Az izraeli Tikvah Fund vezetője a Neokohnnak adott interjúban elmondta, hogy Izraelt miért a Legfelsőbb Bíróság irányítja, hogy mi a baja a nemzetközi sajtónak Netanjahu kormányával, és miben hasonlít hazája és Magyarország. 

Amiad Cohen az izraeli Tikvah Fund ügyvezető igazgatója és a Hashiloach című héber nyelvű folyóirat kiadója. Több éven át volt szülőfaluja, Eli településének vezetője, valamint a Mateh Binyamin Fejlesztési Társaság üzleti és ipari innovációs részlegének vezetője. Emellett számos üzleti kezdeményezésben is részt vesz a biztonság és a technológia területén.

A Tikvah Fund egy konzervatív, Manhattanben bejegyzett, Izraelt és a zsidó konzervatívokat támogató nonprofit alapítvány. Izraeli leányvállalata, a Tikvah Fund Israel elsősorban a konzervatív szellemiségű oktatás megteremtésével, könyvek fordításával, és a következő konzervatív politikusi generáció kinevelésével foglalkozik.

Cohen Budapesten előadást tartott a Mathias Corvinus Collegium Budapest Lectures című előadássorozata keretében, amely a Milton Friedman Egyetem és a Tett és Védelem Alapítvány társzervezésében valósult meg. Lapunk az előadást követően beszélgetett az izraeli Tikvah Fund vezetőjével.

Ön éppen egy találkozóról érkezett a miniszterelnökkel. Mesélne erről?

A magyar miniszterelnök egy figyelemre méltó ember. Csak a tény, hogy minden héten egy napot olvasásra szentel. Megmutatta az irodáját, és hogy éppen miket olvas. Ez egy különleges vonás, ami benne és Netanjahu miniszterelnökben is közös. Természetesen nem ismerem az összes vezetőt, de szerintem sokan vannak, akik nem rendelkeznek ilyen jellegű intellektuális kapacitással. A beszélgetésünk is nagyon érdekes volt.

Mit gondol Magyarország és Izrael kapcsolatáról?

Elsőre talán nem nyilvánvaló, de ha egy kicsit mélyebben megvizsgáljuk elég sok a hasonlóság Magyarország és Izrael között.

Izrael is éppen maga mögött próbál hagyni egy szocialista korszakot. Még mindig a hivatalnokok irányítanak minket, és az intézmények még mindig szocialisták, mint Izrael állam megalapításakor. Van egy egyedi tradíciónk egy olyan környezetben, amely nem osztozik ezen. A magyarok is kulturálisan izoláltak a régióban. Természetes vannak nyilvánvaló különbségek is. De van számtalan terület, amiben együtt tudunk működni.

Az elmúlt hetekben divatos lett az izraeli publicisztikákban, főleg Netanjahu ellenzékében attól tartani, hogy Izrael nehogy olyanná váljon, mint Magyarország. Mit gondol erről?

Az emberek démonizálták Magyarországot, és az elmúlt 10 év intézkedéseit. Ahhoz nem ismerem eléggé a helyzetet, hogy véleményt tudjak mondani, hogy ez helyes-e vagy nem. Azonban úgy állok hozzá, hogy amit a média mond, annak a fele hamis a másik fele pedig megkérdőjelezhető. A részletek fontosak, és ugye nem vagyok a kérdésben tájékozott, ezért nem tudom itt az alkotmány szabad-e vagy nem. Izraelben nem az.

Izraelben a Legfelsőbb Bíróság irányítja az országot.

Tehát egészen más problémával nézünk szembe. De igen, a média, a kultúra és a nemzetközi média is rossz színben tünteti fel Magyarországot. Ez kihívás, szükséges, hogy Magyarország más módon mondja el a történetét. Én magam is valószínűleg meg leszek támadva, amiért ide látogattam, és másfél órát beszéltem a magyar miniszterelnökkel.

Ha már a nemzetközi sajtót említette, az elmúlt időben rendkívül sokat szerepelt benne Izrael új kormánya. Szinte morális pánik tört ki Netanjahu koalíciója miatt. Mit gondol erről a reakcióról?

Beszéljünk a jelenség mögötti ideákról. Már Boris Johnson is megijesztette a médiát, Trumptól is féltek. Azért vannak megrémülve az olyan emberektől, is mint Ron DeSantis (Florida republikánus kormányzója a szerk.) vagy Orbán és Netanjahu, mert ezek a politikusok teljesen máshogy gondolkoznak, mint ők. Más a világnézetük. Például azzal érvelnek, hogy Isten fontos. Azzal érvelnek, hogy a nemzetállam fontos, hogy igenis lehet morálisan érvelni egy szuverén nemzetállam mellett. Fontosnak tartják a családot és a civil társadalmat. Mindehhez az is hozzátartozik, hogy a nemzeti jogok és a polgárjogok prioritást élveznek az emberi jogokkal szemben. Ez egy alapvetően más filozófiai alternatíva. S ez az, ami egyeseknek ijesztő.

Ez az első alkalom Izraelben, hogy egy jobboldali kormány egy koherens tervvel áll elő

és azt mondják, hogy: „nézzétek, nem azért jövünk, hogy apró változtatásokat eszközöljünk, miközben engedjük, hogy ti uralkodjatok, miközben nekünk marad egy kis hatalom. Mi megpróbáljuk a zsidó államot alapjaiban megreformálni, hogy konzervatívabb és demokratikusabb legyen. Mi hiszünk a szabadságban, fontos, hogy az embereknek lehetősége legyen úgy élni, ahogy ők szeretnének, és vallásszabadságuk legyen.” Ezek a dolgok elveszik a hatalmat a progresszívektől. S attól tartanak, hogy ez világszerte megtörténhet. Izrael példa lehet majd, hogy itt van egy sikeres, kapitalista, szabadságpárti, demokratikus, tradicionális nemzetállam. S egyesek rettegnek attól, hogy ez sikerülhet.

Beszéljünk a konkrét reformokról. Nagyon sokszor szóba kerül az izraeli sajtóban a Legfelsőbb Bíróság reformja. El tudná mondani, hogy pontosan mi az oka a hatalmas indulatoknak és vitáknak ezzel kapcsolatosan?

Kezdjük az elejéről. Vegyük a hatalmi ágak egyensúlyának és szétválasztásának kérdését. Megkülönböztetjük a végrehajtó, a törvényhozó, és a bírói ágat. Az emberek egy olyan kormányt szeretnének, ami azért korlátozva van. A kormányzatot az amerikai rendszerben az alkotmány korlátozza, mert ahhoz, hogy döntést hozzanak a Kongresszuson át kell vinniük a törvényt. Ha az alkotmánnyal szembe megy a Kongresszus, akkor az amerikai Legfelsőbb Bíróság közbeléphet. Azonban Amerikában és Izraelben is a bíróságok egyre nagyobb hatalmat akarnak.

Izraelben az a probléma, hogy nincs alkotmányunk.

S igazából a hatalmi ágak nincsenek szétválasztva. A Knesszet és a kormányzat összeolvad, a Legfelsőbb Bíróság meg teljesen elkülönül. A bíróság két dolgot tett Izraelben. Jogi tanácsadókkal hatoltak be a végrehajtó hatalomba. A legfelsőbb bíróság kijelentette, hogy a jogi tanácsadóknak kötelező hatalma van a végrehajtó hatalom döntéseivel kapcsolatosan.

A második dolog, hogy úgy döntöttek a 90-es években, hogy van bírósági felülvizsgálat. Izraelben nincs olyan törvény, amely megerősíti a bírósági felülvizsgálatot. Még egy dolog: úgy döntöttek, hogy Izraelnek van alkotmánya. De valójában nincs. Ez egy kicsit bonyolult dolog, mert eredetileg az izraeli függetlenségi nyilatkozatba bekerült, hogy majd lesz alkotmány, amit a bizottságnak kell majd összeállítani. De a megbízott parlamenti bizottság végül nem alkotmányozott, hanem ekkor született a Harari-döntés, amely azt mondta, hogy alaptörvények alapján kormányoznak majd. A Legfelsőbb Bíróság úgy döntött, hogy ezek az alaptörvények az alkotmány, és ezért ezek alapján ők felülvizsgálhatják a törvényeket. Sőt az alaptörvényeket is felülvizsgálhatják, mert az igazi alkotmány a függetlenségi nyilatkozat… Tehát ez az egész egy nagy zűrzavar.

A parlament és a kormányzat tehát most összefog, hogy helyrebillentsék az egyensúlyt.

Az egyik legfontosabb kérdés az, hogy ki választja ki a bírókat. Izraelben magukat választják. Vagyis pontosabban egy bizottság választja, az ügyvédi kamara, a bírók és néhány politikus választ, de maga a bíróság vétó joggal rendelkezik azzal kapcsolatosan, hogy kit vesz fel a tagjai közé. Tehát a gyakorlatban magukat választják. A reform ezt megváltoztatná, hogy politikai kinevezés legyen, hogy demokratikus legyen.

A második fontos reform, hogy korlátozva legyen a bírósági felülvizsgálatok gyakorlata. Hogy mi alapján vizsgálhatnak törvényeket. A harmadik pedig, hogy eltüntessék a tanácsadókat a végrehajtói ágból.

Izraelben úgy tűnik jelentős az ellenállás ezzel szemben. Az ellenzék azzal érvel, hogy ez a reform fenyegető a demokráciára…

Azért tekintenek fenyegetésként rá, mert ők máshogy értelmezik azt, hogy mi a demokrácia. Mi úgy gondolunk a demokráciára, mint a közéletben való döntéshozatalra, ők pedig úgy gondolják, hogy a demokrácia egy liberális eszme.

Tisztelem, hogy olyan sokan, egy becslés szerint 80 ezren mentek ki tüntetni. Ez fontos, ez a demokrácia. Nyilván folyamatosan veszítik el a hatalmat, ezért ez mondhatni egy hattyúdal.

Ha mélyebbre nézünk ennek az igazi oka a lakosság átalakulása.

Régen öreg szocialisták irányították az országot, meg a kibucok lakói.

Ma azonban ez már nem így van. Én is egy vagyok sok százezer közül. Van hat gyermekem. Hiszek a nemzetemben. Szolgáltam a hadseregben. Kapitalista vagyok. Vallásgyakorló ortodox zsidó vagyok. Izrael jövője ez az irány, és ezt látják az ellenzékben levők is. Ezért harcolnak annyira, hogy megtartsák a hatalmat, hogy megakadályozzák, hogy olyan emberek, mint amilyen én is vagyok kerüljenek a hatalomba.

Néhány hete nagy nemzetközi visszhangot váltott ki, mikor Itamár ben Gvir miniszter látogatást tett a Templom-hegyen. Mit gondol jogos volt a reakció vagy túl lett reagálva?

A Templom-hegy már önmagában is egy összetett kérdés. Ez egy olyan hely, ami fontos szerepet tölt be az iszlám identitásban, és a zsidó identitásban is. Másrészt én azt gondolom Izrael túl nagy kompromisszumot köt a muszlim világgal a kérdésben.

Ami Ben Gvírt illeti… szerintem ő nem radikális, hanem egy ideológus, egy vallásos ideológus, ami nemzetközi szempontból probléma. Különösen mert nagy a befolyása, és ráadásul nem igazán tudja fegyelmezni magát. S akkor finoman fejeztem ki magam. De szerintem Netanjahu a felnőtt a szobában, és olyan döntéseket fog hozni, hogy nem fog semmi őrültség történni. De szerintem Ben Gvír is fel fog nőni, lehet, hogy nem lesz realista, de fejlődni fog. Tehát megértem, akik aggódnak miatta, de én nem aggódom.

Egyes lapokban megjelent az a nézet, hogy Ben Gvir jelenléte rontani fogja a Biden-adminisztrációval való kapcsolatot. Erről mit gondol?

Szerintem ez a kapcsolat már eleve megromlott. Ennek az oka az amerikai politikai trendekben keresendő. A progresszív mozgalom átvette az uralmat a demokrata párt felett. Tehát ez nem Ben Gvír hibája.

Amerika és Izrael kapcsolata egy szövetség, amely hosszútávú. Gazdaságilag, stratégiailag, technológiailag és sok más szempontból is fontosak vagyunk az Egyesült Államok számára.

Izrael sok kihívással néz szembe, sok szó esik az iráni fenyegetésről, a Hezbollah fenyegetéséről, a Palesztin Hatóság összeomlásának lehetősége stb. Ön szerint jelenleg mi jelent a legnagyobb fenyegetést Izraelre?

A legnagyobb fenyegetés Izraelre nézve maga Izrael. Iránt le tudjuk győzni. Hezbollah-ot már jövő héten legyőzhetnénk. A palesztinokkal kapcsolatos dolgokat meg tudnánk oldani, amint meg akarjuk. Mi vagyunk a legnagyobb akadály önmagunk számára. El kell végre döntenünk kik vagyunk és mit akarunk. Ez okozza az izraeli emberek és a politika közötti szakadékot. Nagyon nehéz bejutni a politikába. A jobboldali politikusaink mind a 90-es évek politikusai.

Rajtunk áll minden. A második libanoni háborút azért nem nyertük meg teljesen, mert nem akartuk. A palesztinokkal kapcsolatban mi lőttük magunkat lábon Oslóval. Mi hoztuk haza Tunéziából a terroristákat. Mi vagyunk a felelősek a saját jövőnkért. Én optimista vagyok, bármit meg tudunk nyerni.

Forrás: neokohn.hu