Még nem láttunk semmit. A legrosszabb még hátravan.

Tömeghipnózis a kovidfasizmusban — hogyan védjük meg a szabadságunkat?

· Kötelező olvasmány azoknak, akik meg akarják védeni az emberi szabadságot az új kovidkommunista, technofasiszta világrenddel szemben.

· Dr. Joseph Mercola alábbi cikke megdöbbentő magyarázatot ad arra a sokunkat foglalkoztató kérdésre, hogy hogyan taszíthatták az egész világot egy 99,9%-os túlélési arányú vírus ürügyén olyan révült elmeállapotba, amelyben a vélt biztonságunkért feláldozzuk a felmenőink vérén megszerzett szabadságunkat. Az okok megértése kulcsokat is ad a kezünkbe — amire nagy szükségünk is van.

· A cikk központi fogalma, a “tömegképződés” (mass formation) a szociálpszichológia bevett szakkifejezése. A cikk magyar fordításához azonban ehelyett a sokkal szemléletesebb “Kritikátlan Tömeg” kifejezést alkottuk meg, és következetesen ezt is fogjuk használni. Ez a szójáték egy olyan ‘kritikus tömegre’ utal, amelyben az egyének feladják a józan ítélőképességüket — azaz a kritikus gondolkodást — miközben egy diktatórikus és totalitárius hatalom által könnyen formálható masszába olvadnak.

· Dr. Mercola írása felvillantja a fényt az alagút végén, amelybe mindannyiunkat betereltek.

Röviden: 

• A társadalom pszichológiai állapota, amelyet „tömegformálásnak” neveznek, a totalitarizmus feltétele. A tömegalakítás során a lakosság készséggel feláldozza szabadságát

• A tömegképződés központi feltétele a társadalmi kötődés hiánya. Más szóval, tömeges társadalmi elszigetelődés történik és pontosan erről szóltak a bezárások. De a társadalmi elszigeteltség már a járvány előtt is történelmi csúcson volt.

• A második feltétel az, hogy az emberek többségének értelmetlennek és céltalannak tűnjön az élete. A harmadik feltétel a széles körben elterjedt céltalan szorongás és elégedetlenség.

• A negyedik feltétel a céltalan frusztráció és agresszió, amely természetes módon követi az előző hármat.

• Ha ez a négy feltétel széles körben elterjedt, tömegképződés következhet be, ami lehetővé teszi a totalitarizmus felemelkedését és virágzását. A tömegalakulás megtörésének és a totalitarizmus megelőzésének kulcsfontosságú stratégiája az, hogy a másként gondolkodók egy nagy csoportként egyesüljenek, és ezáltal a még nem teljesen hipnotizált tömegnek alternatívát adva a totalitáriusokkal való együttélés helyett. A másik, hogy hangosan fel kell szólalni a totalitárius rezsim ellen, hiszen ezzel korlátozhatják az atrocitásokat (vagy sikeresen megölethetik magukat ).

A statisztikából mesterdiplomával is rendelkező Matthias Desmet sajátos anomáliákat fedezett fel a COVID-járvány idején végzett statisztikai elemzésekben, amelyekből ráébredt, hogy globális társadalmunk kezd „tömegképződő” állapotba kerülni, a „kollektív hipnózis” egyik fajtájába, amely szükséges egy totalitárius rezsim felemelkedéséhez.

Ebben az Aubrey Marcus podcast-interjúban Desmet lépésről lépésre áttekinti azt a képletet, amely ezt a kollektív hipnózist eredményezi, és azt, hogy ezt a képletet hogyan alkalmazták a globális lakosságra az elmúlt két évben.

Mondanunk sem kell, hogy óva int minket, hogy ezen az úton haladjunk, és olyan megoldásokat kínál, amelyeket egyéni és kollektív alapon is megtehetünk, hogy megakadályozzuk a szabadság elvesztését, amely biztosan bekövetkezik, ha nem teszünk semmit.

Értelmetlen modellezés

2020. február végén Desmet elkezdte vizsgálni a (COVID) esetek halálozási arányát és más statisztikákat, és gyorsan rájött, hogy valami komoly baj van a nyilvánosság elé tárt modellekkel, amelyeket indoklásként használtak fel a „nem lényeges” vállalkozások bezárására, és mindenkit arra kértek, hogy maradjon itthon.

A modellek erősen eltúlozták a SARS-CoV-2 fenyegetését, és 2020 májusának végére ez „kétségtelenül bebizonyosodott”. Például a londoni Imperial College azt jósolta, hogy ha Svédország nem alkalmaz lezárásokat, akkor 2020 májusának végére 80,000 ember hal meg. Nos, Svédország úgy döntött, hogy nem zárkózik be, és május végéig csak 6,000 ember halt meg a COVID-19 diagnózissal.

Desmet szerint a legfurcsább az volt az egészben, hogy mindenki azt mondogatta, hogy a koronavírus elleni intézkedések matematikai modelleken és tudományon alapulnak, de „amikor minden kétséget kizáróan bebizonyosodott, hogy a kezdeti modellek teljesen tévesek, az intézkedések tovább folytatódtak, mintha semmi sem lett volna rossz és a modellek pontosak lettek volna.”

Nyilvánvaló tehát, hogy a modellezés és a tudomány egyáltalán nem volt az egyenlet alapja, sőt része sem. Desmet szerint ez „erőteljes jelei voltak annak, hogy pszichológiai szinten történik valami.”

Egy másik tipp, hogy valami nagyon nem stimmelt, az volt, hogy egyik politikai vezetőnk sem számolt az ellenintézkedések járulékos kárával. Egyik ellenintézkedés esetében sem volt költség-haszon/kockázat-nyereség elemzés.

Az Egészségügyi Világszervezet arra figyelmeztetett, hogy az intézkedések túlzott alkalmazása akár éhhalálhoz is vezethetnek. Mégsem láttunk olyan matematikai modellt, amely az érem mindkét oldalát – a vírus halálos áldozatainak számát és az ellenintézkedések járulékos kárait – figyelembe vette volna. Ilyen elemzés nélkül pedig nem lehet felmérni, hogy az ellenintézkedések károsabbak-e, mint a vírus.

Bármikor, amikor valaki egy közegészségügyi intézkedést fontolgat, a költség-haszon elemzés elengedhetetlen. Enélkül nem lehetséges értelmes döntést hozni. Itt azonban figyelmen kívül hagyták az olyan alapvetéseket, mintha a járulékos kár jelentéktelen lenne.

A „kritikátlan tömeg képződés” négy alapfeltétele

Milyen pszichológiai dinamikák és folyamatok lehetnek felelősek ezért a látszólagos vakságért? Pár hónap múlva Desmet végre rájött, hogy mi is történik. A társadalom a tömeghipnózis bűvöletében volt (és most is abban van). Ez egy „tömegképződésként” ismert pszichológiai folyamat, amely meghatározott feltételek teljesülése esetén jön létre a társadalomban.

A központi feltétel a társadalmi kötődés hiánya. Más szóval, tömeges társadalmi elszigetelődés. Pontosan erről szóltak a bezárások! Mindannyiunknak azt mondták, hogy bármilyen kapcsolatfelvétel másokkal, beleértve a saját családtagjainkat is, halálos ítéletet jelenthet.

Hallottam olyan emberekről, akik több mint egy éve nem találkoztak egyetlen személlyel sem és egész idő alatt bezárkóztak otthonukba, mert féltek a fertőzéstől. De a társadalmi elszigeteltség már a járvány előtt is széles körben elterjedt probléma volt. Marcus egy felmérésre hivatkozik, amely szerint a válaszadók 25%-ának nincs egyetlen közeli barátja sem. Ráadásul a legmagányosabb korosztályt a fiatal felnőttek alkották, nem pedig az idősek, ahogy azt általában gyanítják.

Tehát a nyugati társadalmak már a világjárvány előtt is a közösség hiányától szenvedtek, ami alapvető feltétele a „tömegformálás” szindróma kialakulásának.

A második feltétel az, hogy az emberek többsége értelmetlennek és céltalannak lássa az életet. Desmet idézi azokat a kutatásokat, amelyek azt mutatják, hogy a felnőttek fele teljesen értelmetlennek érzi a munkáját, ami sem önmaga, sem mások számára nem jelent értéket.

Egy másik, 2012-ben végzett közvélemény-kutatásban a válaszadók 63%-a úgy nyilatkozott, hogy „alvajárva” tölti a munkanapját, és semmiféle szenvedélyt nem érez a munkájával kapcsolatban. Tehát a tömegképző hipnózis 2. feltétele is teljesült, még a járvány kitörése előtt.

A harmadik feltétel a széles körben elterjedt céltalan szorongás és elégedetlenség. A céltalan szorongás olyan szorongásra utal, amelynek nincs nyilvánvaló vagy egyértelmű oka. Ha a dzsungelben vagy és azon kapod magad, hogy egy oroszlán üldöz, félelmednek és szorongásodnak természetes, könnyen azonosítható oka van: az oroszlán.

Ha azonban szociálisan elszakadsz a világtól, és úgy érzed, hogy nincs értelme az életednek, akkor céltalan szorongás léphet fel, amely nem kapcsolódik egy konkrét fenyegetés mentális vagy fizikai megjelenítéséhez sem. Az antidepresszánsok és más pszichiátriai szerek népszerűségéből ítélve a 3. feltétel is jóval a járvány előtt teljesült.

A negyedik feltétel a céltalan frusztráció és agresszió, amely természetes módon követi az előző hármat.

Ha a feltételek adottak, (kritikátlan) tömegképződés lép fel

Ha ezt a négy feltétel a társadalom elég nagy részében teljesül, akkor megérett a tömegképző hipnózis. Ekkor már csak egy történetre van szükség, amelyben a szorongás forrását vagy okát azonosítják és kifejtik, ugyanakkor stratégiát adnak az ok kezelésére és semlegesítésére.

Azáltal, hogy elfogadják és részt vesznek ebben a stratégiában, a céltalan szorongással küzdő emberek végre fel vannak szerelve azokkal az eszközökkel, amelyekkel kontrollálhatják szorongásaikat és elkerülhetik a pánikot. Úgy érzik, végre újra ők irányítanak.

Érdekes módon, amikor ez megtörténik, az emberek hirtelen újra kapcsolatba kerülnek másokkal, mert mindannyian ugyanazt a “ellenséget” azonosították. Tehát összefogtak egy hősies küzdelemben a szorongásuk mentális ábrázolása ellen. Ez az újonnan megtalált szolidaritás új értelmet és célt ad életüknek.

Ez a kapcsolat, bár hamis alapokon nyugszik, együttesen erősíti a valóságtól való pszichológiai elszakadást. Ez megmagyarázza, hogy olyan sokan miért mentek bele egy egyértelműen logikátlan narratívába, és miért hajlandóak részt venni az előírt stratégiában – „még ha ez teljesen abszurd is” – mondja Desmet.

„Az oka amiért beveszik a narratívát, mert az új társadalmi kötelékhez vezet” – magyarázza. A tudománynak, a logikának és a helyességnek semmi köze ehhez.

„A tömegformálás folyamatán keresztül a társadalmi elszigeteltség nagyon fájdalmas állapotából átváltanak a tömegben vagy tömegben létező maximális kapcsolódás ellenkező állapotába.

Ez már önmagában egyfajta mentális mámorhoz vezet, ami az igazi oka annak, hogy az emberek ragaszkodnak a narratívához, miért hajlandóak az elbeszéléssel együtt járni, még akkor is, mint mondtuk, ez teljesen helytelen, és még akkor is, ha mindent elveszítenek, ami személyesen fontos számukra.”

Ezek a veszteségek magukban foglalhatják lelki és testi egészségüket, otthonukat, megélhetésüket és anyagi jólétüket. Egyik sem számít, amikor a tömegképződés hipnotikus varázsa alatt vagy. Desmet szerint ez az egyik legproblematikusabb aspektusa ennek a pszichológiai jelenségnek. Emberek tömegei válnak önpusztítóvá rövidlátó fókuszuk révén.

19. századi tömegformálás

Gustave Le Bon, egy francia szociálpszichológus, aki a tömegekkel foglalkozó tanulmányairól híres, ezt mondta egyszer:

„A tömegek soha nem szomjazták az igazságot. Félreteszik azokat a bizonyítékokat, amelyek nem az ő ízlésüknek valók, inkább istenítik a hibát, ha a hiba elcsábítja őket. Aki képes őket illúziókkal ellátni, könnyen a gazdájuk; aki megpróbálja lerombolni az illúzióikat, mindig az áldozatuk.”

Le Bon könyve, a „Tömeg: A népi elme tanulmányozása” mélyrehatóan tanulmányozza az emberi tömegek jellemzőit, és azt, hogy amikor csoportokba gyűlnek össze, az emberek hajlamosak lemondani a tudatos mérlegelésről a tudattalan tömeg cselekvése javára.

Arra figyelmeztetett, hogy ha a társadalom nem veszi figyelembe a társadalmi elszigeteltséget és azt a vallásellenes gondolatot, hogy az életnek nincs célja, akkor egy olyan állapotba kerülnek, ahol a tömegformálás válik a normává. Ezek a pszichológiailag sérült emberek átveszik aztán hatalmat.

A legfontosabb példa erre a náci rezsim. Desmet rámutat, hogy míg általában a nyers erő és a félelem használatából fakadó diktatúrákra gondolunk, a náci rezsim – és az a vezetés, amellyel most szembe kell néznünk – ennek a mélylélektani jelenségnek a hátán jutott hatalomra, amelyet tömegalakulásként ismerünk.

A náci atrocitásokban az emberek ÖNKÉNT vettek részt a társadalom pszichológiai állapota, a tömegformálás jelensége miatt, nem pedig azért, mert féltek a vezetőjüktől.

Főbb különbség a diktatúra és a totalitarizmus között

Fontos tehát felismerni, hogy a klasszikus diktatúrák és a totalitarizmus különböző okokból fakad. Általános szabály, hogy egy klasszikus diktatúrában a diktátor enyhébb és kevésbé agresszív lesz, ha elhallgatják a másként gondolkodó hangokat, ellenzékét. Amint átvette a teljes hatalmat, nem kell többé agresszívnak lennie, és más eszközökhöz folyamodhat az irányítás fenntartásához.

A totalitárius államban ennek pont az ellenkezője történik. Ezt nagyon fontos megértenünk, mert egy totalitárius társadalomban, ha az ellenzéket elhallgatják, akkor követi el az állam a legnagyobb és legkegyetlenebb szörnyűségeit.

Példa erre Sztálin 1930-as évekbeli tisztogatási terve, amely egyetlen évtized alatt mintegy 80 millió ember halálához vezetett. A 30-as évek közepe az is, amikor a náci rezsim megkezdte őrült tisztogatását, aminek eredménye a holokauszt. Mindkettő a hangos ellenállás elfojtása után történt.

A történelem újabb vízválasztó pillanatában vagyunk, amikor a világjárvány őrületével szembeni ellenállást elhallgattatják. Ha azt akarjuk, hogy az emberiség életben maradjon, és ne merüljön el egy globális totalitarizmusban, akkor folyamatosan ellene kell mondanunk, mert amikor abbahagyjuk, OTT kezdődnek az igazi atrocitások. Más szóval, még nem láttunk semmit. A legrosszabb még hátravan – ha elhallgatunk.

Itt van egy másik fontos pont. A totalitáriusok nem hagyják abba az atrocitások elkövetését, ha az ellenzéket legyőzik. Csupán új csoportokra bővítik a célpontot. Desmet elmeséli, hogyan váltott Sztálin egyik bűnbakról a másikra, miközben egyre fogytak a hibáztathatók ahogy megölte őket. Végül meggyilkolta kommunista párttagjainak felét, bár a legtöbbje nem tett semmi rosszat, és hűségesek voltak hozzá.

Ezen érdemes elgondolkodni jelenlegi helyzetünkben. Jelenleg az „oltásellenesek” az az ellenzék, amelyet a totalitárius rezsim el akar pusztítani. Ha már nincsenek „oltásellenesek”, mondjuk elméletileg, hogy a világon mindenki megkapta a szurit, az ellenzék, amelyet meg kellett szüntetni, egy másik csoporttá válna célponttá.

Tehát, ha „beoltott” aki épp megkapta az összes emlékeztető “oltást” és szurkol a keresztes hadjáratnak azok ellen, akik ezt nem akarják tudd, hogy csak idő kérdése, mikor kerül rád a sor, hogy áldozattá válj valami miatt.

A tragikus vég, amely minden (kritikátlan) tömegképző társadalomra vár

A tömegalakulásnak behódoló és a totalitarizmust felkarolók sorsa bizonyos értelemben különösen tragikus egy újabb furcsaság miatt. A bűvölet alatt álló emberek gyakran beleegyeznek abba, hogy megérdemlik a halált, és készen mennek a halálba. Desmet szerint ez történt sok sztálini párttaggal, akiket nyilvánvaló ok nélkül ítéltek halálra.

Ahogy Marcus megjegyezte, ez alapvetően az agyhalál, az elme megölése. Az elmegyilkosság pszichológiai folyamata annyira lerontja a mentális képességeket, hogy a racionális gondolkodás többé nem lehetséges, és mélységesen hiszékennyé tesz. Ebben az állapotban bármilyen narratívát bevesznek a kritikai gondolkodás nélkül.

 

A tömegalakítás mindig azt eredményezi, hogy még több olyan körülmény jön létre, amelyek az első helyen lehetővé tették a megjelenését. Így a végén a tömegformálási hipnózis alatt álló emberek egyre nagyobb társadalmi elszigeteltséget fognak érezni, mint valaha, kevesebb értelmet és célt érnek az életben, és több céltalan szorongást és agressziót fognak érezni, mint korábban.

A tömegalakítás az egyéniséget is eltörli. A csoport mindennél fontosabb, az egyén pedig jelentéktelenné válik. Ennélfogva, ha azt mondják neked, hogy szüleid vagy gyermekeid megérdemlik, vagy meg kell halniuk a társadalom jobbításáért, elfogadhatóvá válik.

„Lényegében mindenki egyformán hülyévé válik” – mondja Desmet. „Nem számít, mennyire voltak okosak vagy intelligensek korábban. Elveszítik minden képességüket a kritikai gondolkodásra, elveszítik az összes egyéni jellemzőt.”

A mára vonatkoztatva ez megdöbbentően aktuális. Segít elmagyarázni, hogy a szülők hogyan és miért hajlandók felsorakoztatni gyermekeiket egy kísérleti injekcióhoz, amely megnyomorítja, vagy megölheti őket. „A totalitarizmus egy olyan szörnyeteg, amely MINDIG felfalja a saját gyermekeit” – mondja Desmet.

Tömegformálás akcióban

Egy másik fontos szempont, hogy a totalitárius társadalomban jellemzően az embereknek mindössze 30%-a van ténylegesen a tömegalakulás hipnotikus varázsa alatt. Többnek tűnik, de valójában kisebbségben vannak.

Azonban jellemzően további 40% van, amely egyszerűen sodródik az áramlattal, annak ellenére, hogy nincs meggyőzve. Nem akarnak kilógni az uralkodó irányzattal szembemenve. A maradék 30% nincs hipnotizálva, és fel akarja ébreszteni a többieket.

A tömegalakulás megtörésének és a totalitarizmus megelőzésének kulcsfontosságú stratégiája az, hogy a másként gondolkodók egy nagy csoportként egyesüljenek, és ezáltal a még nem teljesen hipnotizált tömegnek alternatívát adjanak a totalitáriusokkal való együttműködés helyett.
Az úgynevezett Ash-kísérletek egyértelműen bebizonyították, hogy nagyon kevesen, mindössze az emberek 25%-a hajlandó szembeszállni a tömeggel, bármennyire is abszurd és nyilvánvalóan téves a tömeg véleménye. Az emberek kétharmada hajlandó elfogadni az „idiokráciát”.

A tömegalakítási események és kísérletek újra és újra megmutatják, hogy az embereknek három csoportja van: azok, akiket megigéznek és valóban azt hiszik, hogy a rossz válasz a jó; azok, akik tudják, hogy a válasz rossz, de nem merik kimondani az igazat, így egyetértenek azzal, amit hamisnak tudnak; és azok, akik tudják, hogy a válasz rossz és ezt meg is mondják.

Hogyan lehet megtörni a (kritikátlan) tömeg képződését

Mindez arra mutat, hogy mi a válasz. Desmet szerint a másként gondolkodóknak össze kell fogniuk és egy nagy csoportot kell alakítaniuk. Ez a legnagyobb, 40%-os csoportnak – a bizonytalanoknak, akik csak azért sodródnak az áramlattal, mert félnek a kiközösítéstől – alternatív társadalmi kötődési platformot ad.

A legtöbbjük valószínűleg csatlakozik a disszidens anti-totalitárius csoporthoz, ahelyett, hogy azt a totalitárius gondolkodásmódot követné, amellyel nem értenek teljesen egyet. Ekkor a pozitív tömegképzés megtörténik, a totalitárius állam véget ért, mert a bizonytalanok, amelyek lehetővé tették a tömegalakulás gyökeresedését és növekedését, már nem vesznek részt ebben a folyamatban. Tömegformálás nélkül pedig nem sikerülhet a totalitárius hatalomátvétel.

Másodszor, továbbra is fel kell szólalnunk – HANGOSAN. A szókimondás segíthet minimalizálni a hipnotizált emberek számát. Felébreszthet néhányat, akik már a tömegformálás varázslatában vannak. Desmet szerint a megszólalás is korlátozza az elkövetett atrocitásokat.

„Véleményem szerint nem szabad abbahagyni a beszédet” – mondja.
– Ez a legfontosabb, amit tehetünk!

Ez azonban nem könnyű! Amint azt Marcus és Desmet is tárgyalta, a totalitárius rezsimnek megvan az az előnye, hogy képes irányítani a narratívát egy központosított médián keresztül. Nem meglepő, hogy a tömegtájékoztatás kulcsfontosságú eszköze a tömegformálás sikeres létrehozásának.

A harmadik műveleti elem a párhuzamos struktúrák létrehozása. Ennek a stratégiának az erejét a politikai disszidens, Vaclav Havel bizonyította, aki végül Csehország elnöke lett. Párhuzamos struktúra minden olyan vállalkozás, szervezet, technológia, mozgalom vagy kreatív törekvés, amely beleillik egy totalitárius társadalomba, miközben erkölcsileg kívül esik azon.

Ha elegendő párhuzamos struktúra jön létre, egy párhuzamos kultúra születik, amely a józanság szentélyeként funkcionál a totalitárius világban. Havel kifejti ezt a stratégiát „The Power of the Powerless” című könyvében. Ahogy Desmet megjegyezte, a totalitarizmus a végén mindig önmagát pusztítja el. A pszichológiai alapok annyira önpusztítóak, hogy a rendszer szétesik. Ez azért a jó hír.

A rossz hír az, hogy egy totalitárius rendszer hosszú ideig is fennmaradhat, mielőtt kimúlna és a végén általában kevés a túlélő. Desmet azonban úgy véli, hogy ez az új globális totalitarizmus instabilabb, mint a regionális diktátorok által vezetett totalitárius rendszerek, így gyorsabban is megsemmisülhet. Tehát a kulcs az, hogy túléljünk a totalitárius rendszeren kívül, amíg arra várunk, hogy az önpusztításra kerüljön.

Mindazonáltal szóban és tettben továbbra is véleményt kell mondanunk az atrocitások korlátozása és a károk mérséklése érdekében.

Végső soron, akárcsak az orvostudományban, a totalitarizmus megelőzése sokkal könnyebb, mint később megpróbálni kiszabadulni. Ehhez meg kell akadályoznunk a társadalom tömegesedésének négy alapvető okát: a társadalmi elszigeteltséget, az általános céltalanságot, a céltalan elégedetlenséget  és szorongást, a céltalan frusztrációt és agressziót. Ez azoknak lesz a feladata, akik megmaradnak, ha ez a globális totalitarizmus-kísérlet megbukik.

Forrás: Why Do People Willingly Sacrifice Their Freedom? (noqreport.com)

Miért áldozzák fel az emberek önként a szabadságukat? – Ébren (blogstar.hu)