Soros György a kelet-európai katonák bevetését szorgalmazta, hogy “csökkentsék a NATO-országok hullazsákjainak kockázatát” az “Új világrend” cikkben.

Miközben az ukrajnai háború dúl, aligha kétséges, hogy az emberi áldozatok óriásiak Ukrajna számára, beleértve a valószínűleg több mint 100 000 katonát, akik a harci műveletekben vesztették életüket.

Volt azonban egy ember, aki sok mindent megjósolt abból, ami a kelet-európai csatában bekövetkezett: Soros György.

A milliárdos oligarcha pénzember, akit gyakran humanistaként ábrázolnak, 1993-ban “Egy új világrend felé” című írásában keményvonalas geopolitikai stratégiát hirdetett: A NATO jövője” címmel.

A cikkben felvázolja, hogy a kelet-európaiakat hogyan lehetne “munkaerőnek” használni az elkövetkező konfliktusokban, hogy csökkentsék a halálos áldozatok számát a nyugati országokban, amit Soros szerint a Nyugat politikailag nem tolerálna, ellentétben Európa keleti részével.

“Az Egyesült Államok nem lenne hivatott arra, hogy a világ rendfenntartójaként lépjen fel. Ha cselekedne, akkor másokkal együtt cselekedne. Mellesleg a kelet-európai munkaerő és a NATO technikai képességeinek kombinációja nagymértékben növelné a partnerség katonai potenciálját, mert csökkentené a NATO-országok számára a hullazsákok kockázatát, ami a legfőbb korlátja a cselekvési hajlandóságuknak. Ez egy életképes alternatíva a fenyegető világrendetlenséggel szemben” – írta Soros a cikkében.

Soros elismeri, hogy a NATO-országoknak nincs kedvük a “hullazsákokhoz”, de kijelentése hallgatólagosan arra utal, hogy a kelet-európaiak betölthetik ezt a szerepet.

Úgy tűnik, hogy amit Soros leírt, pontosan úgy alakul, ahogyan azt az ukrajnai háborúval kapcsolatban megjósolta. A NATO csúcsminőségű fegyvereivel felfegyverkezve az ukrán katonák aktívan szembeszállnak Oroszországgal, amelytől Soros már 1993-ban is tartott, hogy az általa hirdetett globális renddel szemben álló nacionalista nemzetté válik. A nagyhatalmú nyugati országok rendelkeznek a szükséges fegyverekkel, Ukrajna pedig a megfelelő emberanyaggal. Tekintve, hogy Soros már évtizedekkel korábban látta, hogy ez a szimbiózis mit eredményezhet a harctéren, valószínűleg erősíti a számító – és talán kíméletlen – stratégiai gondolkodó hírnevét.

Ahogy Soros megjósolta, úgy tűnik, az ukrán társadalom tolerálja az Oroszországgal való jelenlegi konfliktus magas halálos áldozatainak számát. A vietnami háború alatt az Egyesült Államok 58 220 főt vesztett el körülbelül 10 év alatt, és a háborút mégis erősen ellenezte az amerikai közvélemény. Annak ellenére, hogy a halálos áldozatok száma sokkal magasabb volt, sokkal rövidebb idő alatt, az ukrán társadalomban kevés tiltakozást tapasztaltak.

Az ukrajnai tiltakozás hiányát az is segíti, hogy Ukrajna felfüggesztette a civil társadalom nagy részét, betiltotta az ellenzéki pártokat és médiát, sőt az orosz ortodox egyházat is betiltotta. A konfliktus társadalmi megítélésének másik kulcsfontosságú tényezője, hogy a háború ukrán földön zajlik, ami rendkívül motiváló tényező az ukrán katonák számára.

Minden ukrán holttestnek természetesen komoly ára van Oroszország számára, mivel az ország temetői is ugyanolyan gyorsan vagy még gyorsabban megtelnek. Az áldozatok pontos száma egyik fél számára sem hivatalosak, és valószínűleg nem is pontosak, de a háború mindkét nemzet számára drága áldozatokat követel.

Ugyanebben a cikkben Soros “új világrendet” szorgalmazott. Ezt a kifejezést gyakran összeesküvés-elméletként csúfolják a médiában, de Soros nyíltan használja. Ráadásul a cikkben az általa szorgalmazott új világrend feltűnően globalista és központosított. Más szóval, pontosan az a fajta új világrend, amelyre az őt bírálók, például Orbán Viktor magyar miniszterelnök, már több mint egy évtizede figyelmeztetnek.

„Ezért a cselekvés egyetlen alapja a kollektív biztonság. És ez az ahol a probléma rejlik. A szovjet birodalom összeomlása rendkívül súlyos kollektív biztonsági problémát teremtett. Új világrend nélkül rendetlenség lesz; ennyi világos. De ki lesz a világ rendfenntartója? Ez az a kérdés, amire választ kell adni” – írta Soros.

Soros számos elméletét vázolja írásában, utalva a nyitott és zárt társadalmakra, valamint a “forradalmi változás elméletére”, amelyet elmondása szerint a pénzügyi piacokra is alkalmazott. A milliárdos leírja, hogy a Szovjetunió felbomlása új globális biztonsági kihívásokat, de egyben lehetőségeket is jelentett.

Az eredeti küldetés az volt, hogy megvédje a szabad világot a szovjet birodalommal szemben. Ez a küldetés elavult; de a szovjet birodalom összeomlása olyan biztonsági vákuumot hagy maga után, amely potenciálisan “fekete lyukká” válhat. Ez másfajta fenyegetést jelent, mint a szovjet birodalom. A térségből nem fenyegeti közvetlenül a NATO-országokat; a veszély a térségben van, és ez az államokon belüli viszonyokat éppúgy érinti, mint az államok közötti kapcsolatokat. Ezért, ha a NATO-nak egyáltalán van valamilyen küldetése, akkor az az, hogy kiterjessze hatalmát és befolyását a régióba, és a küldetést a nyílt és zárt társadalmak szempontjából lehet a legjobban meghatározni.

A nacionalista elveken alapuló zárt társadalmak veszélyt jelentenek a biztonságra, mert ellenségre van szükségük, akár kívülről, akár belüről. De a fenyegetés jellegében nagyon különbözik attól, amelyre a NATO-t létrehozták, és egészen más megközelítésre van szükség e fenyegetés leküzdéséhez. Ez magában foglalja a demokratikus államok és nyitott társadalmak kiépítését, valamint ezek beágyazását egy olyan struktúrába, amely kizár bizonyos magatartásformákat.

Soros azt is írja írásában, hogy a NATO versenyt futott, hogy tagságot adjon közép- és kelet-európai országoknak, mielőtt “Oroszország talpra állna”. Úgy tűnik, Soros úgy látja, hogy a NATO aktívan túllépett Oroszországon egy olyan időszakban, amikor az ország a kommunizmus bukása után még mindig káosz uralkodott.

“Közép-Európa országai a lehető leghamarabb teljes jogú NATO-tagságot sürgetnek, lehetőleg még azelőtt, hogy Oroszország talpra állna. Oroszország tiltakozik, de nem azért, mert tervei vannak egykori birodalmával kapcsolatban, hanem mert nem látja előnyét az egyezségnek. Nemzeti büszkesége megsérült, és belefáradt abba, hogy engedményeket tegyen megfelelő előnyök nélkül” – írja Soros.

A milliárdos aktivista számos más javaslatot is tesz a művében, többek között felajánlja Japánnak a NATO-tagságot, célja pedig egy “új világrend” létrehozása.

“Japánt fel kellene kérni, hogy csatlakozzon a NATO-hoz. Akkor meglenne egy új világrend felépítésének kezdete. Ennek alapja az Egyesült Államok, mint megmaradt szuperhatalom és a nyílt társadalom, mint szervező elv. Szövetségek sorozatából áll, amelyek közül a legfontosabb a NATO és a NATO-n keresztül az északi féltekét behálózó Békepartnerség” – írja.

Forrás:zerohedge/vdta blog