„Majd a sírban leltek stratégiai nyugalomra!”

Vukics Ferenc írása

Magyarországon sokakat meglepett, amikor kedden elsőként Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter kedden bejelentette, hogy Magyarország támogatja azt a kezdeményezést, amelyet nyolc európai uniós tagállam indított Ukrajna európai integrációjának elősegítéséért. Politikai lépés volt a korábbi fenyegetésekre. A hír hallatán egyből a kárpátaljai magyarokra gondoltam és meg is jegyeztem a mellettem értetlenkedő barátaimnak, hogy pokol lenne az ott élő magyarok élete, ha ezt a magyar kormány most nem tette volna meg. Nagy külpolitikai tétje nem volt a dolognak. Az orosz vezetés jelezte, hogy Oroszországnak semmi kifogása Ukrajna európai uniós csatlakozása ellen, mert az EU nem katonai blokk. Ezt Vlagyimir Putyin orosz elnök jelentette ki a 25. Szentpétervári Nemzetközi Gazdasági Fórum múlt heti pénteki plenáris ülésén.

„Az EU nem katonai szervezet, katonapolitikai blokk, ellentétben a NATO-val, ezért mindig is azt mondtuk, semmi kifogásunk nincs ellene. Bármely ország szuverén döntése, hogy csatlakozik-e egy gazdasági egyesüléshez vagy sem, és az adott gazdasági egyesülésen múlik, hogy vegyen-e fel új államokat a tagjai közé vagy sem” – mondta.

Korábban itt a Szilaj Csikón felhívtuk a kedves olvasók figyelmét arra, hogy Európában csak egy olyan ország van, amely ellen olyan szisztematikus lejárató kampány zajlik, mint amilyet az elmúlt évtizedben az oroszokkal kapcsolatban megfigyelhettünk: mi vagyunk azok. Nem szeretnek bennünket. A teheráni és a Potsdami tárgyalásokban nem gondoltak ránk önálló entitásként. Mindkét tervezetben hazánk „Dél-Németországként” szerepel, Ausztriával, Bajorországgal és Báden-Würtemberggel együtt. A határon túli magyarság ugyan miért is jelentene számukra bármit is?

Taktikus lépés volt a miniszterelnöktől, hogy megpróbálta megóvni kint élő nemzettestvéreinket „egy még nagyobb” bajtól, de ezzel még nincs lejátszva az ügy. Csak némi időt nyertünk.

Három nappal ezelőtt az angolok estek nekünk azzal, hogy az oroszokkal összejátszva Kárpátalja megszállására törekszünk, akkor így írtunk aggodalmainkról:

Két napja azzal akasztott ki bennünket a The Telegraph, hogy szerinte Európában Putyin elnök mellett a magyar miniszterelnöknek is birodalmi nosztalgiája van.

„Bár az Egyesült Királyságot rendszeresen érik olyan vádak, hogy ‘egészségtelen mértékű nosztalgiával’ viseltet birodalmi múltja iránt, a valóságban inkább az látható, hogy nem a britek, hanem egyes eurázsiai vezetők törekszenek megátalkodottan birodalmaik újjáépítésére.”

Juliet Samuel szerint Oroszország mellett többek között Orbán Viktor sorolható ebbe a kategóriába. A publicista az ukrán szélsőségesek által megfogalmazott vádakat idézi, mely szerint a magyar miniszterelnök a korábban az osztrák-magyar monarchiához tartozó nyugat-ukrajnai területek visszaszerzését tervezte, amennyiben az orosz terveknek megfelelően alakult volna Vlagyimir Putyin orosz elnök Ukrajna elleni támadása. Az állításban a leginkább manipulatív az, hogy azt akarja elhitetni a brit olvasókkal: Magyarország az Orosz Föderációval egyeztetett műveleteket tervezett Ukrajna ellen. Innen már csak egy lépésre vagyunk attól, hogy „Európa szabadságharcosai” jogosan alkalmazzanak megelőző csapást a NATO-t és a „nyugati értékeket” eláruló rasszista Magyarországra.

Őszinte leszek: szorongva várom, hogy mikor jutnak el odáig, hogy nem lehet majd lejátszani a magyar himnuszt. Amikor majd kitiltják a sportolóinkat a világversenyekről, talán észrevesszük, hogy ellenünk épp olyan „hibrid háború” zajlik, mint az „új világrendet” veszélyeztető többi szereplő ellen.

Most a The New York Times ír arról, hogy a magyar papok arról prédikálnak: ha Kijev elesik, Kárpátalja visszakerülhet Magyarországhoz. Jól látható, hogy az a bizonyos „ellenünk dolgozó szándék” egy pillanatra sem adja fel és csökönyösen teljesíti feladatát.

A New York Times stábja június elején járt Kárpátalján. A cikkírója beszámolóját a helyi magyarok trianoni megemlékezésével kezdi. Az amerikai újságíró egyszerűen „értetlenkedve” áll az előtt, hogy bár Ukrajnában járnak, az emlékmű nem az ukrán sárga-kék, hanem a magyar piros-fehér-zöld színű szalagokkal van feldíszítve. A New York Times beszámolója szerint már az oroszok elleni háború előtt is kellemes nosztalgiával gondoltak az ottani magyarok a Trianon előtti időkre. Mára azonban a helyi magyarság megkérdőjelezhető lojalitása a magyar kormány ellentmondásos hozzáállásával Ukrajnához és az orosz invázióhoz – az ukránok növekvő aggodalmát eredményezi Kárpátalja jövőjével kapcsolatban.

Egy helyi lelkész azt nyilatkozta a lapnak, hogy az ott élő magyarok helyzete olyan, mint amikor valaki a futballpályán reked, miközben a két csapat elkezdi a mérkőzést. Az egyik oldalon Magyarország játszik, a másikon Ukrajna. A helyiek a trianoni megemlékezést viszonylag kis körben tartották meg, hogy ne fokozzák a feszültséget a háborús helyzetben.

A New York Times szerint Ukrajna és Magyarország között nem mindig volt ilyen ellentmondásos a viszony. A Szovjetunió felbomlása után az Antall József vezette magyar kormányzat az elsők között volt, amely elismerte a független Ukrajnát azért cserébe, hogy a kárpátaljai magyarság megőrizhesse nyelvét és kultúráját. A feszültségek növekedését a New York Times Orbán Viktor politikájának tulajdonítja, amelynek fontos eleme a külhoni magyaroknak nyújtott állampolgárság, valamint a nemzeti összetartozás napja alkalmából tartott megemlékezések. A mélypontot a magyar–ukrán kapcsolatokban a 2017-es oktatási törvény jelentette, amely korlátozta a kisebbségi nyelvek használatát az állami iskolákban.

Az intézkedés elsősorban a kelet-ukrán területeken ma is a többség által beszélt orosz nyelv visszaszorítása érdekében történt, de a magyart is érintette, és a törvényt az alkotmányos jogok tisztességtelen megsértésének tekintették a helyiek.

AZ AMERIKAI LAP KIEMELI AZT IS, HOGY A KÁRPÁTALJAI MAGYAROK SZÁMÁRA EGY TALÁLKOZÓ LESZERVEZÉSÉRE MINDIG KÉT OPCIÓ JÁTSZIK: KIJEVI VAGY BUDAPESTI IDŐ SZERINT.

Emellett a kárpátaljai magyarok nagy része a magyar közszolgálati televíziót vagy az Orbán-kormányhoz közel álló csatornák egyikét nézi, amely sokszor az orosz narratívát közvetíti az emberek felé. Fodor Gyula, a Kárpátaljai Magyar Művelődési Intézet rektorhelyettese szerint a háború valódi oka a kisebbségek Ukrajna általi kezelése, és nem az, amit Zelenszkij és kormánya mond. A New York Times ezt követően súlyos állítást tesz névtelenül nyilatkozó ukránokra hivatkozva, amely szerint

A MAGYAR PAPOK ÉS LELKÉSZEK NYILVÁNOSAN BESZÉLTEK ARRÓL A HÍVŐKNEK, HOGY KÁRPÁTALJA VISSZAKERÜLHET MAGYARORSZÁGHOZ, MIUTÁN KIJEV ELESIK.

Nem zavarja őket az, hogy erre semmilyen bizonyítékot sem tudtak a riportban bemutatni. Végül is ők azt írnak, amit csak akarnak, miközben tetteikkel közvetlen életveszélyt okozhatnak azt ott élő magyaroknak. Zubánics László, az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség vezetője szerint a helyi magyarok részben azért néznek magyar csatornákat, mert az ukránnal szemben azok foghatók, emellett kiemelte, hogy sok család kizárólag a magyar állam támogatásainak köszönhetően tudott Kárpátalján maradni és dolgozni.

Kárpátalján voltam, amikor Ungváron szélsőjobboldali nacionalisták vonultak föl, és azt skandálták, hogy „Késhegyre a magyarokkal!”

Nepop Ljubov, Ukrajna budapesti nagykövete Orbán Viktor stratégiai nyugalomra intése kapcsán azt üzente a magyaroknak, hogy: „Majd a sírban leltek stratégiai nyugalomra!”

Van okunk az aggodalomra…

Szilaj Csikó