Talán ennek köszönhetően, talán másnak, de egészen biztosan vígan és kicsattanó egészségben élte életét.

Hatalmas szerencsében volt része. Ugyanis újságot nem olvasott és rádiót sem hallgatott. De még a televíziókészüléket sem nézte – se bekapcsolt, se kikapcsolt állapotban – abból a hétköznapi okból fakadóan, hogy nem volt neki olyanja. Hála ennek, nem öntötték rá dézsából a hamis és rémisztő információkat sem a vitaminokról, sem másról.

Nem is igazán volt neki más ebben az életben, mint az, amit a két keze szorgos munkájával megteremtett és amivel ezen túl még a Jóisten megáldotta.

Nem járt ő még gyógyszergyári lobbisták által intézett szállodai kaviáros reggelikre, osztrigás uzsonnákra és langusztás vacsorákra se.

Mindezek hiányáért cserébe viszont nem vesztette el a józan eszét. Nem szakadt meg a kapcsolata más, szintén becsületes és ép személyiségű emberekkel. Nem szűnt meg számára a külvilág valóságának érzékelése sem.

Régen ezt úgy mondták volna, hogy teljesen normális volt.

Azért nem olvasta a sajtót, mert egyrészt nem volt rá ideje, hiszen becsületes munkával töltötte dolgos hétköznapjait reggeltől estig.

Másrészt azért sem olvasta, mert szívesebben használta volna az efféle kiadványokat hátsó fertálya tisztán tartásához. Tette volna, ha nem lettek volna olyan fényes, csúszós és a nemes felületek megtisztítására alkalmatlan, összegyűrve az érzékeny bőrfelületeket karcoló papírféleségre nyomtatva. Jobb lesz ilyen célra egyébként is valami olyan – gondolta –, amire sokkal kevesebb botorságot írtak. (𝘈 𝘴𝘻𝘦𝘳𝘻𝘰̋ 𝘦𝘭𝘯𝘦́𝘻𝘦́𝘴𝘵 𝘬𝘦́𝘳 𝘢 𝘴𝘻𝘢𝘳-𝘬𝘢𝘻𝘮𝘶𝘴𝘦́𝘳𝘵.)

Így élte életét nem is sejtve, hogy – nagyon komoly, de a névtelenség gyáva kényelmébe burkolódzott firkászok szerint – őrületes veszélynek teszik ki magát nap mint nap.

Vagy nem?

Nos, nézzük csak!

A munkája kemény volt, verítékkel járt, ezért rendszerint neki is vetkőzött. Valahányszor félmeztelenül a tűző napra merészkedett, az életével játszott. Kockáztatott, hiszen a napsütéstől a bőrben keletkezik a D-vitamin. A D-vitaminról viszont “𝘢𝘯𝘯𝘺𝘪𝘵 𝘦́𝘴 𝘤𝘴𝘢𝘬 𝘢𝘯𝘯𝘺𝘪𝘵 𝘬𝘦𝘭𝘭 𝘵𝘶𝘥𝘯𝘪” – gondolhatná a bulvársajtón nevelkedett nyájas olvasó –, hogy: “𝘡𝘴𝘪́𝘳𝘣𝘢𝘯 𝘰𝘭𝘥𝘰́𝘥𝘪𝘬 𝘦́𝘴 𝘦𝘻𝘦́𝘳𝘵 𝘢 𝘴𝘻𝘦𝘳𝘷𝘦𝘻𝘦𝘵𝘣𝘦𝘯 𝘧𝘦𝘭𝘩𝘢𝘭𝘮𝘰𝘻𝘰́𝘥𝘪𝘬. 𝘌𝘮𝘪𝘢𝘵𝘵 𝘯𝘢𝘨𝘺𝘰𝘯 𝘷𝘦𝘴𝘻𝘦́𝘭𝘺𝘦𝘴!” Hiszen ezt szajkózza minden média függetlenül a valóságtartalmától.

Azt is tudni illik – orvosi kutatások alapján* –, hogy egy enyhe bőrpírig tartó fürdőruhás napozás során annyi D-vitamin keletkezik a szervezetben, mintha megennénk kb. 10.000 – 25.000 NE (nemzetközi egység**) D-vitamint. (Egy fehér bőrű ember már 15 perc alatt is meg tud pirulni. Barna vagy barnuló bőrnél ez változó.)

Atyaúristen! Nem sok ez?! Számoljunk csak!

𝙥𝙖𝙧𝙖𝙨𝙯𝙩𝙚𝙢𝙗𝙚𝙧 𝙛𝙚́𝙡𝙢𝙚𝙯𝙩𝙚𝙡𝙚𝙣𝙪̈𝙡 + 𝙩𝙪̋𝙯𝙤̋ 𝙣𝙖𝙥𝙤𝙣 𝙙𝙤𝙡𝙜𝙤𝙯𝙞𝙠 + 𝙣𝙖𝙥𝙠𝙚𝙡𝙩𝙚́𝙩𝙤̋𝙡 𝙣𝙖𝙥𝙣𝙮𝙪𝙜𝙩𝙖́𝙞𝙜 + 𝙣𝙖𝙥𝙤𝙠𝙤𝙣, 𝙝𝙚𝙩𝙚𝙠𝙚𝙣, 𝙝𝙤́𝙣𝙖𝙥𝙤𝙠𝙤𝙣 𝙠𝙚𝙧𝙚𝙨𝙯𝙩𝙪̈𝙡 = ?

Ez naponta néhány százezer, hetente néhány millió, havonta akár több mint 10 millió nemzetközi egység D-vitamin is lehet!

Vessük ezt össze azzal, amit – a korszerű tudománytól jócskán lemaradt – hivatalos ajánlások mondanak. Az egészségügyi hatóságok ugyanis nem a D-vitamin közegészségügyi előnyeiről szónokolnak. Ők – vállvetve a médiával – imádnak minket riogatni. Pedig nem ez lenne a dolguk! Az ajánlásuk még a napi 2000 NE mennyiséget sem éri el! Sőt, nem egyszer mindössze 200 – 400 NE-ről pampognak.

Pedig azt már illene tudni annak, aki magát szakembernek gondolja, hogy valódi előny nem igen várható napi 4000 NE mennyiség alatt.

Tehát a parasztember bőrében termelődött D-vitaminnak rettenetesen soknak kellene lennie, amikor süt a nap. Olyan soknak, hogy menten kínkeserves vonaglásban kellene fetrengenie a hihetetlenül durva túladagolás miatt. (𝘏𝘢 𝘩𝘪𝘯𝘯𝘪 𝘭𝘦𝘩𝘦𝘵𝘯𝘦 𝘢 𝘳𝘦́𝘮𝘩𝘪́𝘳𝘦𝘬𝘯𝘦𝘬. 𝘋𝘦, 𝘯𝘦𝘮 𝘭𝘦𝘩𝘦𝘵.)

Még belegondolni is ijesztő!

De, akkor hogyan éli ezt túl a parasztember?!

Kérlek, kedves olvasó, nyugodj meg, ne markold olyan görcsösen a karfát, lazíts, dőlj hátra kényelmesen! Kiengedheted ökölbe szorított lábujjaidat is.

A válasz egyszerű és megnyugtató.

Szó sincs D-vitamin-mérgezésről! A természet bölcs és anyai gondossággal vigyáz ránk.

Hál’ istennek, D-vitamin-mérgezés csak a füstös szerkesztőségek eldugott zugaiban szöszmötölő, sápadt penészvirágok összezuhant elméjében létezik.

A valóságban a D-vitamin mennyiségének szabályozása rendkívül alapos és többszörösen túlbiztosított az emberi szervezetben. Ez az egyik legfontosabb információ, amit a D-vitaminról tudni kell. Szinte lehetetlenség a D-vitamint túladagolni. Sem a napsütéstől nem lesz sok, sem pedig a beszedett kapszuláktól.

A napsugárzás nem csak arról gondoskodik, hogy keletkezzen D-vitamin. Hanem arról is, hogy a bőrben le legyen bontva a felesleges mennyiség. Tehát a bőrben a D-vitamin keletkezése kétirányú folyamat. Napsütés hatására több D-vitamin keletkezik, ameddig kevés van belőle, illetve több bomlik le, amikor már sok van belőle.

De ezen kívül még más szabályozás is van a szervezetünkben, ami miatt a D-vitamin fogyasztás kifejezetten veszélytelen. Valódi kockázata kizárólag a hiányának van.

A D-vitamin nagyon-nagyon biztonságos. Nincs abban semmi veszély, ha D-vitamint szedsz. Abban sincs veszély, ha szeded és napsütés is éri a testedet.

Ha valamiben tényleg van veszély, akkor az az, ha hiányzik a D-vitamin a szervezetből. Ez valóban kockázatos.

A D-vitaminnak rendkívül fontos egészségvédő és betegséget megelőző hatásai vannak. Sőt, bizonyos betegségek gyógyulását is támogatja.

Ennyit érdemes megjegyezni.

Budapest, 2022. július 15.

orvos, vitamin-fejlesztési szakértő