Pálinkás József volt oktatási miniszter szerint az ország versenyképességének legalapvetőbb és meghatározó kérdése nem az, hogy ide tudunk-e még hozni három koreai akkumulátorgyárat, hanem az, hogy milyen lesz a felnövekvő generáció képzettsége, kreativitása, műveltsége és tudása .

A Blikk ezúttal a budaörsi Illyés Gyula Gimnázium 60 tanárának polgári ellenállásával kapcsolatban tárcsázta fel Pálinkást, akik ezzel a megmozdulásukkal szeretnék a kormány figyelmét felhívni arra, hogy a nekik ígért megbecsülés elmaradt, és a körülményeik is egyre nehezebbek.

– Azt gondolom, hogy a sztrájktörvény módosítása után más módszerük most nincs annak kikényszerítésére, hogy változás legyen a hazai oktatásban – kezdi lapunknak a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, aki 2008 és 2014 között az Akadémia elnöke is volt.

Pálinkás szerint a magyar oktatás óriási válságban van, az iskolák jelentős részében már nem szaktanárok oktatnak, és a tanárokkal az államigazgatás úgy bánik, hogy az még inkább elriasztja a fiatalokat ettől a pályától. Ő alapvetően három komoly problémát lát, amiért a pedagógusok a polgári ellenállást választották:

• a botrányosan alacsony fizetések
• az általános megbecsültség hiánya és az, ahogyan semmibe veszik őket a tárgyalások során
• az embertelen munkaterhek

– A közoktatási törvény szerint Magyarországon ma 22 óra a kötelező óraszám a középiskolában, ami nagyjából felmegy 24-25-re. Ennek az óraszámnak hetente 15-nek kellene lennie, és akkor lenne a pedagógusnak ideje felkészülni, dolgozatokat javítani, stb. – magyarázza Pálinkás, hogy pontosan mit is ért a leterheltség alatt.

Elég nagy port kavart hazánkban, hogy a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke, Parragh László egy interjúban több más mellett arról beszélt, hogy a béreken túl „sokféle motiváció” létezik a különböző szakmacsoportoknál, a tanárok például „négy órakor már hazamehetnek” és nekik még „ott a szabad nyár” is. Az egykori oktatási miniszter ebben a témában azért nem is nyilvánult meg, mert nem akart obszcén kifejezéseket használni, de a megbecsültség hiányához Pálinkás hozzáteszi az autonómia hiányát is, amit egészen abszurdnak tart.

Ma Magyarországon egy középiskolai tanárt hülyének néznek, akinek pontosan meg kell mondani, hogy mit tanítson.

Pálinkás úgy véli, minél többen támogatják a „lázadó” pedagógusokat, annál nagyobb esély van arra, hogy a kiállásuknak lesz értelme. Ő személy szerint nagyon nagyra becsüli a budaörsieket és bízik benne, hogy egyre többen követik a példájukat. A szülőknek, és mindenkinek ki kell állnia azért, hogy a magyar közoktatás kimozduljon ebből az állapotból.

„Ha ez nem történik meg, 5-10 éven belül előfordulhat, hogy írni-olvasni nem tudó emberek kerülnek ki az oktatásból. Budapesten van még olyan intézmény, ahol magas szinten működik a tanítás, de én például Debrecenben élek, és látom, hogy a környező kisebb-nagyobb városokban-falvakban milyen az oktatás színvonala, ami inkább nevezhető gyermekfelügyeletnek.”

Pálinkás a Blikknek úgy fogalmazott: nem fennkölt megfogalmazás, hogy jelen esetben tényleg a jövőről a tét, és az, hogy egy 8 éves 15 év múlva helyt tud-e állni Magyarországon, Európában. Szerinte az ország versenyképességének legalapvetőbb és meghatározó kérdése nem az, hogy ide tudunk-e még hozni három koreai akkumulátorgyárat, hanem az, hogy milyen lesz a felnövekvő generáció képzettsége, kreativitása, műveltsége és tudása.

– Most az embereknek állampolgárként ki kell állni a pedagógusok mellett politikai nézettől függetlenül – mondja Pálinkás, aki szerint akár anyagilag is támogatni kellene azokat a pedagógusokat, akiket az ellenállásuk miatt retorziók érnek, hiszen az oktatás ügyében az egész lakosság érintett.

Úgy véli, a hazánkban szintén mostohán kezelt civil szervezeteknek, valamint a tanári és szülői szervezeteknek kell elérnie, hogy a társadalom és az emberek nagy többsége rádöbbenjen: a jövő múlik az iskolákon és a pedagógusokon.

Nem a benzin árán és a csirkefarháton múlik, mi lesz az országgal.

Forrás: Blikk