Most kedd van. Június 4-én, Pünkösd vasárnap és hétfőn nem ír az ember ilyen dolgokat.
De ma már kedd van, és ez nem Belgium. Ez csak a magyar ugar, ahol tombol a nemzetstratégiai horror, határon innen és túl.

A Székelyhon című erdélyi portálon akadtunk a következő, “Örömteli, személyes találkozásként ünnepelték a Nemzeti Összetartozás Napját Farkaslakán” című beszámolóra.

Farkaslaka, 2022.június 4. – Trianoni megemlékezés. Vagyis, ahogy nemzetstratégiailag mondják: a nemzeti össze(/vissza)tartozás ünnepe.

“Ez a nap legyen olyan ünnep, amikor a magyarság boldog”

Hát ne csodálkozzon senki, ne háborogjon senki Niedermülleren!

Aki ezen a napon a fenti mondatot felsőbb direktívát követve, vagy saját kútfőből merítve mondja – magyarázhatja bárhogy a magyarázhatatlant -, az eltévesztette Magyarországról delegált látogatásának apropóját: ez most nem egy falunap, nem disznóölés – ezekről bőven talál képeket az érdeklődő a neten -, vagy a székely-magyar összeborulás valamelyik egyéb, közpénzen bonyolított “fennkölt” oda-vissza mámora a szatmári és az oroszhegyi szilva között félúton.

És ehhez, a magyarság trianoni boldog ünnepéhez asszisztál, tapsol a “mélymagyar” és “mélyszékely” mindenki, papok, elöljárók, vitézek és levitézlők, hisz legközelebb a székelyek jönnek hozzánk hasonló, nemzetstratégiai bölcsességekkel ámítani a kincsesládika kulcsát őrző “táposokat”.

És hány helyen hangozhattak még el hasonló gyalázatok!?
Folytatjuk.