Megtekintések 634

A nemzeti atomprogram vezetőjének tavalyi meggyilkolása után idén májusban újabb nagyhorderejű merényletre került sor Iránban. A már többször látott forgatókönyv szerint motorkerékpáros támadók végeztek Sayad Khodaei ezredessel, a titokzatos Quad 840 alakulat egyik parancsnokával, amikor otthona előtt beült az autójába. Ebrahim Raiszi elnök azonnali megtorlást helyezett kilátásba a ‘Nagy Mártír’ megöléséért.Mindeközben az egyik legfontosabb kérdés eldőlni látszik, mert Joe Biden elszánta magát, hogy az USA mégsem törli a Gárdát a terrorszervezetek listájáról, és ezzel gyakorlatilag feladja a 2015-ös atomegyezség felélesztésének tervét. Eközben ha óvatosan is, de emelkedik az Izrael és Szaúd-Arábia közti sorompó.

Az ezredes hivatalosan a ‘Szentély Védelmezője’ volt

A romantikus hangzású cím azoknak a katonáknak, gárdistáknak, titkosügynököknek és orgyilkosoknak a körét takarja, akik Irán megbízásából működnek Szíriában és Irakban, ahol terrorcselekményeket, gyilkosságokat és emberrablásokat követnek el. Továbbra is Szíria számít elsődleges terepnek, ahol Teherán egyre mélyebben támogatja Bassár el-Aszad elnök rezsimjét és építi katonai hálózatát, elsősorban Izrael ellen, de megcélozva immár Nyugat-Európát is.

Khodaei ezredes hivatalosan katonai tanácsadóként szolgált Szíriában, noha küldetésének valódi célja a bosszúműveletek szervezése volt, vagyis törlesztés Szulejmani gárdatábornok meggyilkolása miatt, amit még Trump elnök rendelt el. Másik feladatköre a Hezbollahnak szánt fejlett iráni rakétatechnológia és drónok csempészútvonalainak biztosítása volt.

De vannak eredmények is. Erdogan elnök fokozódó antiterrorista intézkedéseinek jele az Iszlám Állam új vezetőjének, Abu Hassan al-Hashiminak elfogása Isztambulban, május 26-án. A terrorvezér elődjével idén februárban végzett egy amerikai különleges egység Szíriában, így az alig 8 éves ISIS-nak immár a negyedik vezetőjét kell megtalálnia.

Mi az a Quad 840, ami van is, meg nincs is?

Khodaei ezredes esetében nem egyszerű terepügynökről vagy kommandósról, hanem magasan jegyzett, kulcsfontosságú titkosszolgálati parancsnokról van szó. Megölésével Izrael célja nem csak a megtorlás volt, de a figyelmeztetés is Irán címére, hogy állítsa le a Gárda Quds Force 840 nevű titkos hadműveleti csoportjának működését, amiben a meggyilkolt tiszt „Vadász” fedőnéven szerepelt.

Az elmúlt években az egységnek különféle támadásokban volt szerepe, és nem csak a régióban, de Kolumbiában, Kenyában, Etiópiában, az Emirátusokban és Cipruson is. Nevéhez kötik Marcelo Peccinek, Paraguay szervezett bűnözést vizsgáló főügyészének meggyilkolását, amit a korábbi szokás szerint a Hezbollah dél-amerikai ügynökeivel, vélhetően brazil gengszterekkel végeztettek el.

Irán soha nem ismerte el hivatalosan a 840-es blokk létezését, mert az alakulat még a mélyen konspirált Gárdán belül is rejtett. Az izraeli hadsereg is csak 2020-ban említette először a nevét, kapcsolatba hozva a szíriai határon megélénkült terrorcselekményekkel. Az izraeli katonai hírszerzés akkor jelezte, hogy az övezetben tömegesen telepített improvizált robbanószerkezetekért (IED) a felelősség a 840 es egységet terheli. Az izraeli véderő meg is üzente a szervezetnek, hogy tud róla, és nagyon fog figyelni rájuk.

Teherán azt állítja, hogy Khodaei egészen más szerepet játszott a Gárdában, ahová még tinédzserként csatlakozott, majd önkéntesnek jelentkezett az iráni-iraki háború frontjára. Az elhúzódó konfliktus rengeteg iráni fiatalnak nyitott utat a katonai karrier felé, főként ha az akkor formálódó Forradalmi Gárdához csatlakoztak. A háború éveiben a Gárda rohamosan szállta meg a katonai és politikai pozíciókat a felső vezetésben, mivel magát a hadsereget gyanú és megvetés övezte olykor szánalmas hatékonytalansága miatt, de főként azért is, mert az elűzött Sah ‘bűzlő örökségének’ tartották.

A háború menetében a jóval merészebb és pszichésen rendkívül motivált Gárda fokozatosan átvette a kezdeményező szerepet, és inkább a hadsereg kezdett alkalmazkodni hozzá, hasonlóan ahhoz, ahogy a Wehrmacht felett is eluralkodott a megbízhatóbbnak bizonyult SS a III. Birodalom utolsó szakaszában. A háború végére a Gárdában szerzett háborús érdemek biztos ugródeszkát jelentettek a békeidős pozíciók felé, így Khodeai számára is.

Khodaei később az Iszlám Állam ellen is harcolt Szíriában, ekkor már a Quds Force zászlaja alatt. Az iráni tisztviselők nem reagáltak azokra az izraeli állításokra, hogy részt vett volna a határokon átnyúló terrorcselekményekben, de az izraeli Haaretz értesülése szerint ő volt a kitervelője egy izraeli diplomata elleni autórobbantásnak Új-Delhiben, ahol a célpont és felesége súlyosan megsérült.

A főtiszt áll egy kettős támadás mögött izraeli diplomaták ellen Thaiföldön. Csoportjának egyik tagja lábát vesztette a robbanásban, a többieket is elfogták, de maga Khodaei nem került rendőrkézre. Ugyancsak nevéhez kötik egy amerikai tábornok meggyilkolásának tervét Németországban, miként egy francia újságíróét is. Egy meg nem nevezett európai titkosszolgálat lokalizálta a damaszkuszi 840-es irodát és annak vezetőjét, egy Sadir Bagheri nevű férfit és két segítőjét, akik sűrűn utazgattak Irán és Szíria között. Arról nincs hír, hogy likvidálásuk sikerült-e.

A teheráni kormánypárti nyilatkozók szerint semmi jele annak, hogy az ezredes a ‘védett kör’ tagja lett volna, nem rendelkezett testőrséggel, páncélozott autóval vagy titkos lakásokkal, amik a magas rangú tisztviselőkre jellemzők. A tisztet egy iráni gyártmányú, átlagos Kia Pride volánja mögött lőtték le. A portrégyártásban úgy fogalmaznak, hogy csak egy logisztikai szakértő volt, és taktikai tanácsadója a szíriai milíciáknak. Mégis, kiemelt pozíciójára utal, hogy Teherán legjobban őrzött lakókörzetében élt, a Gárda és a Quds vezérkari vezetőinek közvetlen szomszédjaként.

Nemzeti hősként búcsúztak tőle

Személyének fontosságát jelzi, hogy a legnagyobb hősöknek kijáró tiszteletadás mellett temették el, Esmail Ghaani tábornoknak, a Quds Force parancsnokának jelenlétében, aki az amerikaiak által 2020-ban, Bagdadban meggyilkolt Szulejmáni tábornok utóda a szervezet élén. Ekkora megbecsülés egy alacsony rangú tisztnek nem jár ki.

Az iráni katonai vezetés azonnali reakciója a merénylet után az volt, hogy készen állnak a háborúra, és a „globális arroganciához kapcsolódó elemeket” okolják – főként az Egyesült Államokat és Izraelt, noha hasonló merényleteket korábban a népi ellenállás szervezetei is elkövettek. Az ezredes búcsúztatásán harcias szónoklatok hangzottak el, ami megszokott része a protokollnak. „Készen állunk a háborúra, tudd meg Sion” – mondta az egyik szónok. „A démonnak nyoma sem marad. … Tel-Avivban egyetlen ház sem fog állni. A földdel tesszük egyenlővé Haifát is” – jósolta egy másik felszólaló.

A temetést alkalomnak használta Hossein Salami tábornok, a Forradalmi Gárda parancsnoka is, hogy fenyegetést küldjön Izraelnek. „Biztos lehetsz abban [Izrael], hogy hamarosan a muszlimok legfőbb vezetőjének uralma alatt fogsz imádkozni az Al-Aksza mecset udvarán” – értve, hogy Jeruzsálem egésze az iszlám fennhatósága alá kerül és a zsidóknak meg kell térniük. Ghaani tábornok azt közölte, hogy libanoni csatlósuk, a Hezbollah is megerősíti erőit Izrael északi határvidékén.

Az izgalmakat növeli, hogy nem sokkal a temetés után életét veszítette egy iráni mérnök és súlyosan megsérült egy munkatárs a védelmi minisztérium Parchin-i kutatóközpontjában. Ezen a helyen a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség szerint katonai szintű nukleáris kutatások folynak, és két éve is történt itt egy meg nem magyarázott robbanás, amit Teheránban is észlelni lehetett. A mostani eset mögött izraeli dróntámadást sejtenek.

A Teherántól 50 kilométerre délkeletre található létesítményben atomfegyverrel kapcsolatos kutatások zajlanak. A baleset oka és körülményei még nem ismertek, de a korábbi reflexek és tapasztalatok ilyenkor mindig egy izraeli akciót hívnak elő, melyekből több tucat is akadt az elmúlt évtizedben. Ilyen előképek Khodaei neve kapcsán is előkerülnek, főként mert korábban inkább atomtudósok és nukleáris mérnökök szerepeltek az áldozatok listáján, és a Gárda tisztjeire nem emeltek kezet.

Azt nem lehet tudni, hogy az USA kapott-e előzetes tájékoztatást a likvidálás tervéről, de olyan híradás már létezik, hogy Izrael a színfalak mögött ismertette érintettségét a washingtoni kormánynál. Ezzel az állítással hevesen vitázik az izraeli hírszerzés egyik korábbi vezetője, aki szerint nem beismerésről, hanem vérlázító kiszivárogtatásról van szó.

Ram Ben-Barak dühödten sorolja azokat a korábbi eseteket, amikor bizalmas információk kerültek illetéktelenül a sajtó kezébe, rombolva ezzel a bizalmat az amerikai és izraeli hírszerzés között. Megemlíti a 2007-es esetet, amikor izraeli gépek bombázták a szíriai Al Kibar reaktort, és a támadás legtitkosabb részletei valahogy elkerültek a The New York Timeshoz.

zraeli biztonsági tisztviselők most válaszokat követelnek amerikai kollégáiktól, mivel az újság jelentése kizárólag Izraelre hárítja a felelősséget a gyilkosságért, felmentve az Egyesült Államokat bármilyen szerepvállalás alól. A jeruzsálemi politikusok amiatt aggódnak, hogy emiatt megszaporodhatnak az izraeli célpontok elleni iráni támadások világszerte.

De miért pont most?

Többféle oka is van vagy lehet az ezredes meggyilkolásának, de a legfőbb tényező az időmúlás. A sokat emlegetett, de jottányit sem haladó bécsi nukleáris tárgyalások a végső kifulladás állapotába jutottak, főként mert Irán továbbra is köti az ebet a karóhoz, hogy akkor tér csak vissza az Obamával megkötött 2015-ös alkuba, ha az USA törli a terrorszervezetek listájáról az Iráni Forradalmi Gárdát. Jó ideig úgy tűnt, hogy Biden elnök enged a nyomásnak, de végül a Bennett izraeli miniszterelnökkel április végén folytatott beszélgetésén megállapodtak abban, hogy hogy nem érdemes ezt az álláspontot tovább erőltetni.

Pedig az opció esélye, vagyis a Gárda levétele a listáról, fölerősödött az ukrajnai háború kirobbanásakor, amikor az Egyesült Államok és a Nyugat méricskélni kezdte, hogy miként lesz képes az embargó alá vont orosz energiaszállítmányokat pótolni. A bécsi tárgyalásokat (még) figyelemmel kísérők szerint immár Oroszország sem lelkes híve a megállapodásnak, mivel nem szeretné, hogy a Nyugat Iránnal pótolná az energia-kiesést, miközben neki magának értékesítési gondokkal kell számolnia.

Március folyamán valóban fölerősödtek a nézetek, hogy az energiabiztonság szempontjából engedni lehetne az iráni követeléseknek, és igénybe venni a perzsa állam befagyasztott készleteit, melyek az év végéig legalább 100 millió hordóval lendíthetnék meg az olajpiacok kínálati oldalát. Most viszont úgy fest, hogy a haszon-elvet legyőzi a biztonsági igény, amit leghevesebben Izrael képvisel, de a színfalak mögött egyre inkább maga mögött tudhatja a nagy kapacitásokkal bíró Öböl-olajállamokat.

A hivatalos vonalat követő iráni elemzők szerint a ‘hamis vádaskodások’ azt akarják kicsikarni az Egyesült Államokból, hogy tartsa meg terrorlistán a Gárdát, ami az államalapító Khomeini ajatollah egyik legfontosabb szentséges hagyatéka. Iránnak ez a csökönyössége viszont akadályozza, sőt várhatóan meg is torpedózza a nukleáris megállapodáshoz való visszatérést.

“Izrael dezinformációs háborút folytat ellenünk, és lenyomja Amerika torkán, hogy terroristák vagyunk. Azért teszik, hogy ne kössük újra a nukleáris megállapodást, vagy arra kényszerítsék Iránt, hogy hátrányos egyezménybe menjen bele. Mi viszont jobb szeretjük a hosszútávú számításokat.”
Gheis Ghoreishi iráni stratégiai elemző,Tehran Times

Mások szerint az időveszteség már akkora, hogy lassan egyik félnek sem érné meg a megállapodás megújítása, aminek több részlete már le is járt, vagy nemsokára hatályát veszti. Ha volna komolyan vehető együttműködési szándék, akkor bőven lett volna idő egy új szöveget szerkeszteni, de ez a lehetőség mára elszállt.

Mit takarnak Irán ‘hosszútávú számításai’?

A teokratikus állam távlati tervei meglehetősen homályosak. Az egyetlen biztos pontnak a vallási ideológia teljhatalma látszik, ami nem fog jelentősen változni akkor sem, ha Khamenei ajatollah (83) helyére valaki más lép, mert Raiszi államelnök (61) kemény vonala hosszú időre megszabja az irányt. Mi több, szinte biztosra vehető, hogy a legfőbb papi méltóság megüresedő helyére ő maga lép majd. Az irány pedig továbbra is az Izrael, az USA és általában a Nyugat elleni magatartás marad, ami eltűri az irracionális gazdasági döntéseket is.

Eközben az ország igen súlyos gazdasági és szociális válság felé sodródik. Az elmúlt hetekben több iráni városban zajlottak utcai tiltakozások, amiket az élelmiszerek és alapvető szolgáltatások ugrásszerű áremelkedései váltottak ki. Az árak akkor ugrottak meg, amikor néhány hete a kormány csökkentette a tojás, a csirke, a tejtermékek és az étolaj támogatását. A kenyér árának emelkedése egyenes következménye a búzaárak kormányzati ‘kiigazításának’, immár szoros összefüggésben az ukrajnai inváziót kísérő világméretű áruhiánnyal.

A tiltakozások több helyen politikai fordulatot vettek és a tüntetők jelszavakat skandáltak Raiszi elnök, sőt Ali Khamenei ellen is. A hatóságok erőszakos ellenlépései legalább öt halálos áldozatot követeltek, és tömeges letartóztatásokra is sor került. A pedagógusok hónapok óta követelnek béremelést, és közülük is többeket őrizetbe vettek.

A bécsi atomalkudozások megfeneklése világossá teszi, hogy egyhamar nem lehet számítani a Donald Trump által 2018-ban elrendelt szankciók és kereskedelmi korlátozások enyhülésére, melyek súlyos csapást mértek az iráni nemzeti jövedelemre. Az üzlet elakadt. A teheráni kormány kemény hazai lépései világos üzenetet jelentenek, hogy továbbra sem kívánnak a nemzetközi követelményekhez igazodni. Ezt nyugtázza Bennett izraeli miniszterelnök bejegyzése is, hogy az iráni terrorgépezetet jelképező Gárda marad ott, ahová való.

Soha vissza nem térő alkalom az USA-nak – egy rosszízű békával az étlapon

Az amerikai elnök sem tudja figyelmen kívül hagyni, hogy a Donald Trump és Benjámin Netanjahu által lefektetett ‘Ábrahámi útvonal’ elég élénk Washington nélkül is, ezért jobb mielőbb bekapcsolódni, mint kimaradni belőle. Nyáron vagy kora ősszel várható Joe Biden látogatása Izraelbe és Szaúd Arábiába. Utóbbi helyen szerepelni fog az étlapon egy jókora béka, amit az amerikai elnöknek le kell majd nyelnie, amikor a kezet fog a koronaherceggel, Mohammad bin-Szalmánnal (MBS), akit korábban gyilkosnak minősített.

Az elnök dolgát megkönnyíti a dolgát a tudat, hogy egy aranytojást tojó békáról van szó. Szaúd-Arábia a világ második olajtermelője, alig elmaradva az USA mögött, és bő egymilliárd hordónyi előnnyel Oroszországgal szemben. Lehetett őt egy ideig mellőzni és móresre tanítani, de az ukrajnai háború óta a prioritások erősen megváltoztak.

A szaúdiaknak az elmúlt években többször is csalódást okoztak egyes amerikai intézkedések, különösen Washington elnéző magatartása a jemeni síita lázadókkal szemben, akik immár a királyságot és az Emirátusokat is direkt katonai támadásokkal provokálják. Nemrég viszont Joe Biden tanácsadói két alkalommal is ellátogattak Rijádba, kifejezetten az ilyen feszültségi pontok elsimítása végett, és szóba kerültek az izraeli kapcsolatok is.

Az elmúlt hónapokban üzletemberek tucatjai érkeztek izraeli útlevéllel Szaúd-Arábiába, miután a sivatagi királyság feloldotta a leszállási tilalmat izraeliek előtt. Irán miatt mindkét félnek szüksége van az enyhülésre, és ehhez kölcsönös engedményeket kell tenni, még ha fogcsikorgatva is.

Izrael már korábban tudomásul vette, hogy gazdát cseréljen a Tiran-ikersziget, ami Egyiptom kezén volt, de történeti és tengerjogi okokból a szaúdi korona is igényt tartott rá. (1967-ben a Nasszer egyiptomi elnök által itt elrendelt tengeri blokád volt a sorsdöntő hatnapos háború egyik kiváltó oka.) Miként a briteknek Gibraltár, a szigetzóna Izrael számára hasonló jelentőségű, mert csak ezen keresztül tud hajózni a Távol-Kelet felé. Részéről erős bizalmi gesztus és kockázatvállalás volt, hogy nem állt útjába ennek a váltásnak, mivel Egyiptommal van biztonsági egyezménye, a szaúdiakkal viszont (még) nincs.

A további alkudozásoknak nem döntő feltétele, de része az is, hogy a szaúdiak lépjenek hátrébb a palesztin mozgalmak, és főként a Hamász támogatásától. Ennek már vannak is jelei, noha az idős és betegeskedő Szalmán király (86) a palesztin önállóság erős hívének számít, előző koronahercege pedig még palesztin útlevéllel is rendelkezett. Utóbbi volt az, akinek drogfüggőségét 2017-ben a jelenlegi trónörökös – saját titkosszolgálatának megfigyelése alapján – leleplezte a király előtt, aki ezután megfosztotta örökösét az utódlástól.

Nehezen felejthető az sem, hogy végül is Irán volt az, aki frakciókra tördelte az Arafat idején még valamelyest egységes palesztin önkormányzatot, és mára eljuttatta a szervezetet a működésképtelenség határára. Mióta Izrael lefülelte az utolsó jelentős fegyverszállítmányt, amit Irán küldött a PFSZ címére, Teherán szinte csak a Hamászt támogatja, és ez a megosztottság továbbra is bénítja az önkormányzatot. A többször is elhalasztott elnökválasztás továbbra is várat magára, mert Abbász elnök retteg attól a lehetőségtől, hogy a Hamász megszerzi a szervezet vezetését.

A jelenlegi szaúdi királyi várományos, akit pontatlanul emlegetnek régensként, már megengedőbben fogalmaz a témában, amikor nem palesztin uralmat, hanem zsidó-arab megbékélést és együttműködést hirdet, és nem csak Izraelben, hanem az egész térségben.

A megbékélési-biztonsági folyamatban egyre inkább lehet számítani Jordániára is (aki szintén érintettje volt a sziget-vitának), és főként Irán növekvő agresszivitása miatt. Néhány napja Abdullah jordán király és H. R. McMaster tábornok, Donald Trump második nemzetbiztonsági főtanácsadója folytatott beszélgetést, amiben az uralkodó aggodalmát jelezte, hogy a Szíriában gyülekező iráni erők destabilizálhatják az ő országát is. Főként, ha Oroszország átcsoportosítja eszközeit és erőit az ukrán frontra, és Iránnak engedi át a katonai űr betöltését.

Ezek a veszélyek afelé terelik a hasemita királyságot, hogy kapcsolódjon be a körvonalazódó izraeli-szaúdi együttműködésbe. A furcsa pár egyaránt halálos ellenségnek tekint Iránra, ráadásul mindketten határosak Jordániával, a Közel-Kelet csomópontjával. Jordánia stabilitását ezért kritikus fontosságúnak tartják saját nemzetbiztonságuk szempontjából is, miként Ammannak is fontos, hogy ne váljon belőle üres tér több hatalom közé szorulva.

Mélyen rejtett vagy üzletileg álcázott kapcsolatok már korábban is léteztek Izrael és a szaúdiak között, többnyire európai országokban bejegyzett cégeken keresztül, és a megállapodásokat is Európában kötötték meg. Ezek nem csak gazdasági, de biztonsági és repülési ügyeket is rejtettek, beleértve titkosszolgálati adatok cseréjét és nukleáris mérnökök látogatásait. Izrael gyakran ellátja Rijádot a jemeni húti lázadókkal kapcsolatos információkkal, és már izraeli biztonsági rendszereket is értékesítettek Szaúd-Arábiának.

Leginkább az izraeli technológiai cégek képviselői a szívesen látott vendégek, akiknek különleges vízumokat bocsátanak ki. Nem csak Rijád a célpont, hanem egyre inkább Neom, a Vörös-tenger környékén megálmodott, 500 milliárd dolláros, full-digital város, ami a koronaherceg fejlesztési terveinek egyik ékköve.

Hivatalosan soha meg nem erősített hírek szerint ezt a várost kereste fel Netanjahu volt miniszterelnök is, aki 2020 novemberében találkozott ott a trónörökössel, Mike Pompeo amerikai külügyminiszter jelenlétében. Rijád odáig már évekkel ezelőtt eljutott, hogy elismerje Izrael jogát egy saját terület felett, de most már ennél mélyebb elköteleződésre is szükség lenne. Kivált, ha a felek katonai szintű megállapodásokig is el akarnak jutni az iráni fenyegetéssel szemben.

Nagy számban léteznek már nyilvános üzleti megállapodások, például olyan projektekről, amelyek az izraeli víztechnológia átadását tartalmazzák, és léteznek digitális és mezőgazdasági megállapodások is. Ezek a  szerződések a trónörökös távlati tervcsomagjához is illeszkednek. Közben a szaúdi külkapcsolatok az élénkülés jeleit mutatják, aminek fontos szakasza lesz a koronaherceg Törökországba, Jordániába, Egyiptomba és Ciprusra tervezett látogatása.

Az izraeli üzletemberek természetesnek tartják ezeket a kapcsolatokat, amik szinte kötelezőek, ha a térség tényleg meg akarja védeni magát az iráni terjeszkedéstől. Tulajdonképpen csak a közvetlen diplomáciai kapcsolatok hiányoznak és a banki átutalások rendszerén is kell még dolgozni, de egyebekben minden készen áll ahhoz, ami az áru- és tudástranszferhez szükséges. Erős az igény közös start-up vállalkozások iránt, és a koronaherceg érdeklődését az izraeli orvostudományi fejlesztések is felkeltették (Meditech).

Dr. Nirit Ofir, az Izraeli Kereskedelmi Kamara igazgatója azt mondja, hogy „ mindkét oldalon a magánszektor az, ami hajszolja maga előtt a politikai megállapodásokat. Az üzletemberek nem ragadnak le diplomáciai kérdéseknél, és a személyes találkozókon a továbblépés érdekli őket elsősorban”. Ofir szerint ez egy erős sín lefektetését jelenti, amin a kormányok mozdonyai is könnyebben roboghatnak.

Az elmúlt hetekben kétmilliárd dollárnyi szaúdi forrás ömlött a volt elnök veje, Jared Kushner magántőke-alapjába. Az immár 3 milliárdos pénzcentrum a fejlett technológia terén működő izraeli vállalatokba fog tovább haladni. Ugyancsak jelentős összegek érkeztek Trump pénzügyminiszterének, Steven Mnuchinnak a tőkealapjába. Ebből olyan izraeli start-up vállalkozások részesedhetnek majd, akikkel az amerikai védelmi minisztérium fog szerződni. A legújabb ügyletek már a koronaherceg tudtával és jóváhagyásával zajlottak.

 Forrás: euronews