A háború április végétől átment egy erőteljes „anyagháborúvá”. Ebbe a ténybe mindkét harcoló fél belenyugodott, és a béketárgyalások kudarca után hosszú időn keresztül senki sem vetette fel a politikai megegyezés lehetőségét. Az oroszok, akárcsak a nyugatiak által támogatott ukrán fél abban a reményben folytatta a harcot, hogy néhány nappal tovább fogja bírni, mint a másik fél.

Miközben az ukrán propaganda fennen hirdette a folyamatos sikereket és az orosz hadsereg teljes csődjét, a legkevesebb hír az ukránok veszteségeiről „szivárgott” ki az információk „foglyul ejtése miatt”. A legtöbb elemző arról rendelkezik a legkevesebb információval, hogy vajon Ukrajna meddig is bírhatja még.

Kissinger nyilatkozata és Mariupol eleste után azonban láthatóan valami alaposan megváltozott mind a hadszíntéren, mind pedig a politikában.

Eddig minden arról szólt, hogy az orosz haderő alkalmatlan harctéri sikerek elérésére, a szankciók megroppantják a gazdaságot, és hogy küszöbön áll egy komoly politikai rendszerváltás, Putyin beteg és csak napjai vannak hátra, Ukrajna pedig csak akkor kezd el tárgyalni a békéről, ha az Orosz Föderáció kapitulál.

Henry Kissinger volt amerikai külügyminiszter szerint Ukrajnának el kellene fogadnia, hogy feladja területe egy részét annak érdekében, hogy békeszerződést köthessen Oroszországgal, és véget vessen a most már három hónapja tartó háborúnak. A svájci Davosban hétfőn a Világgazdasági Fórumon (WEF) tartott beszédében a 98 éves Kissinger azt mondta, hogy az Oroszországgal folytatott tárgyalások elmaradása és Moszkva további ellenségeskedése hosszú távon katasztrofális következményekkel járhat Európa stabilitására nézve. Az amerikai külpolitika nagy öregje két héttel ezelőtt „aktivizálta” újra magát, amikor egy interjúban az amerikai külpolitika hibáira hívta fel a figyelmet. A riport során Kissinger arra figyelmeztette az amerikai véleményformálókat, hogy Biden és külpolitikailag képzetlen csapatának hibái miatt az USA-nak egyszerre kell háborút vívnia a közeljövőben Kínával és Oroszországgal.

A Kissinger kijelentését követő napon az amerikai védelmi miniszter és a vezérkari főnök is felhívta orosz kollégáját és a béketárgyalások újbóli megindítására szólították fel őket.

Ehhez képest az ukrán felderítés vezetője Kirilo Budanov egy lapinterjúban kifejtette, hogy szerinte az oroszok tartalékai hamarosan kimerülnek és így már az idén véget ér a háború. Ukrajna pedig visszaszerzi a területeit és bevonul a Krímbe.

Ma már úgy tűnik, hogy a valóság lassan utoléri az ukrán vezetést is.

Budanov szerint az ukrán győzelmet követően Oroszországra kétféle jövő vár. Az egyik szerint teljesen lecserélődik az orosz politikai vezérkar és az orosz hadsereg kivonul valamennyi általa megszállva tartott területről. Az ukrán vezető szerint a másik lehetséges fejlemény, hogy Oroszország széthullik és jelenlegi területén három vagy több önálló állam jön létre. Budanov előrejelzései azonban lehet, hogy egy jövőbeli Ukrajna sorsát vetítik előre.

Egyelőre úgy tűnik, hogy Ukrajna kezd kimerülni.

Boris Johnson brit miniszterelnök Kijevi látogatása során arról győzködte Volodimir Zelenszkij ukrán elnököt, hogy Ukrajna a nyugat támogatásával megnyerheti ezt a háborút és nincs értelme a béketárgyalásokat folytatni. Az ukrán vezetés ezt követően vált elképesztően magabiztossá és a korábbihoz képest is arrogánssá.

Szinte biztosan lehetünk abban, hogy a brit politika vezetőjét utólagosan senki sem fogja számon kérni a felesleges áldozatokért, ha kiderül, hogy csak hitegette az ukrán vezetést.

A kommunikációs zűrzavarra jellemző, hogy Josep Borrell, az Európai Parlament elnöke elismerte, hogy az Ukrajnának nyújtott hadianyag- és fegyverszállítások miatt az EU katonai tartalékai kimerültek.

Hozzátette: olyan új biztonsági helyzet áll fenn, hogy az Európai Uniónak felelősséget kell vállalnia biztonságáért, és korszerű egységes fegyveres erőket kell létrehoznia az EU-ban. Borrell korábban még arról beszélt, hogy az Európai Unió nem engedi, hogy Ukrajna kifogyjon a fegyverekből az Oroszországgal vívott háborúban. Az Európai Parlament elnöke azt mondta, hogy az Európai Unió továbbra is támogatja az ukrán fegyveres erőket. “Úgy gondolom, hogy ez a támogatás megváltoztatja a helyzetet a csatatéren” – fogalmazott Borrel. Hozzátette: az ukrán hadseregben rejlő potenciál erősítése érdekében támogatni kell a jelenlegi erőfeszítéseket. “Fel kell töltenünk az erőforrásokat és a készleteket. Ez a támogatás jelenleg létfontosságú, mert a háború döntő pillanathoz, fordulóponthoz érkezett, és nem engedhetjük meg, hogy Ukrajnában kifogyjanak a fegyverekből” – hangsúlyozta Borrel.

Borell kijelentésével párhuzamosan a NATO-tagállamok informális megállapodásra jutottak arról, hogy bizonyos fegyverrendszereket nem fognak átadni Ukrajnának. A dpa német hírügynökségnek nyilatkozó források szerint mindennek hátterében az áll, hogy a lehető legkisebbre akarják szorítani a NATO és Oroszország lehetséges konfrontációjának kockázatát.

Ukrajnának – az egyéb támogatásokon kívül – havi hétmilliárd dollárra van szüksége ahhoz, hogy a béreket ki tudja fizetni és valamilyen szinten üzemeltethesse az országot. Zelenszkij 500 milliárd dollárt kért Ukrajna újjáépítésére és ebben az óriási összegnek csak a halvány töredéke lesz az a 30 milliárd dollár, amit az oroszoktól foglaltak le a nyugati államok. Ráadásul az új európai jogi precedenstől több európai országban tartanak, mert ha ezt a hivatkozási alapot beépítik a saját jogrendszerükbe, akkor a saját állampolgárainak vagyonelemei is eshetnek politikai döntések áldozatául, ami egyben a kapitalista társadalom megszűnéséhez is vezethet.

Szerhij Marcsenko ukrán pénzügyminiszter kijelentette: az ukránoknak nincs okuk pénzügyi pánikra, az ország ugyanis hamarosan támogatást kap az Egyesült Államoktól, közölte május 24-én az ukrajnai telemaraton adásában. Elmondása szerint az érkező 7,5 milliárd dollár közvetlenül Ukrajna költségvetésébe kerül. Ez a pénz egy 40 milliárdos amerikai segélycsomag része. Marcsenko ugyanakkor hangsúlyozta, hogy az árak instabilitása az egész világon probléma, nem csak Ukrajnában. A Pénzügyminisztérium vezetője azt sem tartja kizártnak, hogy a jelenlegi helyzetben a kormány különleges feladatokat ró a Naftogaz Ukrajna vállalatra, de az energiaipar számára az energiahordozók drágák lesznek, és emiatt emelkedni fognak az árak is.

Ritka pillanat, hogy hivatalos szervek Ukrajnában hírt adnak saját veszteségeikről, de a keleti hadszíntéren történt események hatására Volodimir Zelenszkij elnök három nappal ezelőtt bevallotta, hogy minden nap 100 ukrán katona esik el az ország keleti részében az orosz haderővel szembeni harcokban. A valóság azonban az, hogy a valódi veszteségek ennek a kétszeresét is elérhetik.

A harcok nemcsak keleten követelnek áldozatokat. A kijevi vezetés csak a rakétacsapások civil áldozatait hajlandó elismerni, a katonai veszteségeket elhallgatják. Az orosz rakétacsapatok intenzív csapásai újabb napi 50-200 ukrán katonai áldozatot jelentenek. A sebesültek száma ennek a háromszorosa. Ez azt jelenti, hogy vannak olyan napok, amikor Ukrajna 500-1000 főt veszít a műveletek során.

Ez azt jelent, hogy egy hét alatt a teljes magyar harcoló erők létszámának és technikai eszközeinek megfelelő mennyiségű veszteséget szenvednek.

A hétvégén az ukrán elnök kijelentette, hogy 700 000 ukrán vesz részt az orosz invázió visszaverésében.

„Oroszország annyi katonai egységet vetett be, hogy egyetlen európai hadsereg sem lenne 
képes azonnal megállítani az előrenyomulásukat” – jelentette ki Volodimir Zelenszkij elnök 
szombaton az Ukrajina 24 televíziónak adott interjújában. 
Ukrajnának a háborút megelőzően 260 ezer fős hadereje volt, amiből 150 ezer volt bevethető. 
A konfliktus kezdete óta mozgósították azt a 400 ezer embert, aki a 2014 óta zajló 
konfliktusban harci tapasztalatot szerzett. 
Ukrajna 30 ezer főre teszi az orosz veszteségeket, de a nyugati elemzők szerint ez a szám 
valójában inkább húszezer fő alatt van. 

A mi elemzéseink alapján Ukrajnának közel 54 ezer katonája eshetett el és sebesült meg súlyosan a „különleges műveletek” megkezdése óta.

Mariupol elestével a háború lélektani fordulóponthoz érkezett. Alexander Dvornyikov tábornok érkezésével az oroszok most azt csinálják, amihez igazán értenek. Harmadára csökkentették a front hosszát és most jelenleg egy 450 km-es szakaszon próbálnak eredményeket elérni. Az elmúlt két hétben már látszanak a korábban a szíriai műveleteket irányító Dvornyikov munkájának eredményei.

A most hatvanéves Dvronyikov 17 évesen állt katonának, a ranglétrát végigjárva korábban bizonyította, hogy rendelkezik a megfelelő képességekkel: 1997–1999–ben a második csecsen háborúban Groznij ostrománál, 2015–2016–ban pedig – a Bassár el–Aszad oldalán a szíriai polgárháborúba beavatkozó – orosz csapatok első szíriai parancsnokaként. Dvornyikov az óriási emberáldozatokkal járó, Aleppó, illetve Homsz környékén vívott harcok során fejlesztette stratégia készségét, volt alkalma kipróbálni az orosz hadsereg legmodernebb eszközeit, tesztelni automatizált irányítási rendszereit. Itt ragadt rá a nyugati sajtóban használt “szíriai mészáros” név is. Saját bevallása szerint “állandó tűz alatt tartotta az ostromlott városokat, éjjel és nappal, szünet nélkül”.

Dvornyikov ezt a logikát követi a Donbaszban is. Mariupol bevételével lassan véglegesen felszámolja a korábbi vezetés hibáit és biztosítja a saját manőverszabadságát. Lépésről-lépésre napi 5 km-es sebességgel halad előre. A kikötőváros eleste után közel 20 ezer orosz katona „szabadul” fel, amelyek a megfelelő pihentetés, feltöltés, átcsoportosítás után már jelentős mozgásteret fognak biztosítani a számára. Az orosz csapatok megakadályozták, hogy az ukrán hadvezetés értékelhető mennyiségű erősítést és átcsoportosítást hajtson végre a keleten harcoló erők megsegítésére. Valójában ezek az erők legalább annyira magukra maradtak, mint Mariupol védői. A kikötőváros védőihez hasonlóan ők is egyre keményebb kritikát fogalmaznak meg a politikai vezetés felé.

Dvornyikov érkezésével jelentősen csökkentek az orosz és jelentősen nőttek az ukrán veszteségek. A tüzérség és a rakétacsapatok az első lépcsőben a védő ukrán szárazföldi erők harcjárműveinek, harckocsijainak, páncéltörő eszközeinek legalább 70 %-át elpusztítják, mielőtt az oroszok manőverekbe kezdenének a csapataikkal. Ukrajna fölött az oroszok légifölényben vannak, de a Donbasz térségében teljessé vált a légiuralom. Jelenleg 86 zászlóalj harccsoport vesz részt a műveletekben, ami mintegy 110 ezer embert jelent.

Az orosz katonák hazaküldött üzeneteiből látszik, hogy a „vezércsere” és az elért sikerek egyre inkább növelik az harci morált, miközben a másik oldalon csökkenő tendencia mutatható ki.

Dvornyikov helyreállította az egyes műveletek során az általunk olyan sokszor hiányolt megfelelő erőviszonyokat. Míg korábban többször előfordult, hogy kisebb létszámú orosz erők támadtak erősebb ukrán csoportosításokat, ma a „donbaszi ütközetben” 68 ezer orosz katona támadja 43 ezer ukrán állásait és a minőségi mutatók figyelembevételével a támadó félnek most először áll rendelkezésére a háromszoros erőfölény a front egy szakaszán. A többi ukrán erőt elszigetelik a most folyó eseményektől. A peremvonal 2-3 kilométerére jut egy orosz zászlóalj, amelyek támogatására a szokásosnál kétszer erősebb tüzérség van felzárkózva.

A nyugati szakértők szerint a 17. harckocsidandárt és 24. gépesített lövészdandárt már régen ki kellett volna vonni a körülötte keletkezett harapófogóból, mert a mögötte lévő erők felszereltsége nem teszi majd lehetővé az orosz erők megállítását és dominószerű hatást indíthatnak el. Ez 12 ezer ember felszámolását jelenti és lehetőséget teremthet további 30 ezer fő bekerítésére (összesen 10 ukrán dandár) Szeverodonyeck térségében. Az ukránok se a felmentésük, se a megerősítésük érdekében nem tudnak tenni semmit, ami azt jelenti, hogy a manőverszabadságuk gyakorlatilag nem létezik.

Nyikolaj Patrusev, az orosz nemzetbiztonsági tanács vezetője az AiF.ru-nak adott interjújában kijelentette, hogy Oroszország nem siet az Ukrajna elleni háborúban. „Nem hajszoljuk a határidőket. A nácizmust vagy 100%-ban fel kell számolni, vagy néhány éven belül megint felüti a fejét és még rondábban” – mondta Patrusev. Azt is elmondta, hogy Oroszország számára mi jelentené a háború “sikeres befejezését.” “Az orosz elnök által kitűzött összes cél teljesülni fog. Nem is lehet másként, mert az igazság, különösen a történelmi, ami a mi oldalunkon van.”

Közben egyre több jel mutat arra, hogy az ukrán vezetés elvesztette a bizalmát a nyugati vezetőkben.

Az ukrán elnök szerint a Nyugatnak egységesnek kell lenni az Oroszország elleni szankciók és az Ukrajnának szánt fegyverszállítások terén. Zelenszkij szerint tudniuk kellene, hogy Ukrajna az ő világuk része, ám ezt ma Kijevben nem érzékelik. Nem érzékelték akkor sem, amikor Ukrajna NATO-tagságáról volt szó, sem amikor az ukrán légtér lezárása volt a téma. Szép lassan elfelejtették ezeket, ám az ukránok nem felejtenek. Zelenszkij azt vágta az EU vezetőinek fejéhez, hogy nincs önbizalmuk és nem egységesek sem az oroszellenes szankciókban, sem az ukrajnai fegyverszállítások kérdésében. Az ukrán elnök ismét Magyarországot kritizálta, mert valamilyen ürüggyel nem hajlandó támogatni az oroszok elleni olajembergót. Ukrajnában ártatlan emberek halnak meg, ők meg csak az olajról beszélnek, méltatlankodott Volodimir Zelenszkij.

Közben az Egyesült Királyság tárgyalásokat folytat szövetségeseivel, hogy hadihajókat küldjenek a Fekete-tengerre, melyek megvédenék az ukrán gabonát szállító teherhajókat. A The Times-ra hivatkozva az unian.ua szerint a Litván Köztársaság külügyminiszterének, Gabriellus Landsbergisnek az Egyesült Királyság külügyminiszterével, Elisabeth Truss-szal folytatott találkozóján a biztonságos folyosó megszervezése volt az egyik téma.

A jelentés szerint azon országok koalíciója, melyek erre hajlandók, heteken belül megpróbálja áttörni az orosz blokádot, hogy biztonságos folyosót biztosítson Odesszából a Boszporusz tengerszoroson keresztül. Az előrejelzések szerint a koalícióban az észak-atlanti szövetség több országa és más, az ukrán gabonaellátástól függő állam is helyet kaphat. Feltehetően Egyiptom is szerepelhet a csoportban résztvevő országok között.

A szövetségesek célja, hogy összehangolják fellépéseiket Törökországgal, amely jelenleg blokkolja a Boszporuszi tengerszorost a katonai hajók áthaladása előtt.

Az ukrán külügyminiszter tegnap éles kirohanást intézett a NATO ellen, azt vetve a szervezet szemére, hogy miért akarja most megnyitni a tengeri útvonalakat, ha korábban nem akarta lezárni Ukrajna légterét. Dmitro Kuleba szerint a NATO aligha képes erővel megszüntetni az ukrajnai élelmiszer export tengeri blokádját. Erre ugyanis nincs elég ereje és bátorsága. Közölte továbbá, hogy Ukrajna saját maga keresi a probléma megoldásának módját. Az ukrán diplomácia vezetője úgy véli, hogy az sem jelent garanciát a sikerre, ha Oroszország beleegyezik az ukrán kikötők szabad és békés használatába, mert bármikor felrúghatja a megállapodást.

Denisz Smihal miniszterelnök már jóval békülékenyebb hangnemet ütött meg: Smihal szerint Ukrajna sokat adhat a megújuló Európának. „Élelmiszer-biztonság, energiaátállás, digitalizáció, új, ígéretes piac, új befektetési lehetőségek és természetesen a kollektív európai biztonság megerősítése, hiszen az ukrán hadsereg a világ egyik legerősebbjének bizonyult”. A miniszterelnök meggyőződése, hogy ezt sok európai vezető is megérti, és világossá válik számukra, hogy az orosz háború óta mennyit változott Európa és a világ geopolitikai térképe.

Tegnapi videóüzenetében megköszönte az eddig nyújtott támogatást Ukrajna partnereinek, és újabb fegyverek szállítására szólította fel őket Volodimir Zelenszkij.

Azzal biztatta a partnereket, hogy a legjobb befektetés a nemzetközi stabilitás megőrzésébe, ha nehézfegyverekkel, rakétarendszerekkel, tankokkal látják el Ukrajnát. Hozzáfűzte, minél tovább tart a háború, annál többe fog kerülni a szabad világ védelme nemcsak Ukrajna, hanem az egész világ számára. A mielőbbi békéhez vezető legrövidebb út, ha nehézfegyvereket küldenek Ukrajnának, mondta Zelenszkij. Az, hogy ezekből a fegyverekből mennyi is érkezik meg a rendeltetési helyére kérdéses, de a „sokféle” fegyverhez, sokféle lőszer és szakember is kell. Az ukrán logisztika eddig is komoly nehézségekkel szembesült, most majd majd még inkább lehetetlen feladat elé lesz állítva, amikor olyan eszközök működtetését kell majd biztosítani, amelyek uránpótlása csak a határon túlról megoldható.

„Százféle” fegyverrendszert egyetlen ország sem képes hatékonyan működtetni.

A helyzet súlyosságát jelzi, hogy Denisz Monasztirszkij belügyminiszter kezdeményezésére Ukrajnában felmérik, hogyan viszonyul a lakosság a szabad fegyverviseléshez, amely alapján a tervek szerint kidolgozzák majd a vonatkozó szabályozást. A konzultáció 7 napig tart.

A háború következtében állandósult az üzemanyag- és élelmiszerhiány. Már só sincs elég Ukrajnában. Európa legnagyobb sógyártó cége, az Artemszilj beszüntette működését. A gyár Donyeck megyében található, ahol jelenleg heves harcok folynak. Az ukrán állampolgárok ezután elkezdték felvásárolni a sót a boltok polcairól, a vállalkozók pedig jelentősen megemelték az árát. Ráadásul sok üzletben már egyáltalán nincs is készleten.

Az is egyre inkább beszédes, hogy mivel a hadköteles korú lakosságot nem engedik ki az országból, így a külföldön dolgozó ukránok sem térhettek vissza munkahelyeikre. Ezek a családok szépen lassan kifogynak a tartalékaikból. Az emelkedő árak csak tovább gyorsítják ezt a folyamatot. Közben nemrég egy petíció indult annak érdekében, hogy oldják fel azt a tilalmat, amely a hadi szolgálatra behívható korú férfiaknak megtiltotta Ukrajna elhagyását. A kezdeményezésre Volodimir Zelenszkij vasárnap egy sajtótájékoztatón reagált: „Nem tudom, kinek kellett volna ezt a petíciót címezni. Talán nekem, vagy talán a gyermeküket elvesztő szülőkhöz kellene szólni, azokhoz, akik életük árán védték ezt vagy azt a területet, ezt vagy azt a várost, és többnyire nem azt a települést, ahol születtek.”

A háború során szépen lassan mindenki megfeledkezett azokról, akik miatt valójában ez a háború kirobbant. Őket támadták meg először harckocsikkal, harci helikopterekkel és ágyúkkal. A híradásokban ukránokról, oroszokról, amerikaiakról, európaiakról szó esik, de a Luhaszki és a Donyecki szakadár államok lakosaira már szinte senki sem gondol. Ezek az emberek nyolc éve háborúban vannak és nem igaz, hogy csak némi autonómiát akartak Ukrajnán belül. A minszki rendezést az Orosz Föderáció kényszerítette rájuk és mivel az ukránok egy percig sem tartották magukat a ”normandiai négyek” által összehozott megállapodáshoz, nem is akarnak visszatérni a korábbi egyezményhez. A szakadár erők legalább harmincezer harcossal vettek részt eddig a műveletekben, és pontosan tudják, hogy mi történne velük és családtagjaikkal egy esetleges ukrán győzelem esetén.

Ez azt jelenti, hogy minden ukrán vágy ellenére 4-6 millió ember egyáltalán nem kér a kisebbségi jogokat lábbal tipró kijevi vezetésből. Ők szenvedtek a legtöbbet a háború miatt, ők veszítették el legtöbben családtagjaikat, az ő városaikat lőtték szét az orosz és az ukrán tüzérek. A visszavonuló ukrán csapatok rendszerint szétlőtték a hátrahagyott településeket, mert a véleményük szerint csak „árulók” otthona volt. Az itt élő emberek inkább meghalnak, minthogy a gyermekeik ukránok legyenek.

Az egyszerű emberek számára (lehet ukrán, orosz, szakadár) az volna a legjobb, ha a háború és a vérontás minél hamarabb véget érne. Minden háborús hónappal évekkel nő az újjáépítés várható befejezése és évtizedekkel a népek közötti megbékélés. A konfliktus kitörése óta először tűnik úgy, hogy az ukránok elfáradtak, és hogy már nem lesz elég a nyugati propaganda a talpon maradáshoz.

Vukics Ferenc
Forrás: Szilaj Csikó