Mindenféle emberi kapcsolatban az adott felek szavahihetősége meghatározó tényező. Miközben az „új világrend” élharcosai az önzés és a hazugság „kultúráját” igyekeznek elterjeszteni, az emberi társadalmat az egymás iránt érzett bizalom, a sokszor temetett erkölcs tartja életben.

Nyilvánvaló, hogy a bizalmi elv alkalmazása nélkül az utakon a folyamatos és biztonságos közlekedés nem képzelhető el. Ennek is az a lényege, hogy minden közlekedő joggal számíthat arra, hogy a közlekedés szabályait mások is megtartják. Kevesen tudják, de a KRESZ-ben az ún. „bizalmi elvet” a jogszabály konkrétan nem fogalmazza meg, csak a bevezetőben utal rá, pedig nincs olyan vezető, aki erről ne hallott volna.

Ez pedig azt jelenti, hogy mindennapi életünk egyik ilyen fontos, szabályokkal teletűzdelt részének szellemi alapvetését valójában nem „az írott”, hanem a társadalomban az évszázados kulturális hatások fejlődése során „létező” „íratlan szabályok” alkotják.

A közigazgatásban láthatjuk, hogy az ott dolgozók mindennapjai azzal telnek, hogy megpróbálják működőképessé tenni azt a civilizációs szabályhalmazt, amit ha pontról-pontra betartanának, akkor ezek a modern „civilizációs termékek” azonnal felszámolnák az emberi társadalmat, mert képtelenek követni a jogszabályok számára túl bonyolult mindennapokat.

Az alapvető erkölcsi értékek léte az, ami még „életben tart bennünket”. Az erkölcs léte ellen indított frontális támadás lesz majd a legpusztítóbb hatású esemény az életünkben.

Olyan lesz ez, mint amikor a közlekedésben már senki sem ismeri a szabályokat, senki sem lesz udvarias és türelmes, amikor már senki sem fog bízni a másikban, elfelejti az autóvezetés technikai alapjait is, és ennek ellenére mégis kihajt a sztrádára, mert neki ez „jár”.

A bizalmat természetesen ki kell érdemelni, de ha az ember képes megbízni valakiben vagy valamiben, akkor egy csapásra minden nagyon egyszerű lesz.

Ha hiányzik a bizalom, akkor minden bonyolulttá válik és előbb-utóbb be kell látnunk, hogy az élet minden pillanata megoldhatatlan problémák forrásává lesz.

Nálam az USA mint társadalmi struktúra már régen elvesztette minden hitelét. Már középiskolásként meglepődve tapasztaltam, hogy az „amerikai álom”, a jobb és könnyebb élet reménye teljesen vakká teszi az embereket, és tagadják a valóság történéseit annak érdekében, hogy továbbra is bűntudat nélkül elhitessék magukkal, hogy létezhet az ő egyéni boldogságuk akkor is, ha közben embertársaik gyermekei éhen halnak az ő jólétükért. Emlékszem, hogy mennyire meglepődtem, amikor a magamhoz szellemileg legközelebb álló emberek (akikkel annak idején együtt tüntettünk, írtuk a szamizdatot, hallgattuk Csengey Dénest) ujjongva fogadták az első öbölháború eseményeit. Sugár András a Hét c. műsorban pedig odáig merészkedett, hogy most „félezer év után végre győztes háborúban vesznek részt magyar katonák”. Arra a 36 fős magyar katonaorvosokból álló csoportra hivatkozott, akik részt vettek a műveletekben.

Kóvályogva figyeltem az eseményeket, és nem értettem, hogy hogyan sikerült a magyar politikának az egyik „s…nyalásból” azonnal egy másikba keverednie. Fiatalemberként azt gondoltam, hogy ez a nép mégiscsak megérdemelt volna egy esélyt arra, hogy kipróbálja, mire is megy önállóan a népek nagy családjában.

2015-ben, amikor az Egyesült Államok keleti és nyugati partján tartottam előadásokat, nálunk éppen az oroszok ellenni szankciók egy korábban nem ismert léptékű kényszere jelent meg. A rendszerváltoztatás néhány súlyos gazdasági hibáját éppen akkor sikerült valamennyire kiküszöbölni. Az elvesztett „szovjet” piacok egy részét sikerült visszaszerezni, és Oroszország újból egy fontos piaci partnerévé vált hazánknak. Az akkori szankciók hatása miatt a magyar gazdaság bővülése legalább 2%-kal kisebb lett a lehetségeshez képest, mert a piacgazdaság mégsem volt „szabad”. A szankciók nélkül a magyar kormányzatnak akkor több ezer milliárd forinttal több jutott volna a magyar társadalom „lelakott” struktúráinak a megújítására.

Oroszország nominális GDP alapon a világ hatodik legnagyobb gazdasága. Az ország területe a legnagyobb a Földön, amelynek eredményeként az ország számos nyersanyag (pl.: olaj, földgáz, fa, gyémánt) esetében egyedülálló készletekkel rendelkezik. Minden olyan ország, amely a közelében van, profitálhat a földrajzi helyzetéből, és mindenki, aki kizárja magát a vele való együttműködésből, valójában súlyos károkat okoz saját magának. Nem kell nagy ész ahhoz, hogy belássuk: egy ekkora piaccal és készletekkel rendelkező ország kizárása a kereskedelemből, súlyos károkat okoz a magyar gazdaságnak

2014 óta Oroszország gazdasági fejlődését és a kereskedelmi kapcsolatait jelentős mértékben nehezítik az EU és az USA által bevezetett kereskedelmi korlátozások. A nyugati szankciók azonban az ország vezetését arra ösztönözték, hogy a régóta halogatott, ill. lassú ütemben folyó gazdasági reformokat és modernizációt kezdjék meg, illetve gyorsítsák fel. A gazdasági intézkedések hatására az ország reformjai lassan beérnek, és az ország egyre több iparágban képessé válik az önellátásra. Az orosz makrogazdaság helyzete stabil a 2008-at megelőző időszakban felhalmozott olaj- és gázértékesítésből származó valutatartalékoknak, illetve a feszes makrogazdasági politikának, a továbbra is jelentős kereskedelmi aktívumának és alacsony adósságrátájának köszönhetően.

Magyarország a rendszerváltást megelőzően számos termékkel volt jelen jó pozíciókkal az orosz piacon, ugyanakkor 1989-et követően a magyar külgazdasági folyamatok meghatározó irányát a nyugat jelentette, így a keleti kapcsolatok túlnyomó többsége leépült, visszafejlődött, leszámítva az energetikai és a nyersanyag-kereskedelmet. A 2000-es évektől a magyar kormányzatok egyre nagyobb hangsúlyt helyeznek az egykori piacok visszaszerzésére, ugyanakkor az elmúlt évek geopolitikai és politikai eseményei megnehezítik a folyamatot.

Az USA egy nagy stratégiai terv részeként rákényszerítette szövetségeseit az Oroszországgal való szakításra. A terv lényege az európai államok (főként Németország) és Oroszország együttműködésének megakadályozása. Az európai államok szolgai módon követték a „világ csendőrét”, és kivonultak az orosz piacokról, miközben amerikai látogatásom során azzal volt tele a sajtó, hogy az amerikai-orosz kereskedelem újabb és újabb csúcsokat döntöget.

A kivonuló német, francia, lengyel, finn, magyar cégek helyét azonnal amerikaiak vették át. Valójában az akkori szankciók szolgáltatták ki az európai és a magyar gazdaságot az orosznak. Ezt jól szemlélteti hazánk példája.

A szankciók hatására ötször jobban nőtt az orosz import mértéke – s ezzel Oroszország sokat vitatott befolyása –, mint a magyar export mértéke. A gazdaság és a politika is egy egymásra ható viszonyrendszer. Annál nagyobb a hatásunk egy adott fél cselekvéseire, minél nagyobb részben jelen vagyunk az életében. A korai szankciók hatására mi részben kivonultunk Oroszország életéből, és így csökkent az a „hatás”, amit rájuk gyakorolhattunk. Amerika éppen a szankciókkal szolgáltatta ki Európát az oroszoknak. A szankciók valójában az európai gazdaságok meggyengítését szolgálták, miközben Amerika bővülése töretlen volt. Az oroszok átalakították a gazdaságukat, és számos területen önellátóvá váltak. Már nem volt szükségük ránk.

Most amikor az olajembargós vita zajlott, mindenki újból érezhette a magyar és az európai gazdaság szorult helyzetét. Európa csak egy „félszigete” az Eurázsiai kontinensnek. Egyetlen országa sem engedheti meg magának, hogy ennek a kontinensnek a legnagyobb szereplőitől elhatárolódjon.

Ha egy ország a saját erőforrásait és természetes lehetőségeit nem használhatja a gazdaságának alakítása során, akkor annak esélye sincs „jobb és könnyebb” életre. Olyan ez, mint amikor valaki éhen hal, mert nem veti be amúgy jól termő földjeit, vagy nem értékesíti az amúgy keresett termékeit a világpiacon, aztán csodálkozik azon, hogy rosszul áll a gazdasága. Az USA-t egyáltalán nem érdekli az adott európai országok gazdasági szerkezete és geopolitikai helyzete.

Az új „Athén” bármely „déloszi szövetségesét” hajlandó feláldozni az „Akropolisz” céljai érdekében.

Most amikor hazánknak „magyaráznia” kellett, hogy miért is nem látja a „béke zálogának” a magyar gazdaság felszámolását, igazán megmutatkozott az amerikai képmutatás: az embargó óta megduplázódott az USA-ba irányuló orosz olajszállítás.

Washington március elején jelentette be az ukrajnai konfliktus miatt Moszkvával szemben bevezetett szankciók részeként az orosz nyersolaj, egyes kőolajtermékek, cseppfolyósított földgáz és szén importjának teljes tilalmát. Joe Biden amerikai elnök március elején bejelentette, hogy az Egyesült Államok nem importál több orosz gázt, olajat és szenet, amellyel szerinte az amerikai emberek újabb csapást mértek Vlagyimir Putyinra.

“Ma bejelentem, hogy az Egyesült Államok az orosz gazdaság fő ütőerét veszi célba. Betiltjuk az orosz kőolaj, földgáz és valamennyi energiahordozó importját” – fogalmazott Biden. “Ez azt jelenti, hogy többé nem fogadjuk az orosz kőolajat az Egyesült Államok kikötőiben, és az amerikaiak újabb erőteljes csapást mérnek Putyin hadigépezetére” – tette hozzá akkor az elnök. Hangsúlyozta, hogy ezt a döntést Washington a szövetségeseivel “szorosan egyeztetve” hozta meg. “Nem járulunk hozzá Putyin háborújának támogatásához” – fogalmazott. Annak ellenére, hogy a döntés jelentősen növelheti az energiahordozók árát, a demokrata és a republikánus párt tagjai is támogatták.

Az amerikai olaj- és gázipari vállalatokhoz szólva, Biden felhívta a figyelmet, hogy a háború “nem jelent ürügyet a túlzott áremelésekre” és a kormány nem fogja engedni, hogy “kizsákmányolják” az amerikai fogyasztókat. “Nincs itt az ideje a nyerészkedésnek és a túlárazásnak” – mondta az elnök.

Most az amerikai energiaügyi minisztérium adatai szerint az Oroszországból származó olajszállítások márciusban majdnem megduplázódtak februárhoz képest – 2325 millió hordóról 4218 millió hordóra. A bejelentett embargó ellenére Oroszország a kilencedikről a hatodik helyre ugrott az Egyesült Államok legnagyobb olajszállítóinak rangsorában.

Vjacseszlav Vologyin, az orosz Állami Duma elnöke így nyilatkozott erről: “A kettős mérce egyértelmű jele az a tény, hogy Washington ugyanakkor nyomást gyakorolt az EU-ra, hogy mondjon le az orosz olajról, és ez részben sikerült is neki. Most pedig magyarázzák meg az európai politikusok és bürokraták a lakosságnak, hogy miért kellene tolerálniuk ‘Biden áremelését’”. Ez a megjegyzés Joe Biden azon próbálkozásaira utalt, hogy a rekordmagas inflációt, a megugró gáz- és élelmiszerárakat az ukrajnai orosz offenzívával hozza összefüggésbe, és “Putyin áremelésének” nevezte azokat.

A szankciók kezdetén gyorsan az orosz olajkereskedelem kulcsfontosságú csomópontjává vált India. Az ukrajnai háború óta az ország orosz importja napi 800 ezer hordóra nőtt, szemben a korábbi napi 30 ezerrel. Az egyre szigorodó embargó ellenére is fellendült áprilisban az orosz olajexport, miután márciusban, az első nyugati szankciók hatására visszaesett – közölte a Nemzetközi Energiaügynökség. Oroszország olajexportja 620 ezer hordóval, napi 8,1 millióra nőtt áprilisban, ez közelíti a háború előtti szintet, s a legnagyobb mértékben az Indiába irányuló szállítások emelkedtek.

A Wall Street Journal szerint az Egyesült Államokba irányuló orosz olajexport számára is nyitva maradt egy „jogi kiskapu”. A tőzsdei lap által idézett kereskedelmi jogászok szerint az Egyesült Államok Külföldi Vagyonellenőrzési Hivatala a származást általában 25 százalékos vagy annál nagyobb arányban határozza meg. Ám nem tartoznak bele az olyan áruk, amelyeket külföldi gyártású termékké alakítottak át. Három különböző cég ügyvédei szerint az amerikai hatóság nem tette egyértelművé, hogy a kőolaj finomítása során nyert termékek, így a benzin vagy a dízel, az embargó hatálya alá esik-e?

Az ukrajnai invázió, valamint az Egyesült Államok és az Európai Unió szankciói nyomán az olajkereskedők azon dolgoznak, hogy elfedjék az orosz olaj eredetét. Az orosz olajat finomított termékekben rejtik el, s benzint, gázolajat vagy vegyipari termékeket árulnak.

Árulkodó, hogy az ukrajnai háború kezdete óta az indiai olajtermékek napi eladásai Európában 33, az Egyesült Államokban 43 százalékkal emelkedtek negyedév per negyedév alapon. Az olajpiac számára nem újdonság az embargók kijátszása – emlékeztet a Wall Street Journal, csak újra kellett nyitni az iráni és a venezuelai „játékkönyvet”. Régi bevált embargókat kijátszó fogás a „tengeri kereskedelem”: a céltalanul bolyongó hajók véletlen találkozása és a nemzetközi vizeken kötött ügyletek.

Miközben Európa gazdasági öngyilkosságba lavírozza magát, az USA még nagyobb arcátlanságra vetemedett. Amerika már nyíltan is vásárol orosz olajat.

A magyarázat egyszerű: az embargó hatására az olaj ára felment a világpiacon, így Oroszország nagyobb áron tudja az Európának el nem adott olajat értékesíteni a világ más részein. „Amerika olcsón megvásárolja az orosz olajat, hogy kevesebb bevétele legyen Oroszországnak az energiahordozó értékesítéséből, így kevesebb pénze lesz az ukrajnai háborúra.”

Egy héttel ezelőtt a magyar kormány orosz-ukrán háborúban folytatott politikája és Orbán oroszbarátsága ellen tüntettek Varsóban. A Gazeta Wyborcza beszámolójában kiemelik, hogy a performansz tulajdonképpen nem is egy tüntetés volt, hanem egy hatalmas buli, ahol a Barátság kőolajvezetéken keresztül folyó ukrán vért itták – legalábbis így hirdette meg az eseményt az Euromaidan Warszawa nevű szervezet.

„Nagyon jól fogjuk érezni magunkat, és az ukránok csontjain fogunk táncolni, ahogyan azt tesszük már több mint három hónapja. Jó lesz! Lesz pénz! Ott lesz munkaadóm és kollégám, Putyin, és persze sok-sok vér! Minden, amit szeretünk! Várunk tisztelettel! – Üdv: Orbán Viktor” – írták a szervezők az esemény leírásában. A szombat délutáni performansz során tényleg rengeteg vörös folyadék ömlött a varsói magyar nagykövetség elé – a Gazeta Wyborcza beszámolója szerint az egész utcát elárasztotta a borscs illata. Orbán és Putyin egy-egy maszk formájában jelentek meg az eseményen, amelyen hasonló formában tette tiszteletét az uniós szankciók alól mentesült Kirill pátriárka is. A hangszórókból üvöltöttek a mulatós slágerek, köztük a miniszterelnökkel szelfiző Kis Grófo számai, a bulira pedig a nagykövetség munkatársai is felfigyeltek.

Amennyire vicceskedőre vette magát a performansz, legalább annyira komoly hozzászólások is érkeztek az azon részt vevőktől:

„Viccesnek néz ki ez most, de az a baj, hogy komoly dologról van itt szó. Nehéz elképzelni, hogy vannak nemzetek Európában, akiket nem érint meg az a tény, hogy embereket ölnek Ukrajnában. Inkább eljátszadoznak, jobban érdekli őket a pénz. Ez egy nagyon szomorú tüntetés, próbálom nem elbőgni magam” – mondta a lengyel lapnak a Belaruszból elszökött Maria. Egy 17 éves odesszai diák, Viktor pedig úgy fogalmazott: „Kicsit ironikus volt ez a tüntetés, de inkább elborzasztó. Minden országot az emberi életek megmentése és a humanitárius segítségnyújtás kellene motiváljon, nem a pénz. Magyarország megbukott ezen a teszten, a pénzt és a vért választotta.”

Vagyis, azért mert mi orosz olajat használunk, ezért „az ukrán gyerekek vérét isszuk”. Amikor Amerika teszi ugyanezt, az nem jelent semmit. A lengyel aktivisták erre nem szerveztek demonstrációt.

Azok a szegény országok, akik nem akarnak éhen halni és megveszik az orosz gabonát, azok is „Putyin háborúját” támogatják? Ha Srí Lanka rájön arra, hogy a nyugatiak hagyják, hogy összeomoljon a gazdasága, mert rá nem gondoltak, akkor az orosz olaj fogadása miatt ők is az „ukrán gyerekek vérét isszák”?

A nehezedő gazdasági nyomás miatt egyre több ország szünteti meg az ukrán menekülteknek adott kedvezményeket. A világ és a környező országok azzal tudnak az ukránoknak segíteni, hogy biztonságos menedéket nyújtanak a konfliktus elől menekülőknek. Az világ országainak döntő része szegény. Már eddig is borotvaélen egyensúlyozva élték túl az elmúlt évek hibás döntéseit.

Nem nekik kell áldozatot hozni az ukránokért, akik szintén hibás döntéseknek tudhatják be a mostani állapotot. „Anti-Oroszországként” Oroszország közelében nincs valós túlélési esélyük.

Az USA-t használó erők még soha sem adtak biztonsági garanciákat az általuk „fölkarolt”, „kinevezett” hatalmi eliteknek. Az amerikaiak szavahihetőségéről sokat tudnának mesélni azok a dél-vietnami, iraki, afganisztáni, szíriai, líbiai politikai vezetők, akik vállalták a teljes partnerséget.

Az „együttműködők” politikai rendszerei összeomlottak, a vezetők meghaltak vagy hontalanná lettek. Ez vár mindenkire, aki nem a saját, jól felfogott érdekében cselekszik.

Oroszország továbbra is itt marad a szomszédban. Annál inkább tudunk rá hatni, minél inkább részt veszünk az életében. Oroszország annál inkább el fog „vadulni”, minél kevesebb kapcsolatot fogunk vele ápolni.

Nemrégiben Andrzej Duda lengyel elnök bírálta Olaf Scholz német kancellárt és Emmanuel Macron francia elnököt, amiért azok továbbra is telefonos kapcsolatot tartanak fenn Vlagyimir Putyin orosz elnökkel. „Elképesztőnek tartom, hogy (telefonos) tárgyalásokat folytatnak Putyinnal, különösen Scholz kancellár és Emmanuel Macron elnök. Ezekkel nem érnek el semmit” – fogalmazott Duda a német Bild Zeitungnak adott interjújában. A lengyel államfő szerint Scholz és Macron az egyeztetésekkel leginkább azt éri el, hogy „legitimálnak egy olyan személyt, aki felelős az orosz hadsereg által Ukrajnában elkövetett bűncselekményekért” – mondta Andrzej Duda.

Ez a diplomácia vége. Miközben az ukrán elnök ismét segítséget kért a nyugati országoktól, mert elmondása szerint „az ukrán hadsereg haldoklik a csatatéren”, nehéz ép ésszel felfogni, hogy valaki semmit sem akar megtenni annak érdekében, hogy véget vessen a felesleges vérontásnak. Erkölcs és bizalom nélkül senki sem fog megszelídülni!

Forrás: Szilaj Csikó