Az Országgyűlés házelnöke a HírTV-nek adott interjúban beszélt a háborúról és a magyar–ukrán viszonyról. Arra a kérdésre, hogy mennyi ideig „maradhat meg a türelem” az ukránokkal szemben úgy, hogy a magyar kisebbséget diszkrimináló nyelvtörvény még mindig érvényben van, Kövér László azt mondta: „Egész egyszerűen most nem ennek van itt az ideje, hogy ezzel foglalkozzunk, de ettől függetlenül lelkiekben nem lehet félretenni ezt a kérdést.”

Hozzátette: a magyaroknak újra és újra el kell mondaniuk azt is, hogy kiállnak Ukrajna szuverenitása mellett, és egy olyan demokratikus jogállam felépítésében érdekeltek, amely a magyar kisebbség biztonságát és boldogulását is garantálja.

Mi ehhez egyébként harminc éven keresztül Ukrajnának minden tőlünk telhető segítséget megadtunk, az ország elsőként való elismerésétől az alapszerződés megkötésén át […] a vízummentesség kérdéséig

– mondta a házelnök.

Kövér László szerint mindennek ellenére Ukrajna nemcsak barátságtalanul, hanem kifejezetten ellenségesen lépett fel a magyar kisebbséggel szemben az utóbbi években. Hozzátette: Magyarország már csak azért is a mielőbbi megbékélésben érdekelt, mert ezt a kérdést csak akkor lehet rendezni, ha a háború véget ér.

A házelnököt ezt követően arról kérdezték meg, hogy a háború vége után kell-e attól tartani, hogy a Kárpátalján élők jogsérelmet szenvedhetnek, annak fényében, hogy Volodimir Zelenszkij állandóan bírálja Magyarországot. Kövér László azt válaszolta:

Ami az ukrán elnök magatartását illeti, azt szerintem a világ ámulattal és értetlenséggel figyeli.

„Szerintem, legalábbis amióta az eszemet tudom, és figyelem a világpolitika eseményeit […], nem emlékszem rá, hogy egy segítségre szoruló, bajban lévő ország vezetője olyan hangot mert megütni bármikor és bárkivel szemben, mint amilyen hangot Zelenszkij elnök úr nemcsak Magyarországgal, hanem mondjuk a német kancellárral szemben a nagykövetén keresztül megüt.”

Aki segítségre szorul, az kérni szokott, udvariasan. Akár persze konokul, kitartóan, de mindig csak kérni, sohasem követelőzni, és aztán végképp sem fenyegetőzni. Fenyegetőzni az ember általában az ellenségeivel szemben szokott, azokkal szemben, akiket barátul akar megnyerni, ritkán [tesz ilyet]. Tehát itt van egy ilyen személyes, pszichés probléma, amivel nem tudok én a magam részéről mit kezdeni

– mondta Kövér László.

Veszélybe kerülhet a kárpátaljai magyarság

Hozzátette azt is, hogy a kárpátaljai magyarság helyzete valóban aggasztó, mivel ők már a háború előtt is „a legsanyarúbb körülmények közt élő magyar nemzetrész” voltak, legalábbis anyagi értelemben biztosan. Ennek ellenére aránylag kevesen vándoroltak át Magyarországra, most viszont az a veszély fenyeget, hogy fenekestül fölforgatja az életüket a háború és annak minden következménye.

Kövér László szerint az is veszélyt jelenthet rájuk, hogy a háborúban „fegyverek tízezrei” kerültek a lakosság kezébe, és ez olyan biztonságpolitikai kockázatot jelent, amely a kárpátaljai magyarokat is érintheti még.

Sok minden olyan kérdés merül majd fel […] amire fel kell hívnunk a figyelmet azért, hogy nehogy valakinek véletlen eszébe jusson a nagyobb baj örve alatt szépen elintézni a magyar közösség kérdését, mondjuk, egy olyan nyomással, amely arra késztetné a közösségünk tagjait, hogy tömegesen hagyják ott a szülőföldjüket 1100 esztendő után

– fogalmazott Kövér László.

Forrás: Index