Már az előző rész is érdekes volt és ez erről is elmondható.Azt nem vitatom ,hogy a tudatnak és/vagy léleknek nagy szerepe van a betegség(ek) kialakulásában.De mi a helyzet a veleszületett betegségekkel vagy fogyatékossággal?
A környezetünk folyamatos figyelése (“a jelenben lét”) valóban elkerülhetővé teszi-e a baleseteket? Mondjuk focizás közben el lehet-e kerülni egy véletlenül (amennyiben elfogadjuk,hogy vannak véletlenek) megpattanó labda által okozott orrtörést?Vagy tenisz közben megpattanó labda által okozott szemsérülést?Vagy el lehet-e kerülni autózás közben kapott durrdefektből adódó balesetet ,amit egy valahonnan éppen akkor az útra kerülő csavar okozott?Valóban mindenre pusztán a környezet folyamatos figyelése lenne a megoldás?Nyilvánvaló ,ha látom,hogy laza a tégla ,akkor nem állok alá. Mennyire szól bele a sorsszerűség? Lehet,hogy a kis hal azért úszik el a korábban tapasztalt körülményekkel hasonló vagy azonos helyzetből mert ott valóban újra veszélyben van?
Talán költői kérdések.