Vélhetően október elején Oroszország újabb négy régióval fog bővülni, mivel a csatlakozásról szóló népszavazások senkinek sem meglepő módon hozták a papírformát.
Ám az már meglepőbb volt, hogy a várakozásokkal ellentétben Kijev végül nem próbálta ellentámadással megzavarni a népszavazások menetét. Igaz a háború itt még koránt sem ér véget, miután mind Moszkva, mind Kijev tervei mindenképp túlnyúlnak a jelenlegi harctereken. Ami a mozgósítást illeti, mindez természetesen nem jár problémák és bökkenők nélkül, de azok, mint sok esetben Oroszországban, inkább ismét csak a bemerevedett bürokratikus struktúrák következményei.
Kedd estére mind a négy orosz ellenőrzés alatt álló egykori ukrajnai régióban befejeződtek az Oroszországhoz való csatlakozásról szóló népszavazások. A voksolás menete meglepő módon a korábban várt átfogó ukrán támadások nélkül zajlott, bár nem eseménytelenül. Az ukrán tüzérség folyamatosan tűz alatt tartotta Donyeck, Herszon, Novaja Kahovka településeket, valamint az utolsó napon a luganszki front mentén is fokozódtak a tüzérségi belövések. Egyúttal Melitopol illetve Bergyanszk városokban több diverzáns akcióra került sor. A harkovi területek mellett Kijev erőforrásait, illetve haderejét inkább a Donyecki Népköztársaság északi felében, Liman közelében összpontosítja, amellyel a későbbiekben részletesen is foglalkozunk. Visszakanyarodva a népszavazásokhoz, pont az említett ukrán tüzérségi támadások következtében jelentek meg biztonsági szempontból már előre mozgó urnák, amelyet természetesen a nyugati sajtó egyből a szavazatok kierőszakolásaként értelmezett. Akárcsak a szavazás idejének munkaszünetté nyilvánítása, a mozgó urnák, valamint a levélszavazás alkalmazása is a nagyobb utcai tömegek kialakulásának elkerülése érdekében történt, mivel a civil lakosság így közvetetten lett volna kitéve az ellenséges belövéseknek.
A helyi választási bizottságok által közölt részvételi adatok alapján Donyeckben a szavazásra jogosultak 97,51, Luganszkban 92,6, Zaporozsjében 90, míg Herszonban 76,86 százaléka tette le voksát. A 2014 óta dúló kelet-ukrajnai háború következtében a donbasszi népköztársaságok esetében már hétvégén is a krími népszavazást meghaladó választói aktivitás volt tapasztalható, miközben az előrejelzéseknek megfelelően a négy terület közül a végeredményt tekintve Herszonban lett a legalacsonyabb a részvételi arány.
Továbbá az Oroszországban tartózkodó ukrajnai menekültek külön kijelölt szavazókörökben adhatták le szavazataikat. A végeredmények esetében már a népszavazások kiírásakor sem volt kétség, azok pedig hozták a papírformát. A hivatalos adatok szerint Donyeckben a szavazók 99,23, Luganszkban 98,42, míg Zaporozsjéban 93,11 százaléka támogatta az Oroszországhoz való csatlakozást. Egyedül a herszoni 87,05 esetében – utóbbi 497051 voksot jelent – ment be a támogatók aránya 90 százalék alá. Pontos végeredmény szavazás lezárultát követően 1-2 napon belül válhat nyilvánossá, amely után kezdődhet a területek Oroszországhoz való csatlakozásának jogi folyamata.
Illetve fontos megjegyezni, hogy vélhetően eredetileg Moszkva nem háborús körülmények közt kívánta volna megrendezni a népszavazásokat, ám a sikeres harkovi ukrán ellentámadás egy teljesen más realitás elé állította a Kremlt. Valamint donbasszi népköztársaságok esetében ismételten visszakanyarodva a 2014 óta tartó kelet-ukrajnai háborúhoz, teljesen elképzelhető az Oroszországgal való egyesülés 90 százalék feletti támogatottsága. Ne feledjük, 8,5 évvel ezelőtt az úgynevezett „orosz tavasz” még a Novorosszija projekt, valamint az orosz földek egyesítésének zászlaja alatt indult meg, ahol reális célként lebegett az orosz ajkú területek felvétele az Oroszországi Föderációba. A donbasszi mintájú Harkovi Népköztársaság sem helyi érdeklődés hiányában nem jött létre végül, hanem a Kreml ellenállásán bukott meg.
Viszont még kérdéses a négy régió felvételének pontos dátuma”
Egyes információk szerint Vlagyimir Putyin szeptember 30-án kíván beszédet mondani az orosz parlament mindkét házában, ami egybe eshet a négy régió felvételének véglegesítésével. Ellenben a RIA Novosztyi hírügynökségnek nyilatkozó Andrej Klisasz szenátor szerint a Szövetségi Tanács az új területek esetében nem kíván rendkívüli ülésnapot összehívni, így a felvételre csak a következő rendes ülésnapon, október 4-én kerülhet sor. Utóbbi nap abból a szempontból is történelmi jelentőségűnek számít, hogy 1957-ben ekkor állította pályára a Szovjetunió a világ első műholdját. A Vedomosztyi lap kormányzathoz közeli információi szerint a területek bár vélhetően önálló entitásként válnak Oroszország részévé, de a későbbiekben az egykori Krími Kormányzóság egyfajta kibővített újjászületéseként a négy régió a nagyobb Krími Szövetségi Körzet alá fog tartozni.
Ahogy már korábban beszámoltunk róla a felvétel a régiók háború előtti adminisztratív határai mentén fog történni, amely alól egyedül Alekszandrovka és Sznyigirjovka települések jelentenek kivételt. Ugyanis a két orosz ellenőrzésű település hivatalosan a Nyikolajevi területhez tartozott, ám végül külön kérésre Herszon részeként csatlakoznak Oroszországhoz. Vélhetően a felvételt követőn rövid időn belül az egykori Csecsenföld mintájára külön terrorellenes műveletet hirdethet meg Moszkva. Utóbbiba mind a még ukrán kézen lévő területek visszafoglalása, mind pedig az ukrán titkosszolgálathoz köthető információs hálózatok felszámolása beletartozik. Ám ahogy azt a legutóbbi elemzésünkben idézett amerikai szakértő, Scott Ritter is megemlítette, a Novorosszija projekt kiterjesztése még nem teljes, vélhetően a hadi helyzettől függően Nyikolajev, Odessza és Harkov is az orosz célok közt szerepelhet. Érdekes módon utóbbit közvetetten maga Vaszilij Nyebezja, Oroszország állandó ENSZ-nagykövete is megerősítette, miután úgy fogalmazott, hogy „amennyiben Kijev nem látja be stratégiai hibáit” a mostani négy régió kiválását további területek követhetik.
Az új orosz határ módosított hivatalos vonala
Természetesen nem is lehetne azt elvárni az orosz hadkiegészítő parancsnokságoktól, hogy egyből tökéletesen működő rendszert állítsanak össze, ám több olyan alapvető probléma is felmerült, amely egy normálisan működő struktúra mellett nem jöhetett volna elő. Egyúttal már a legelején fontos megjegyezni, hogy az utolsó mozgósítás Oroszországban – pontosabban a Szovjetunióban – még a második világháború idején zajlott, így nem meglepő, hogy a kezdeti szakaszban számos hiányosság és hiba került a felszínre. Ukrajna esetében is majdnem 8 év kellett a hadkiegészítő parancsnokságok működésének normális mederbe tereléséhez, vélhetően Moszkva sem tudja elkerülni a kezdeti buktatókat.
Utóbbi következtében nem csoda, hogy finoman szólva több esetben sem mondható naprakésznek a rendszer, miután az esetlegesen az adatfelvétel időpontját követően bekövetkező egészségügyi vagy családi állapotra vonatkozó változásokat nem tudta a struktúra lekövetni. De olyan is előfordult, hogy harctéri tapasztalattal, sőt még sorkatonai szolgálattal sem rendelkező személyek kaptak behívókat. Ezek főképp a mozgósítás első napjaiban fordultak elő nagyobb arányban – de nem tömegesen! –, amelyek tisztázására minden esetben egyenként, az adott hadkiegészítő parancsnokságon került sor. Meglepő módon az orosz minisztériumi struktúra meglepően gyorsan reagált a felmerülő problémákra, például a notóriusan problémaforrásként jelentkező parancsnokságokon a szükséges személycserék meghozatalával. Az informatikusok esetében egyenesen a digitális fejlesztési minisztérium vezetője vette személyes hatáskörbe a kérdést, miután a képzett informatikai személyzet mind a gazdaság működése kapcsán elengedhetetlen, mind hajlamosabb a kivándorlásra.
Bár a részleges mozgósítás bejelentésével a háború kitörését követően megindult egy kvázi második kivándorlási hullám, annak léptéke még a február-március folyamán tapasztalható értékeket sem haladja meg. A kivándorlók közt többségében a még Oroszországban maradt nagyvárosi liberálisokat, illetve a korábban említett magasan képzett informatikusokat találhatjuk meg, akik vélhetően alapvetően sem tartoznának a mozgósítottak csoportjába. Egyúttal mind a finn, mind a grúz illetékes szervek vezetőinek nyilatkozatai alapján nem beszélhetünk az ország tömeges elhagyásáról. A több százezer kivándorlóról szóló ellenzéki híreszteléseket maga a grúz belügyminiszter, Vahtang Gomelauri cáfolta. Bár Gomelauri szerint is szeptember 21 óta mintegy 40-45 százalékkal emelkedett az Oroszországból Grúziába átlépők száma, de az még így is csupán napi 10 ezer fő körül mozog. Ráadásul a Grúziába beérkezett oroszok 60 százaléka már elhagyta az országot.
Miután az orosz régiók egyenként egyedi mozgósítási kvótával rendelkeznek, így minden hadkiegészítő parancsnokság igyekszik a saját „tervszámait” a lehető leggyorsabban teljesíteni. Ezt lehet persze viszonylag professzionális módon is végezni – mint teszik azt a patrióta hullámot meglovagló ukrán határ mentén fekvő területek –, ám egyes régiókban mintha inkább a régi szovjet bürokrácia éledt volna újra. A legtöbb probléma egyértelműen a Kelet-Szibériát és a Távol-Keletet magában foglaló Keleti Katonai Körzetben tapasztalható, ahol a hivatalos előírások ellenére például igazoltatásokkor ellenőrizték az adott személyek hadkötelezettségét, illetve a felszerelés/kiképzés tekintetében is voltak hiányosságok. Az orosz Távol-Kelet sajátságosan lassú bürokratikus folyamatai miatt fontos megjegyezni azt, hogy mindezek a problémák nem egész Oroszországra értendőek – bár hasonló bürokratikus makacsság áll a dagesztáni tüntetések hátterében –, illetve léptékük meglepően gyors moszkvai választ is generált megoldásuk érdekében. A gyors reakció jeleként lehet például értékelni a magadani hadkiegészítő parancsnokság vezetőjének gyorsított leváltását kötelezettszegésre hivatkozva.
„A részleges mozgósítás kapcsán fontos megjegyezni, hogy az említett 300 ezer fő összegyűjtése nagyjából 2-4 hetet fog igénybe venni, amelyet aztán egy minimum egy hónapos kiképzés követhet”
Ugyanis hiába beszélünk már harci tapasztalattal rendelkező személyzetről, azokat vissza kell úgymond rázni a polgári életből a katonai struktúrák közé. Így orosz becslések szerint is mostanában mozgósított személyzet nagyobb tömegben november végére-decemberre érkezhet meg a frontra. Ellenben a képzetlen orosz személyzet közvetlen frontra küldéséről szóló ukrán és nyugati nyilatkozatok teljesen alaptalanok, mivel egyrészt ismételten fontos megjegyezni, hogy a mozgósítás csakis valamilyen katonai képzettséggel vagy tapasztalattal rendelkező lakosokra vonatkozik. Másrészt pont az ukrán területvédelmi erőknél látott hibát akarja Moszkva elkerülni, avagy nem puszta ágyútölteléknek küldi az említett 300 ezer főt. Ukrán szempontból tehát egy nagyjából két hónapos időablak áll rendelkezésre esetleges újabb területek elfoglalására, valamint a front egésze mentén a védelem megerősítésére. Ám ez a két hónap is csalóka, mivel októberben mindenképp megkezdődnek Ukrajnában a végső soron raszputyicát okozó őszi esőzések, amelyek gyakorlatilag lehetetlenné teszik a gyorsan mozgó harcászatot.
Bár a népszavazások és a hidegebb idő közeledtével egyre többen számítottak egy, a zaporozsjei területek, valamint az energodari atomerőmű visszafoglalására irányuló ukrán ellentámadásra mindeddig erre nem került sor. Hasonlóan a herszoni front mentén sem sikerült az ukrán haderőnek érdemi eredményeket elérnie, sőt az andrejevkai hídfőt az orosz csapatok módszeresen nyomják össze. Miután az ukrán haderő minden Szuhoj Sztavok településről indított kitörési kísérlete sikertelenül zárult eddig, nem kizárt, hogy az orosz hadvezetés szándékosan nem kívánja visszafoglalni az Ingulec jobb partján fekvő területet. Helyette egyfajta állandósult tűzzsákként inkább déli ukrán erőforrások módszeres felőrlésére használja a hídfőt.
A főként önkéntesekből álló 3. hadtest megérkezését követően bizonyos déli frontszakaszokon három-négyszeresére növekedett az orosz csapatok koncentrációja. Egyúttal nem megerősített információk alapján a főparancsnokság által szeptember közepén kiadott parancs kifejezetten megtiltja a déli front esetében a harkovihoz hasonló visszavonulások végrehajtását. Figyelembe véve, hogy Moszkva a nyár folyamán a végül sikertelenül záródó ukrán ellentámadásra készülve a harkovinál jóval nagyobb mélységben erősítette meg a terület védelmét, a kiemelten kezelt Herszonból való visszavonulás egyfajta utolsó utáni lehetőségként merülhetett csak fel maximum.
Ugyanis a harkovi fronthoz kapcsolódóan Moszkva még mindig nem tudta teljes mértékben stabilizálni a frontot az Oszkol folyó mentén. Többek közt Kupjanszktól északra az ukrán haderő több sikeres átkelést is végrehajtott a folyón, jelenleg a harcok a város keleti, még orosz kezén lévő felének vasútállomásáért, illetve iparterületeiért zajlanak. A helyzet viszont igazán Liman térségében súlyos, miután a korábbi déli ukrán próbálkozásokat egy részben sikeres északnyugati váltotta fel. Szintén az Oszkolon átkelve az ukrán haderő nemcsak hídfőállást tudott létesíteni, de azt sikerült keleti irányba, Redokub és Novoje települések térségébe kiszélesíteni. Bár újabb egységek térségbe vezénylésével az orosz parancsnokság viszonylag le tudta lassítani a személyi túlerőre alapozó ukrán támadást, még mindig fennáll a veszélye Liman bekerítésének. Amennyiben sikerül mégis délről Jampolt és Terni településeket elfoglalnia az ukrán haderőnek, úgy az utánpótlás elvesztésével a Limant védő orosz-szakadár egységek csapdába kerülnének. Jelenleg a leghevesebb harcok egész Ukrajnán belül Limanért folynak, ám e sorok írásakor még nem lehet megállapítani azok végső kimenetelét. Ellenben Balaklejával és Izjummal szemben Moszkva immár nem fordul a további hátrálás taktikájához.
„Egyúttal úgy tűnik sikerült a limani harcokhoz kapcsolódóan a Szeverszk környéki ukrán támadásokat leállítani”
Bár Belogorovka elfoglalásával az ukrán haderő ismét behatolt a Luganszki Népköztársaság területére, ismételten tartalékok, valamint a Wagner katonai magánvállalat egységeinek térségbe vezénylésével sikerült a frontot stabilizálni, Liszicsanszkot nem fenyegeti veszély. A luganszki és donyecki területek határán fekvő Szpornoje esetében egymással ellentmondó információk jelentek meg arról, vajon pontosan ki ellenőrzi a települést. Bár korábbi hírek alapján Belogorovkával együtt sikerült az ukrán haderőnek ideiglenesen elfoglalnia Szpornojét, az időközben a térségbe vezérelt Wagner rohamcsapatok minimum megállították, de lehet meg is fordították Kijev előretörését. Valószínűleg, mint az ukrajnai harcok esetében sokszor, Szpornoje is az igazán egyik fél által sem ellenőrzött, úgynevezett szürke zónában fekszik jelenleg.
A védelmi vonal déli végpontjaként emlegetett Artyomovszk/Bahmut esetében pedig szintén folyik a Wagner részéről a leendő ostrom előkészítése, ám az a többi térségbeli folyamat hatására érthetően lassabb ütemet vett.
Légy az első, aki hozzászól.