Az Európa folyamatos muszlim inváziójával összefüggésben úgy gondoljuk, hogy fel kell idéznünk, ki volt ez a Coudenhove-Kalergi, és mi volt a terve Európával.
A tömeges bevándorlás olyan jelenség, amelynek okait a rendszer okosan teremtette meg, és amelyet a soknemzetiségű propaganda megpróbál elkerülhetetlennek ábrázolni. Ezzel a cikkel megpróbálom egyszer s mindenkorra bebizonyítani, hogy ez nem spontán jelenség.
Amit a történelem megkerülhetetlen gyümölcseként próbálnak megjeleníteni, az valójában egy hosszan tanulmányozott és évtizedek óta előkészített terv az öreg kontinens arcának teljes megsemmisítésére.
PANEURÓPA
Kevesen tudják, hogy az európai integrációs folyamat egyik fő szorgalmazója volt az, aki az európai népek ellen tervezett népirtást tervezte.
Ő egy homályos karakter, akinek létezését a tömegek figyelmen kívül hagyják, de akit a hatalmasok az Európai Unió alapító atyjának tekintenek.
Richard Coudenhove Kalerginek hívják. Függöny mögé bújva, eltávolodva a reflektorfénytől, így sikerül asztalához vonzani a legfontosabb államfőket, akik támogatták és előmozdították az európai egyesülési tervét. [1]
1922-ben Bécsben megalapította a “Paneuropa” mozgalmat, amelynek célja az Egyesült Államok vezette Nemzetek Szövetségén alapuló Új Világrend létrehozása. Az európai egyesülés lenne az első lépés az egységes világkormány felé.
A fasizmus európai meghonosodásával a Terv eltolódott, a Páneurópai Unió pedig kénytelen kettészakadni, de a második világháború után Kalergi őrjöngő és fáradhatatlan tevékenységének, és Winston Churchill támogatásának, szabadkőműves páholyoknak és az olyan újságoknak, mint a New York Times, sikerült elfogadtatnia a projektet az Egyesült Államok kormányával.
A KALERGI TERV LÉNYEGE
Kalergi Praktischer Idealismus című könyvében kijelenti, hogy a leendő Európai Egyesült Államok lakói nem az ókontinens eredeti lakói, hanem a faji beavatkozások által bestializált szubhumanitás. Félreérthetetlenül kijelenti, hogy Európa népeinek keveredniük kell az ázsiai és fekete fajokkal, hogy minőség nélküli és az uralkodó elit által könnyen uralt többnemzetiségű csordát hozzanak létre.
„A jövő embere vegyes vérű. A jövő eurázsiai-néger faja, amely nagyon hasonlít az ókori egyiptomiakhoz, a népek sokaságát a személyiségek sokaságával váltja fel. [2]
Gerd Honsik így írja le a Kalergi-terv lényegét: Kalergi hirdeti a népek önrendelkezési jogának eltörlését, majd a nemzetek felszámolását etnikai szeparatista mozgalmak vagy tömeges bevándorlás révén.
Ahhoz, hogy Európát az elit uralja, arra kell törekedni, hogy a homogén népeket fehérek, feketék és ázsiaiak vegyes fajává alakítsa. Ezeknek a meszticeknek kegyetlenséget, hűtlenséget és egyéb tulajdonságokat tulajdonít, amelyeket véleménye szerint tudatosan kell megteremteni, mert ezek nélkülözhetetlenek az elit felsőbbrendűségének megteremtéséhez.
Ha először a demokráciát, vagyis a nép kormányát, majd magát a népet fajkeverékkel felszámoljuk, a fehér fajt egy fajilag vegyes fajjal kell felváltani. A törvény előtti egyenlőség elvének kiiktatásával és a kisebbségekkel szembeni kritikák elkerülésével rendkívüli törvényekkel a védelmük érdekében a tömegeket elnyomják.
Az amerikai média és titkosszolgálatok finanszírozzák ezeket a projekteket. Az európai politikai vezetők jól tudják, hogy ő a szerzője ennek az Európának, amelyet Brüsszel és Maastricht diktál. A közvélemény, a történelmi osztályok és a képviselők körében ismeretlen Kalergit Maastricht és a multikulturalizmus atyjának tartják.
Bár egyetlen történelemkönyv sem beszél Kalergiről, ötletei továbbra is a jelenlegi Európai Unió fő ihletforrásai maradtak.
Az a meggyőződés, hogy Európa népeinek össze kell keveredniük feketékkel és ázsiaiakkal az identitás megsemmisítése és az egységes vegyes faj létrehozása érdekében, minden, a kisebbségek integrációját és védelmét célzó uniós politika középpontjában áll.
Ezek nem humanitárius elvek, hanem kérlelhetetlen elszántsággal kiadott irányelvek a történelem legnagyobb népirtásának végrehajtására.
Tiszteletére az Európai Coudenhove-Kalergi-díjat azoknak az európaiaknak ítélték oda, akik kétévente kiemelkednek a Kalergi-bûnügyi terv megvalósításából. Közöttük Angela Merkel vagy Herman Van Rompuy kaliberű neveket találunk.
A népirtásra való felbujtás a középpontjában áll az ENSZ azon felhívásainak is, amelyek bevándorlók millióinak befogadására irányulnak az alacsony európai születési ráta pótlására. Az új évezred elején, 2000 januárjában az Egyesült Nemzetek New York-i Népesedési Osztálya néven kiadott jelentés szerint:
megoldás a csökkenő és öregedő népességre, 2025-ig Európának 159 millió bevándorlóra lenne szüksége . ”
Egy hatalmas kérdés továbbra is fennáll: hogyan lehetséges ilyen pontos becslés, ha a bevándorlás nem egy asztal körül lefektetett terv. Az biztos, hogy az alacsony születési ráta könnyen megfordítható megfelelő családtámogatási intézkedésekkel. Ugyanilyen biztos, hogy Európa genetikai öröksége nem védhető meg más genetikai örökség bevezetésével, csak felgyorsítaná annak kihalását. Ezen intézkedések egyetlen célja a népek teljes eltorzítása, etnikai, történelmi és kulturális kohézió nélküli egyének tömegévé alakítva őket.
Röviden, a Kalergi-terv tézise volt és ma is az alapja annak a hivatalos kormányzati politikának, amelynek célja az európai népek népirtásának elősegítése a tömeges bevándorlás révén.
KÖVETKEZTETÉS
Ha körülnézünk a Kalergi-tervben, úgy tűnik, teljesen megvalósult. Európa leértékelődésének vagyunk tanúi. A Multikulturális Mentalitás evangelizálói által támogatott „Új Civilizáció” axiómája a kényszerű etnikai keveredéshez való ragaszkodás.
Az európaiak hajótörést szenvednek a meszticizmusban, elmerülnek az afro-ázsiai bevándorlók hullámaiban.
A vegyes házasságok pestisjárványa évente több ezer új vegyes fajú egyént szül: “Kalergi gyermekeit”.
A tömegtájékoztatás által kínált humanitárius tudatlanság és butaság kettős nyomása alatt az európaiak kénytelenek voltak megtagadni saját származásukat, megfeledkezve etnikai identitásukról.
A globalizáció hívei belefáradtak abba, hogy meggyőzzenek bennünket arról, hogy identitásunk feladása progresszív és humanitárius cselekedet, hogy a „rasszizmus” helytelen, de csak azért, mert azt akarják, hogy csak vak fogyasztók legyünk.
Minden eddiginél jobban szükséges reagálni a rendszer hazugságaira, és feléleszteni a lázadás szellemét az európaiak szívében.
Nincs más választásunk, az alternatíva az etnikai öngyilkosság.
JEGYZET
[1] Masarik és Benes cseh politikusok, valamint Max Warburg bankár biztosította Kalerginek az első pénzt a projekthez, 60 000 márkát. Monsignor Ignaz Seipel osztrák kancellár és Karl Renner következő osztrák elnök vállalta a páneurópai mozgalom vezetését. Maga Kalergi bejelenti, hogy más francia politikusok is támogatták lépését, amellyel Németország felépülését akarták megfékezni.
Így Edouard Herriot francia miniszterelnök és kormánya, valamint az összes politikai szektor brit vezetői és a Times főszerkesztője, Noel Baker beleesett ennek az összeesküvőnek a mechanizmusaiba. Végül magát Winston Churchillt sikerült magához vonzania.
Ugyanebben az évben tiszteletbeli elnöknek nevezték ki Edvard Benest, aki később 300 000 német Szudéta-vidék cseh népirtása volt. Eddig teljesen figyelmen kívül hagyta Kalergi létezését, de tárgyalt Mussolinivel, hogy korlátozza az osztrákok önrendelkezési jogát a győztesebb népek javára, de nem sikerült.
A 20. századi politikusok végtelen listáján a legfigyelemreméltóbb Konrad Adenauer, az egykori spanyol igazságügyi miniszter, Rios és John Foster Dulles (USA). A demokrácia alapjainak tiszteletben tartása nélkül, valamint a New York Times és a New York Herald Tribune segítségével Kalergi bemutatta tervét az Amerikai Kongresszusnak. a háború után: „A páneurópai mozgalom következő 5 évét főként annak szentelték. ezt a célt: a parlamentek mozgósításával a kormányokat arra kényszerítették, hogy pánEurópát építsenek.” Robert Schuman francia külügyminiszter segítségével Kalerginek sikerül Németország saját acél-, vas- és széntermelését kivonni a német irányítás alól, és nemzetek feletti, antidemokratikus szuverenitás alá helyezni.
Kalergi azt állítja, hogy Clemenceau leszármazottjain keresztül akar békét teremteni a német és a francia nép között, aki a versailles-i népirtás tervet készítette.
Az 1920-as években a kék színt választotta az Európai Unió zászlajának. Kalergi vezető szerepe a multikulturális Európa felépítésében és a parlamentek és kormányok végrehajtó hatalmának korlátozásában ma is nyilvánvaló, és Helmut Kohl kancellár „Coudenhove Kalergi” kitüntetése is bizonyítja, hogy köszönetet mondott azért, hogy áldozatként követte a tervet. karakter az európai kőművestől és politikustól, Luxemburg miniszterelnökétől, Junkertől. 1928-ban híres francia politikusok és szabadkőművesek csatlakoztak hozzá: Leon Blum (későbbi miniszterelnök), Aristide Briand, EM Herriot, Loucheur. Társai voltak más nevek is, például Thomas Mann író és a császár fia, Otto von Absburg.
Ügyének támogatói azon dolgoztak, hogy e nyilatkozat tényleges átiratát online elérhetővé tegyék.
Kalergi volt az első, aki Aachenben kapta meg a Nagy Károly-díjat; és amikor Adenauer befogadta, Kalergi is jelen volt.
1966-ban tartotta a kapcsolatot a legjelentősebb munkatársakkal, akik ezt a kitüntetést kapták, mindannyian Kalergi baráti köréhez tartoznak, szabadkőművesek, illetve az Egyesült Államok érdekeinek képviseletére törekednek Németországban. 1948-ban Kalerginek sikerült az interlakeni “EP-képviselők Kongresszusát” olyan eszközzé tenni, amely arra kényszerítette a kormányokat, hogy figyelmüket az “európai kérdésre” fordítsák, vagyis saját tervüket hajtsák végre.
Ekkor jön létre az Európai Tanács, és a német delegációt Konrad Adenauer vezeti, a CIA támogatásával. (Gerd Honsik, Kalergi-terv)
Légy az első, aki hozzászól.