Az a furcsa érzés kerített hatalmába, hogy most Európa valamiféle végpontra érkezett fejlődéstörténetében. Őszintén aggódom, hogy Európa valójában haldoklik a szemünk láttára.

Ijesztő, hogy Európa társadalmi, gazdasági, kulturális, és innovációs téren éllovasból néhány év alatt sereghajtó lett a világ régióinak ezredfordulós versenyében.

Vészjósló, ahogy az európai polgárosult társadalmak komoly fogyásban vannak. Minden más régió stagnál vagy (túl)szaporodik.

Sokkoló, ahogy ma Európa mindemellett sorra bukja el a felmerülő kihívásokat, új, meg rendkívüli helyzetekre hivatkozva.

Hogyan? Hiszen az egész történelmünk népvándorlások, járványok és háborúk egymás utánisága – azokhoz képest tehát a mostani eseményeket rutinosan, könnyed eleganciával kellett volna kezelni.

Valóban, a népvándorlás mindig is része volt Európa történelmének, folyton fennálló külső hatásként a folyamatos belső migráció mellett. Elég, ha csak saját történelmi kisebbségeinkre gondolunk: Magyar Királyság 1910-es népszámlálása 21 (!) más etnikumot is jegyzett, a régebbi települtek elsősorban magyar, és csak másodsorban, másodikként közöltek más etnikumot. Valójában a magyarság erős kultúrája, rendhagyó véd- és szabadságharcai a biztonság ajánlata volt a betelepülőknek, egyszersmind az egyedüli működő integrációs utat kínálva a világ legkülönbözőbb jövevényeinek.

Ha pedig a 2015-ös déli végeken zajló jelenetek bárkit megtévesztettek volna, olvassa újra az Egri Csillagokat! Merthogy a népvándorlás egy formája bizony az is, amikor az érkező nem hódolva kérő, hanem hódítva követelő, ráadásul pont az iszlám az, amely születésétől fogva mindig és folyton Európára tört.

A mai Spanyolország a VIII. századtól kezdve mórok által megszállt kalifátus volt, akiket csak 1492-re sikerült kiűzni; negyven évvel a nagy nándorfehérvári győzelmünk után még kétszáz évig tartott, míg háromba hasított hazánkat jórészt magunkra hagyva (magunkat védve Európát védtük: nekik ingyen, minekünk túl drágán), megállítottuk a háborúzni szerveződött muszlim katonaállamot, majd pedig szívós és áldozatos védharcokban lassan felülkerekedve és végül megsegítve visszaűztük őket déli határainkon kívülre.

Érdekes, az akkor legnehezebb tényezők, a magunkra hagyottság és hogy: magunkat védve Európát védjük, pont ugyanúgy nekik ingyen, nekünk pedig túl drágán, miközben a muszlim már megint Európára tör… ma, ugyanazok.

És ezúttal minden időnél sikeresebben törnek ránk: köszönhetően annak, hogy amnéziás szamaritánusok módjára tétlenül nézik a nagy hagyományú európai országok, ahogy no-go zónák, bűnözési hullám és értelmetlen, irdatlan volumenű szociális terhek szétzilálják őket.

Aztán jött a COVID-19 eseménysorozat.

És minden leállt.

Fontos megállapítás lehet ezzel kapcsolatban, hogy egy évig otthon kuksolva garantáltan elérhetetlenné válik a valóság, pláne, ha mindenütt van helyette digitális globális telekommunikáció, internet elérés. A másik zsigeri tanulság, hogy ez egy olyan járvány, amit ha nem mondanak, nem vettük volna észre, új influenzatörzs is produkált már ugyanilyen eset, – és haláleset számokat.

Európa minden generációja életében járványok pusztítottak. Jellemzően azokat sikerült az oltástechnológiával eltüntetni! De kétségtelen, hogy Európa még a nagy pestisjárványt is megélte (egyedüli földrészként), amely 1348-ban úgy söpört végig, hogy az akkori lakosság felét(!) elpusztította, mintegy tíz millió főt. Románia és Moldávia mosdatlan cigánysorain pedig ma is gyakori a kolera is. Emlékezzünk, miféle ismeretlen vírushadova, meg járványstratégiai számháborúzás indult be azonnal?

És miközben a koronavírus-kommunikáció mindent eluralt és felülírt – maradtunk, mentünk, szurattunk – mi vezényszóra mindent is megtettünk.

– ahelyett, hogy higgadt szociális összefogás és védekezés egyéni kultúrán alapuló felelősség uralkodjon, birkaterelés jött.

Nem mellesleg Európa a modern, uniós létezésében egy közös maszkrendelést sem tudott összehozni, vakcinagyártásban lemaradt, és legalja korrupciós botrányba fulladva maga mutatott rá, hogy bizony baj esetén az összes uniós jogállamisága sem változtat az európai tapasztalaton:

csak a nemzetállamok tudnak hatékonyan fellépni nemzeteik védelmében.

Végül megérkezett a háború is, Európa peremvidékén ismét óriási erők feszülnek egymásnak, a háború ötven éve nem tapasztalt valóságát hozva vissza.

Mintha rákiabálna a valóság, abból is az orosz fajta arra az Európára, amely bukásspirálba sodródott, amely bizarr hiábavalóságok és a bürokraták végtelen sorának fojtogatásában vergődik; tehetetlen és képtelen generációja közben azon töpreng, ne váltson-e nemet….

Még a mi életünkben biztosan lesz a Balkánon háború. Az is biztos, hogy Szerbia részt fog venni benne. A felállás akár ugyanaz is lehet, mint most Ukrajnában, ha az akkori orosz vezetés Szerbia, a Nyugat pedig az esedékes ellenség, albán, bosnyák, horvát stb. fél mögé áll be. Európa mostani megdöbbenése oly fokú önbecsapás, mint Leyen Uniós Nagyasszony ukrán gúnyában fotózkodása. Európa története a háborúk története (megint csak egyedülin földrészként).

Néhány hónapnyi fegyveres konfliktus a keleti peremvidéken – és a feje tetejére kényszerül állni egész Európa Unióstul, de maguk az európai országok is, egyenként.

Régi, világháborús beidegződések vették át az uralmat. Putyin Nyugaton egyenlő Sztálinnal, Zelenszkijt Churchillnek titulálták. Roosevelt nincs, mert az USA elnöke egy díszhülye kripli, hogy egy világ röhögjön inkább rajta, mint meglássa, amit az USA valójában csinál közben.

Európa ilyen gyenge állapotban sosem volt, holott több évtizede azon dolgozik, hogy békében, jólétben világvezetői erőben legyen.

A vén Európa már nem büszke nő, hanem büszke transz. Az amerikai nagybácsi már szenilis és demens; a nagy gyarmattartó múltú nyugat-európai országok éppen volt gyarmataik migrációja miatt fuldokolnak… Még a britek is lecsatlakoztatták szigetüket a süllyedő kontinensről! Papokat templomokban gyilkolnak, a nagyvárosok toxikus no-go zónásodással sosem tapasztalt harmadik világbéli veszélyeket és barbár bűncselekményeket tesznek az európai mindennapok részévé.

A híres összeurópai gazdasági erő, amit Uniónak hívnak is rögvest szertefoszlik, amint gazdasági erőpróbára kerül sor, és még erre is állami energia, állampolgári közpénz kell, hogy fordítódjék… A déli országok euró zónába erőltetése pedig már el is vetette az euró (=proxi dollár) összeomlásának magját.

És ha a fentiektől el is tekintünk! Bármikor becsapdázhatjuk magunkat Ukrajna helyzetébe, kevesebb kell hozzá, mint gondolnánk; lám, egy elfuserált választás itt, egy meggondolatlan szavazás Brüsszelben – és most azt látnánk a tévében, ahogy az új magyar miniszterelnök Márki-Zay egy német fegyverszállítmányt kísérve Kárpátalján parolázik Zelenszkijjel…

Viszont szabad közbuzulás van, és meg van szavazva, hogy férfiak szülhessenek és a nők szülés helyett szabadon magzatokat ölhessenek.

Ma, Európában.

Jónás Levente, a Pesti Hírnök