a világ egyre instabilabbá és veszélyesebbé válik, hiszen most megingani látszik az Egyesült Államok „rendőri” szerepe.

Az amerikai védelmi miniszter helyettese, Lloyd Austin május elején Kijevben úgy fogalmazott, hogy a Nyugat célja az ukrajnai háborúval „Oroszország meggyengítése”. A Foreign Policy szakértői figyelmeztetnek, hogy Moszkvának elsősorban olyan feltételeket kell kínálni, amelyek meggyőzik, hogy megéri a nemzetközi közösségbe visszatérnie, s feladnia agresszív céljait.

Egy atomhatalmat nem érdemes sarokba szorítani – fogalmazott Emma Ashford, az Atlantic Council kutatója, a Foreign Policy hasábjain szervezett vitában. A szakértő nem arra célzott, hogy a Nyugatnak szabad folyást kellene engednie az orosz érdekeknek, hanem hogy nem szabad az ukrajnai háborúban olyan negatív célokat megfogalmazni, amelyek Oroszország megkárosításáról szólnak, hiszen ez diplomáciailag káros lehet. Ashford szerint Ukrajna területi szuverenitásának visszaállítása és a háború moszkvai nyereségek nélküli lezárása már alapvetően meggyengíti majd Oroszországot, hiszen ebben az esetben nagyhatalmi ambícióiról bebizonyosodik, hogy azokat még közvetlen környezetében sem képes eredményesen érvényesíteni. Nem érdemes azonban úgy fogalmazni, hogy ez mindenképpen Oroszország kárára megy, így sarokba szorítva az eurázsiai nagyhatalmat. Emma Ashford szerint a Krímet például nem is kell visszakövetelni a béke során.

Oroszország versenytárs, amely nem fog eltűnni – szögezte le a francia védelmi törzs főnöke május elején az AFP francia hírügynökségnek és a The New York Times című amerikai lapnak adott interjújában, amelyben a Kreml Ukrajna elleni háborújáról és a nyugati államok hosszútávú stratégia-építéséről is beszélt. „Nem szabad elfelejteni, hogy Oroszország nem fog eltűnni. Benne van az ENSZ Biztonsági Tanácsában, több ezer nukleáris töltete van” – szögezte le, hozzátéve, hogy ugyanakkor elképzelhető, hogy egy nap Oroszországgal együtt kell újjáépíteni a biztonsági struktúrát.

Michael Anton, aki a Bush- és a Trump-kormányzat idején a Nemzetbiztonsági Tanács munkatársa volt, úgy véli, hogy valójában nem áll az Egyesült Államok érdekében Oroszország meggyengítése.

„A háború elítélendő, de az oroszok súlyos megbüntetése keményen visszaüthet, ezért ez egy rossz ötlet. Ez Amerikában egy népszerűtlen vélemény, ugyanis nálunk Trump megválasztása óta egy oroszellenes politikai hisztéria tombol, az amerikai média és a mögötte szivárogtató titkosszolgálatok megpróbálták elhitetni, hogy Trump azért nyert 2016-ban, mert az oroszok a javára beavatkoztak az elnökválasztásba. Nem utálni Oroszországot politikailag nem korrekt jelenleg Amerikában. De geopolitikai szempontból nem tartom bölcs lépésnek, hogy a Nyugat egy atomhatalmat sarokba szorított, és védekezésre késztetett. Ez nem eredményezett kedvezőbb, biztonságosabb helyzetet az Egyesült Államok vagy Európa számára. A háború elítélendő, de az oroszok súlyos megbüntetése keményen visszaüthet, ezért ez egy rossz ötlet. Nem volt bölcs döntés a NATO részéről, hogy lebegtették az ukránok előtt a csatlakozás lehetőségét, illetve utalgattak arra, hogy az orosz fenyegetés esetén Ukrajna mellett fognak állni. Most pedig a NATO azt mondja a bajba jutott Ukrajnának, hogy nem csatlakozhat.”

Ezek a lebegtetések felelőtlenek voltak. 2018-2019-ben a külügyminisztérium ukrajnai politikáját az elnök és tanácsadói is bírálták, 2019-ben az ukrajnai ügyek miatt impeachment eljárást indítottak Trump ellen, az Egyesült Államok volt kijevi nagykövete és a Nemzetbiztonsági Tanács egyik – egyébként ukrán származású – tagja is ellene tanúskodott.

Henry Kissinger volt amerikai külügyminiszter szerint Ukrajnának el kellene fogadnia, hogy feladja területe egy részét, hogy békeszerződést kössön Oroszországgal, és azonnal véget vessen a most már három hónapja tartó háborúnak.

A Világgazdasági Fórumon (WEF) tartott beszédében a 98 éves Kissinger azt mondta, hogy az Oroszországgal folytatott tárgyalások elmaradása és Moszkva további ellenségeskedése hosszú távon katasztrofális következményekkel járhat Európa stabilitására nézve. „A tárgyalásokat a következő két hónapban meg kell kezdeni, mielőtt ez olyan felfordulást és feszültséget okoz, amelyet nem lesz könnyű leküzdeni” – mondta.

Kissinger óva intette Ukrajnát attól, hogy a szabadságért vívott háború átcsapjon egy Oroszországgal szemben folytatott háborúba. A volt külügyminiszter szerint Oroszország 400 éve Európa nélkülözhetetlen része, és a kontinens számára kritikus időkben „kiegyensúlyozó hatalomként” lépett fel. Kissinger szerint a nyugati országoknak nem szabad elfelejteniük Oroszország fontosságát Európában, és nem szabad, hogy „a pillanat hangulata elragadja őket”.

Pjotr Akopov ismert „birodalmista” és putyinista, aki régóta szorgalmazta az Ukrajna elleni radikális fellépést. 2021 tavaszán például ezt írta:

„Ukrajna jövője Oroszország számára nem nyitott kérdés. Pontosabban számunkra nincs más lehetőség, mint visszaállítani az orosz világ egységét. Nem visszaszerezni, hanem egyesíteni azt, amit szétszakítottak. És itt nem a Donbasszról vagy Malorosszijáról beszélünk – hanem Ukrajna egészéről, Ukrajnáról mint olyanról, beleértve a galíciai részét is.”

Oroszország először is visszaállítja saját egységét – írja Akopov –, eltörölve az 1991-es tragédia elfogadhatatlan eredményeit.

„Nagy árat kell fizetni ezért, polgár- és testvérháború zajlik, de Ukrajna mint ellen-Oroszország nem fog létezni többé. Oroszországnak hála, újra együtt lesznek a ‘nagyoroszok’, ‘fehéroroszok’, ‘kisoroszok’.”

„Ha eltekintenénk ettől, ha hagynánk, hogy az ideiglenes különállás évszázadokra megszilárduljon, nemcsak az őseink emlékét árulnánk el, de leszármazottaink is átkoznának bennünket, amiért engedtük, hogy széthasadjanak az orosz földek” .

Mindeközben megjelentek azok a nézetek is, miszerint nemcsak Oroszország meggyengítésére van szükség, hanem a felosztására is. Dmitrij Medvegyev, az orosz biztonsági tanács elnökhelyettese a szankciók beindítása során útnak indította a híres „Mit ér a világ Oroszország nélkül?” gondolatmenetét, amely szerint az orosz vezetés a „végsőkre is képes”, ha államiságát valami veszélyeztetné.

Oroszország meggyengítése és esetleges felbomlása végképp új helyzet elé állítaná a világot. A világ legnagyobb területű országa ma a legnagyobb zsákmány, ami egy nagyhatalom ölébe hullhat. Valójában az Orosz Föderáció szétesése sokkal inkább vezethetne egy harmadik világégéshez, mint a jelenlegi helyzet.

Itt nemcsak az elkeseredett orosz reakciókra gondolok, a kanadaiak, az amerikaik „északi igényeire”, hanem Kína, India, Korea, a volt szovjet tagköztársaságok egymással szembeni vitáira, Törökország „nagytürk” terveire, Irán fellépésére, a lengyel-orosz, a lengyel-ukrán, a lengyel-fehérorosz viszonyrendszerre, de a „nagyfinn” álmokra is. A korábbi egyetlen képlet helyett hirtelen tucatnyi igény jelenne meg.

A Kaukázus, a közép-ázsiai régió válna először pokollá, de Európán belül is elképesztő hatalmi átrendeződés következhet be.

Ne felejtsük el, hogy Lengyelország oroszgyűlölete mellett ott van a hagyományos ellenszenv a németekkel szemben.

Ma úgy néz ki, hogy Európa térdre kényszerítésében az USA legfőbb szövetségese Lengyelország, amely bizony középhatalmi terveket szövöget és abban reménykedik, hogy az amerikaiaknak nyújtott segítségért cserébe Európa egyik meghatározó hatalmává válhat.

Szergej Nariskin, az orosz Külső Hírszerző Szolgálat (SZVR) igazgatója, ill. a testület sajtószolgálata által kiadott közlemény szerint Washington és Varsó olyan terven dolgozik, amelyek célja, hogy Lengyelország szoros katonai és politikai ellenőrzést gyakoroljon „történelmi birtokai” felett Ukrajnában. Az „újraegyesítés” első lépése a kémfőnök szerint lengyel csapatok Ukrajna nyugati régióiba történő vezénylése lenne, „az orosz agresszió elleni védelem” jelszavával, NATO-mandátum nélkül, de az erre „hajlandó államok” részvételével. Nariskin szerint Varsó még nem tudott megállapodni a „hasonlóan gondolkodók koalíciójának” lehetséges résztvevőiről, mert nem érdeke, hogy „felesleges kémek” is részt vegyenek benne.

Az SZVR-közlemény szerint az úgynevezett békefenntartó kontingenst Ukrajna azon részeire tervezik vezényelni, ahol minimális a veszélye az összecsapásnak orosz erőkkel, és ahol a lengyel hadsereg fokozatosan átvenné a stratégiai objektumok feletti ellenőrzést, szakszolgálatok pedig már keresik az ukrán elit „elfogadható” képviselőit, hogy Varsóra orientált „demokratikus” ellensúlyt képezzenek a nacionalistákkal szemben.

Nariskin úgy vélekedett, hogy ez gyakorlatilag Ukrajna kettészakadásához vezetne, és lényegében egy, az első világháború utáni történelmi „alku” megismétlésére irányuló kísérlet, amikor az antant által képviselt Nyugat elismerte Lengyelország jogát, hogy Ukrajna egy részét a „bolsevik fenyegetéssel” szembeni védelem jegyében megszállja, majd beolvassza és polonizálja.

Phil Butler politikakutató és elemző, politológus és Kelet-Európa szakértője, a közelmúltban megjelent „Putyin praetorianusai” bestseller szerzője a „NATO’s Mission Imperative: Break Russia Even If Millions Worldwide Perish” c. cikkében érdekes, az európai sajtóban kevésbé hangoztatott összefüggésekre mutat rá:

„Oroszország nélkül nincs béke Európában” – hangzott egykor az európai politikai filozófusok sokat emlegetett mantrája. Most a kétségbeesetten kapkodó liberális világrend eltökélt szándéka, hogy elfojtsa ezt a logikát a mindent vagy semmit propagandájával. A NATO stratégái szerint meg kell gyengíteni Oroszországot. Sajnos stratégiájuk miatt valószínűleg a fél világnak éhen kell majd halnia.

A minap Cyril Ramaphosa dél-afrikai elnök azt mondta, hogy a „bámészkodó országok” szenvednek az Oroszország elleni szankciók miatt. Az Európai Unió agresszív támogatása a gazdasági kapcsolatok megszakítását célzó amerikai szankciórendszerhez, amely megpróbálja kikényszeríteni Moszkvát Ukrajnából, máris komoly járulékos károkat okoz a konfliktustól távoli államoknak is. És bár a nyugati elemzők és vezetők inkább Oroszországot hibáztatják a kialakult helyzetért, sok másként gondolkodó nemzet megérti, hogy Vlagyimir Putyin reakcióit a NATO-kényszer váltotta ki.

Nemcsak milliók kényszerültek elmenekülni Ukrajnából, de további tízezrek haltak meg szükségtelenül amiatt, hogy az Egyesült Államok és a NATO felfegyverezte Ukrajna hadseregét a szomszédos Oroszország ellen. Ramaphosa és más afrikai vezetők olyannak látják a helyzetet, amilyen valójában. Ez egy kétségbeesett pillanat, amely még pusztítóbbá nőtte ki magát a nagyhatalmi játék miatt. Afrikában, ahol már milliókat taszított kétségbeesésbe a COVID-19 világjárvány, most az élelmiszerköltségek emelkedése okozhatja további milliók halálát, amelyet részben az ukrajnai konfliktushoz kapcsolódó ellátási zavarok okoznak.

Sajnálatos módon az EU ahelyett, hogy megpróbálná békemegállapodásra rávenni a harcoló feleket, a helyzetet arra használja fel, hogy az afrikai nemzeteket visszaterelje a korábbi gyarmati hatalmak körébe.

Ezt bizonyítja Olaf Scholz német kancellár dél-afrikai látogatása, amely éppen ezt a célt szolgálta. Oroszország és Ukrajna adja a globális búza és árpa közel harmadát, valamint a világ főzéshez felhasznált napraforgóolajának kétharmadát.

Annak ellenére, hogy Oroszország tengeri folyosókat nyit az Ukrajnából érkező szállítmányok kiengedésére, a nyugati propagandacsatornák továbbra is arról beszélnek, hogy Oroszország miként okoz hiányt.

Az Ukrajnából Lengyelországba és Moldovába induló transzfer teherautók hosszú sorai nem a nyugati hírekben, hanem a közösségi médiában, a Tik Tokon és más csatornákon keresztül jelennek meg.

Mivel az orosz média adásait nyugaton megszakítják, az európai közvélemény és az Egyesült Államok azt gondolja, hogy a világban a szegény országok lakói Putyin miatt éheznek.

Ázsiában, a legtöbb afrikai országban, Latin-Amerikában és különösen a BRICS-országokban ezt azonban teljesen másképp látják.

A jelenlegi helyzet elfogadhatatlan. Függetlenül attól, hogy egyetért-e valaki Oroszország Ukrajnával kapcsolatos álláspontjával vagy sem, könnyen belátható, hogy a dolgok nem mehetnek így tovább. A Joe Biden adminisztráció most a politika által kitermelt „konyhai szennyest” Oroszországra dobta, hogy megpróbálja legyőzni Vlagyimir Putyint. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa szerint a világ 10 hetes búzatartalékkal rendelkezik. Sara Menker, a Gro Intelligence vezérigazgatója pedig azt mondta a tanácsnak,

hogy Oroszország ukrajnai különleges hadművelete „nem indított el élelmezésbiztonsági válságot”. Azt mondta, hogy a konfliktus csak súlyosbította az amúgy is súlyos problémát, amelyet „szeizmikus hatásúnak” nevezett.

Németország és az európai országok az éppen most folyó háborúra akarnak fogni minden olyan folyamatot, amelynek ilyen mértékű romlása döntő részében a világot eddig kormányzó erők felelőssége volt.

Joe Biden és az őt irányító elit által vezetett farkasfalka milliók nyomorúságáért és haláláért lesz felelős, még akkor is, ha a harmadik világháború nem tör ki. Nem vagyok egyedül azzal, hogy Joe Biden és a többiek leállíthatták volna ezt az egészet, mielőtt Putyin parancsot adott volna Ukrajna demilitarizálására és denacizálására.

Nos, nemcsak hazám hibáztatja az oroszokat a Washington által kirobbantott háborúért, hanem egy olyan nemzetre mutogatunk, amely lényegében táplálja a világot, mondván: „Nézd, élelmet használnak fel ellenünk!”

Ukrajna aknázta alá saját kikötőit és a kivezető kereskedelmi útvonalakat.

Amerikai, brit, francia és német rakétákat és ágyúkat rakodnak a repülőkre Ukrajna-szerte az oroszok megölésére, és a világgal el akarják hitetni, hogy csak Putyin emberei akadályozzák a búzaszállítást.

Oroszországot nagyjából 10 000 szankció gyötri a NATO részéről. Ezek a szankciók még azelőtt akadályozták a külföldre történő szállítást, hogy az ukrajnai válság nyílt háborúvá változott volna. A műtrágyaszállítás, valamint a logisztikai vagy beszállítói tevékenységet folytató orosz vállalkozókkal szembeni banki korlátozások már évekkel korábban be lettek vezetve. Antony Blinken amerikai külügyminiszter szerint pedig Putyin egyedül van az élelmiszer-szállítmányok „fegyverként való alkalmazásában”. Ha nem hazudik, ez azt jelenti, hogy a Biden-adminisztráció és a NATO olyan hülye, hogy nem vették észre, hogy rendelkezéseik következtében milliók halnak éhen majd szerte a világban.

A Világélelmezési Program ügyvezető igazgatója arra figyelmeztetett, hogy hamarosan 43 országban 49 millió ember néz szembe az éhezéssel. A Gro Intelligence Menkerje szintetizálta ennek a válságnak a lehetséges lefolyását, amelyet a NATO-fiúk és -lányok politikai játszadozásaik során kihagytak a számításból:

„Országos léptékben sehol nem tudjuk biztosítani az élelmezés-biztonságot. Bár a következő néhány év valószínűleg nehéz lesz, képesek lennénk összehangolni a megfelelő hatású globális választ.”

Az éghajlatváltozás, a közelmúltbeli aszály, a már említett műtrágyahiány, a konfliktus- és szankciórendszerekből eredő infrastrukturális problémák, valamint a nemzetek közötti ellátási lánc problémái soha nem látott szenvedéshez fognak vezetni. Az európaiak eredetileg az Oroszországgal való békéről vallott elképzelését Vlagyimir Putyin a következő módon foglalta össze:

“Ha nincs Oroszország, akkor egy ilyen világra nincs szükség.” Erre gondolt Oroszország elnöke nem sokkal ezelőtt az RT-nek adott interjújában.

Sajnos az afrikaiaknak és a világ többi részének véleményével ellentétes módon a Nyugat liberális uralkodói hazámban és Európában más tervet dolgoztak ki. Ne feledjük el, hogy 140 millió akut éhezésben szenvedő ember mindössze 10 országban él, és ezek az országok nincsenek Európában. Még António Guterres, az Egyesült Nemzetek Szervezetének főtitkára is megfeddte a Biztonsági Tanácsot a most megtörtént kudarc miatt:

„Amikor ez a Tanács a konfliktusokról vitázik, akkor az éhségről vitatkozik. És ha nem sikerül konszenzusra jutni, az éhezők nagy árat fizetnek majd a felelőtlenségünkért.”

Új NATO-misszióról van szó. Nem számít, hány ukránnak, afrikainak vagy más embernek kell meghalnia, Oroszországnak úgy kell végezni, mint Jugoszláviának. Azt hiszem, ezt már sokszor elmondtam, de érdemes megismételni: ha egy lépéssel tovább gondoljuk a dolgokat, most már kifejezetten nyilvánvaló, hogy a világ egyáltalán nem élhet normális életet Oroszország nélkül.

Így látja tehát Phil Butler. De sajnos nem az ő meglátásai határozzák meg a Nyugat cselekedeteit. Idehaza továbbra is sokan leragadtak még az „ukrán fan” – „orosz fan” viszonyrendszerben. Nekünk most már semelyik fél sikere sem lesz megnyugtató. Évek óta elégedetlenkedtünk, de azok az idők voltak az optimális viszonyok hazánk fejlődéséhez. Olyan ez, mint amikor az öreg székelyt kérdezik arról, hogy „hogy van” és erre azt válaszolja hogy „voltam már jobban is, de az sem tetszett”.

Zbigniew Kazimierz Brzeziński szerint az új világrend az USA irányításával Oroszország romjain jön majd létre, de ne felejtsük el, hogy az oroszokat volt, aki figyelmeztesse arra, hogy mi fog velük történni. Slobodan Milošević szavai (mondhatni végrendelete) megerősítésként és figyelmeztetésként szolgálnak az oroszok számára:

„Oroszok! Lássatok és emlékezzetek! Ugyanezt fogják veletek is tenni, ha megosztottá és gyengévé váltok! A Nyugat egy láncra vert kutyaként acsarkodik. Testvéreim, gondoljatok Jugoszlávia sorsára! Ne hagyjátok, hogy ugyanezt tegyék veletek!”

Aki azt gondolja, hogy Oroszország nem fog megtenni mindent a saját védelme érdekében, az téved. Már csak az a kérdés, hogy a Nyugat által, Oroszország romjain sarjadó új világrendért mi magyarok mekkora áldozatot vagyunk képesek hozni. Egyetértek Kissinger gondolatmenetével. Ez a nemzedék a háborúról nem tud semmit.

Aki azt gondolja, hogy Oroszország nélkül egy biztonságos világ jön el, az bolond.

Forrás: Szilaj Csikó