Azt hiszem, hadtörténeti fordulóponthoz érkezett a világ 2022. szeptember 9-10-én, amikor az ukrán erők meglepték az orosz erőknek, miután azok kivonták a csapataikat frontvonaluk északi részéről, az ukránok bejelentette déli támadás miatt.

Az ukránok azonban nem is a déli részét támadták meg a frontnak, hanem az északit, és pillanatok alatt több mint 50 kilométert törtek előre, amire nem volt példa amióta Oroszország megindította a „különleges katonai akciót” az ukránok ellen.

Csak a legjobb fegyver az elég jó!

A világtörténelem folyamán rengeteg háborút vívtak, és a győzelemben alapesetben a jobb eszközöknek a legtöbbször döntő szerepe volt. Például a hettiták az időszámításunk előtti 13. században döntő fölényre tettek szert, mivel fegyvereiket vasból kovácsolták, míg a többiek bronzból. Egy vas és egy bronz eszköz összecsapása, általában a vas eszközt birtoklót segítette győzelemre. A hettiták viszont akkor, amikor a környező államok is vas eszközöket kezdtek használni, úgy eltűntek, hogy szinte nyomuk sem maradt, sokan azt hitték, hogy említésük a Bibliában bizonyíték annak hiteltelenségére. Mindaddig így volt ez, amíg a cseh Bedřich Hrozný meg nem fejtett a 20. sz. elején egy addig olvasható, de nem értelmezhető ékírás csoportot. Ezekből immár el lehetett olvasni a Hettita Birodalom történetét, amelyet ma egész jól ismernek.

A hatalmas Perzsa Birodalomban hozzá voltak szokva, hogy az ellenséget távolról semmisítik meg, nyílzáporral, ám a görögök átfutottak, a veszélyes zónán, és kitűnő kardjaikkal és pajzsaikkal sorra verték szét a nagyobb számú perzsa seregeket. Nagy Sándor hódításaikor ez volt a győzelmeinek egyik legfontosabb feltétele.

Voltak olyan háborúk, ahol a harci elefántok használata hozta meg a győzelmet, majd olyanok, ahol a kardok mérete, majd a pengék minősége; olyanok, ahol a parittyások akár fél kilós kövei verték fejbe a támadókat; olyanok is, ahol elrejtették az íjászokat, akik már a roham megkezdésének pillanatában megszórták az ellenfelet. 1066-ban is, amikor a normannok meghódították Angliát, az uralkodót egy nyílvessző találta nyakon. Ezek után jött az íjpuska, majd az elől töltős puskák, ágyúk, majd a gépfegyverek, amelyek percenként többször tíz, manapság pedig már több mint ezer lövést le tudnak adni, az automata puskák tűzereje is nagy. De nem csak gyalogsági fegyverek vannak, a hajók, tengeralattjárók, repülők, anyahajók, tüzérség evolúciója is követhető, hogy eljussunk napjaink háborúihoz.

Napóleon a tüzérséget használta ügyesen, Guderian és Rommel Hitler talán legfontosabb katonai parancsnokai a páncélozott járművekkel ékben történő támadást vezették be, a britek pedig a radart használták az érkező német gépek előrejelzésére.

Hogyan alakult ki a mai háborúk koreográfiája?

A legtöbb mai háborút rossz hadvezetéssel, és nem is elsőrangú fegyverekkel vívják, leginkább Afrikában. Ezek a mi szempontunkból nem érdekesek. Az az érdekes, ha valamilyen háborúba a nagyhatalmak is részt vesznek, pontosabban proxy háborúkat vívnak.

Hadd jelezzem itt, hogy a boszniai muzulmánok és a koszovói albánok is, az amerikaiak meghosszabbított keze lettek 1991 után egy pár évvel, amikor már ők sem akarták Jugoszlávia egységét. Boszniában 1995 nyarán még elég volt, ha az új F-18-asokkal bombáztak. Ma már ez a típus a második, harmadik vonalba tartozik fejlettségét illetően. A terepen a muzulmán erők ettől erősebbek lettek a szerb erőknél, de ez csak addig tartott, amíg az Egyesült Államok azt mondta, hogy ne tovább, és a muzulmán erők megálltak, hiszen tudták mire képesek Amerika repülői és rakétái. Így mindkét fél, és Horvátország is a tárgyalóasztalhoz ült. Boszniában a salamoni bosnyák-horvát, és a 49 százalékos szerb entitást hoztak létre. Azóta egy perc megnyugvás sem volt Boszniában, hiszen a bosnyák muzulmánok, és a hercegovinai katolikusok nem tudják, miben vannak, a szerbek pedig a megegyezéses válásban érdekeltek.

A bombázások végén kiszámolták, hogy mintegy 12 ezer Tomahawk rakétát indítottak el. Először a kapcsolatokat semmisítették meg a katonai egységek, és a parancsnokok között, utána a repülők irányító tornyait, majd a kifutópályákat, és ahol láttak repülőket. Ezután az üzemanyag tartályokat és fegyverraktárakat. Közben folyamatosan élt az ajánlat Miloševićnek, hogy tárgyaljon. Amikor ezek után is elutasította a tárgyalásokat, következett az elrejtett kommunikációs központok megsemmisítése, amiről a belgrádi média azt mondta, hogy óvodákat, kórházakat lőnek, sőt még a kínai nagykövetséget is kilőtték. Ahogy a Miloševićhez hű médiaházat is. Ez a válasz arra a kérdésre, amit a belgrádi tévések minden évben feltesznek álnaivan a Zašto (Miért) feliratú emlékműnél. Hiszen kollégáik haltak meg.

Egészen biztosan lett volna még mit megsemmisíteni, de amikor az élőerőt kezdték lőni rakétákkal, akkor Milošević megtört, tárgyalni kezdett, és aláíratta az 1244-es ENSZ határozatot. Amely egyébként nem is volt olyan rossz Szerbiának, hiszen nem tartalmazta például Koszovó függetlenségét, ami viszont az albánok célja volt, de ők nem ültek akkor a tárgyalóasztalnál. Ezért nyúlik el olyan hosszan a pristinai és a szerb tárgyalás, pontosabban a „nem tárgyalás” sorozat, hiszen két fél mást akar. Koszovó a teljes terület kiválását, Szerbia a teljes terület megtartását. Ilyen kezdő pozíciókkal nem lehet alkut kötni, de majd ha eljön az ideje, ismét lehet háborúzni.

Az iraki háborúk sokkal jobban demonstrálták azt, hogyan lehet szétlőni a kommunikációs kapcsolatokat, lenullázni a légierőt, a földi erőket, végül pedig elfogni a főbűnöst. Az afganisztáni „kaland“ csúcspontja is Oszama bin Laden likvidálása volt, igaz egy országgal arrébb, Pakisztánban. Az Egyesült Államok azt is bemutatta, hogy nagy magasságból repülőgépeiről hogyan tud egy afganisztáni gyalogos csapatot tagról tagra likvidálni. Meg azt is, hogy a barlangokba is be tudnak repülni a rakéták, és ott úgy felrobbanni, hogy mindenki meghaljon.

Az információ hatalma

Nem tudom, hogy az Egyesült Államok hány műholdat tart pályán, és azt sem, hogy ezek milyen felbontású képet adnak, azt azonban igen, hogy bizonyára eleget. S azt is, hogy vannak olyan műholdak, amelyek képi felbontása elég jó ahhoz, hogy egy újság fejlécét elolvassák. Abban is biztos vagyok, hogy elég jó szoftvereik vannak egy lövés, vagy egy páncélos elindulásának detektálására. Szemmel látható, hogy az orosz félnek nincsenek ilyen műholdjai. Ez az a különbség, amely miatt a „különleges katonai akció” nem úgy halad, ahogy azt az oroszok tervezték, hanem egyre inkább úgy, ahogy az amerikaiak.

A fenn említett ukrán meglepetés is azért történhetett meg, mert a megfigyelések alapján tudták az ukránok, hol van kevesebb védő, és mivel rövidebb úton eljuthattak oda, ezért először a háború történetében átütötték az orosz frontvonalat, és ellentámadásba mentek át. Ettől kezdve a háború végkimenetele felettébb bizonytalan lett. Az oroszok továbbra is azt csinálhatják, amit eddig, azzal, hogy üzemanyag és fegyverraktáraikat kilőhetik, ha elég jól elemzik a műholdas adatokat. Putyin számára pedig ezután az a meggondolás marad, hogy átmegy-e, a legújabb kor Hitlerévé, hiszen katonai ereje csak annyi van, hogy működésképtelenné tegye egész Ukrajnát, elfoglalni azonban nem tudja.

Ez egy olyan ágyúlövedék, amelyet hagyományos ágyúból kilőve rá lehet vezetni egy két négyzetméteres területre. Vagyis ettől kezdve az ukrán erőknek intelligens lövedékeik vannak, szemben az orosz lövedékekkel, amelyek „buták”, és azok röppályájuk szerint csapódnak be valahova. De még ez nem minden, kiképzés alatt állnak azok az ukrán katonák, akik majd használni tudják az F-15, F16, és az A-10-es repülőgépeket (mindhárom típus már elavult egy komoly háborúban). Az utóbbiak szörnyű pusztítást tudnak okozni a páncélos és élő erőben, az előbbiek pedig ismét a valós idejű adatoknak köszönhetően viszonylag olcsó eszközöket tudnak pontosan kilőni, és megsemmisíteni, így például az orosz tarackokat (ágyúkat).

Az oroszok a hírek szerint Észak-Koreától vásárolnának ágyútöltelékeket (napi.hu). Ez szegénységi bizonyítvány. Ráadásul az oroszok nem fordíthatnak a háború menetén, mert nem tudnak nem látszó csapatmozgásokat eszközölni, azaz nem tudnak új helyen, hirtelen támadást indítani, mert az előkészületeket látják a műholdak.

Mindebből két dolog is következik. Egyrészt a háború végeredménye Amerika akaratát fogja tükrözni. Nem tudjuk, mit fog Oroszország megtartani Ukrajnából, és azt sem, hogy mit fog elveszteni Ukrajna, azonban egy dolog biztos. A felek kimerülésekor olyan szerződést írnak majd alá, amely befagyaszt még egy konfliktust, és az ukránoknak és az oroszoknak is fájni fog valami. Ezt tették Koszovóval és Szerbiával is.

A másik dolog, ami ebből következik az az, hogy a következő igazi háború – azaz nem korlátozott méretű afrikai országok háborúja – azzal fog kezdődni, hogy az első lépésként a műholdakkal fog történni valami. Meghekkelik, vagy lelövik őket. Addig pedig rohamléptekkel halad majd a műholdak közötti verseny. Az oroszok már be is jelentették, hogy kilépnek a közös űrprogramból. Nem véletlenül jelentette be Trump volt amerikai elnök, hogy létrehozta az új hadnemet, amely a világűri hadviselést végzi majd. Az sem véletlen, hogy India néhány hónapja kilőtt egy saját műholdat, majd azt a saját fegyverével le is lőtte.

Persze, nem tudhatjuk, hogy mit hoz ez az agresszió. Nem tudjuk, hogy a drónok szerepe mennyire nő még meg, hogy a lézerfegyvereket, és az infrahang fegyvereket bevetik-e. De úgy látom, hogy pillanatnyilag nem az oroszoknak áll a zászló.

Forrás:moszkvater.com