Régóta, sokan és sokféle módon akadályozzák a magyar múlt megismerését. 

Arany László sokoldalú alkotó. A Nagymágocson élő író angol-etika-informatika tanár, számítógép-programozó, szak- és műfordító, tudományos kutató, mentálhigiénés szakember, írás- és gyermekrajz elemző, kiadványszerkesztő és könyvkiadó. Számos izgalmas, értékes könyv szerzőjekénttöbb évtizedes munkássága nyomán pontosabb képet kaphatunk az emberiség és a magyarság múltjának sokat vitatott eseményeiről. Az író nem kis feladatra vállalkozott amikor egy nyolckötetes sorozatot tervezett. A sorozat második darabjával tavaly elkészült, az Ausztrália, Óceánia és Antarktisz tiltott magyar régészete című könyv apropóján kérdeztük a szerzőt.

László szinte minden eddig megjelent kötetnek beszédes címet adott. Ennek ellenére felmerül bennem a kérdés, miért ez lett a legújabb könyv címe? Mire utal a “tiltott magyar”kifejezés?

Ezen a kérdésen magam is sokat gondolkoztam. Az elmúlt évtizedek alatt azonban teljesen nyilvánvalóvá vált számomra, hogy azok a népek, amelyek egyáltalán nem rendelkeznek történelemmel, illetve a történelmük olyan, amit nem igazán tartanak ma elfogadhatónak, azok készítenek maguknak kitalált történelmet, más népek kultúrájából, régészeti emlékeiből, hagyományaiból összelopkodva, vagy csak egyszerűen a „hasukra ütve”. Meggyőződésem, hogy amit “történelem” címén nekünk tanítottak és tanítanak, az döntő többségében valótlan és hamis.

A magyarság történelme is ide kapcsolódik, egyrészt igen készségesen tulajdonítanak el belőle hagyományokat, emlékeket, leleteket, uralkodókat, másrészt, a magyarok körében is vannak magukat “tudósoknak” nevezők, akik súlyosabb hamisításokat követtek el ellenünk, mint más népek hasonló megbízottjai.

Ez elég rosszul hangzik. Megtiltják nekünk, hogy kutatásokat végezzünk?

Magyarországon is tömeges mértékű a régészeti leletek eltüntetése, megsemmisítése, meghamisítása, eltitkolása. Példa erre akár Csallány Gábor, egykori szentesi múzeumigazgató esete. A Tolnai Világlexikonból tudtam meg, hogy Magyarországon a nyúlt koponyájú csontvázak legnagyobb előfordulása Szentes térsége. (Nyúlt koponyájú, s nem “nyújtott”, illetve “deformált” koponyájú emberekről van szó. Úgy gondolom, már a névvel is igyekeznek valótlant sugallani. Ezek az emberek – a mai emberektől anatómiájukat tekintve teljesen eltérő – nyúlt koponyával rendelkeztek.Koponyájukűrtartalma 2,5 liter volt, tehát a mienkének jó másfélszerese. Nem mellesleg óriások voltak!) Szentes mellett Gyula, Túrkeve, Arad, Csongrád a leggazdagabb nyúlt koponyájú lelőhelyek. A Csallány Gábor által feltárt csontvázak sehol nem tekinthetők meg, de még az ásatási jegyzőkönyvei is elérhetetlenek, jóllehet azokata szakember rendkívüli gondossággal vezette.

Csallány Gábor munkásságának az is “tiltott” része, amely a kunhalmok kutatásához köthető. Csallány valamennyi, Szentes térségében található kunhalmot megfúrta. A Sáp-halom esetében márványra bukkant, s mivel márvány nincs a környéken, nyilvánvalóan egy márványszarkofágról van szó. A szentesiek minderről mit sem tudnak, még a helyi lakosok számára ezek az ismeretek – is – tiltottak.

Régész ismerőseimnek sem hajlandók kiadni Csallány Gábor ásatási jegyzőkönyveit, még betekintésre sem, amelyek ilyen, a nyúlt koponyájú emberekre vonatkoznak. Tiltott ismeret, miszerint a magyarok közvetlenül az óriásoktól származnak. Nimród is óriás volt.

A régészetben is a politika diktál. Megfosztják szánt szándékkal a népeket, különösen a magyarokat, a saját valós történelmük megismerésétől. Miért? Mert rettegnek tőle azok, akiknek nincs valós történelmük.

Milyen kérdésekre keresi a választ?

Igyekszem feltárni, megőrizni, megemlíteni, felkutatni, majd közzétenni mindazokat a leleteket, emlékeket, melyek érdekesek, s ahol magyar vonatkozása is van, azokat kihangsúlyozni. Például ki az, aki tudta korábban – én magam sem, mielőtt nekiláttam volna a kötetnek -, hogy Tutenkhamon arany halotti maszkjának díszítése egy az egyben azonos a Maori (Mari!) törzsfőnöki arcfestéssel. A kettő között 4000 kilométer és 3000 év a távolság. Ennek ellenére: azonosak! Mivel pedig Egyiptomban magyarul beszéltek (lásd. Dr Baráth Tibor és Borbola János munkásságát), az, hogy ez az eredetileg női vezetésű nép miért éppen a Mari nevet viseli, már nem is meglepő.

Milyen tényeket tárt fel a kutatómunka során? Sikerült-e rábukkanni újabb információkra?

Az eddig megjelent két kötetben számos olyan tényre bukkantam, amelyről soha életemben, még csak nem is hallottam. Rendkívül sokat tanulok e kutatómunkának köszönhetően, s mindazt, amit kutatásaim során sikerül megérteni, azonnal közreadom. Számomra e kutatások révén egy teljesen más magyar civilizáció kezd kibontakozni, mint amit igyekeznek belénk sulykolni, kezdve ott, hogy az ősi írásunk használata tiltott dolog. A személyi igazolványát, a különböző iratokat, senki sem írhatja alá a saját, magyar, rovásjeles írásával, mert az tilos. Arab, görög, cirill stb. betűkkel aláírhatja. Magyar embernek a saját magyar írását szigorúan tilos használni, szentté soha nem avatott Vajk óta.

Kedvcsinálónak mit árulhat el azoknak, akik érdeklődnek a kötet iránt?

A nyolc kötetesre tervezett sorozatnak ez a 2. kötete. Hasábjain a régészeti leletek mellett elsősorban nyelvészeti, embertani, és kulturális nyomokat kutatok. A világ minden pontján találkozhatunk tömegével magyar elnevezésekkel, olyan nevekkel, melyek csakis és kizárólag a mai magyar nyelven érthetők, és más nyelveken nem. Ezek az ősi elnevezések halmozódnak, szó sincs arról, hogy “véletlenszerűek” lennének. Tele van a világ Buda, Mór, Mari, Kaba, Tisza, Turku, Keve, Pata, Galga elnevezésekkel. A világon mindenhol – az ősi népek között – ott vannak a “kaukázusi népek”, azaz a magyarok, s természetesen a rovásjeles írásuk is jelen van, több tízezer évekre visszamenően. Sőt. Egyetlen konkrét példa: Az ausztrál „Ayers Rock” eredeti neve is magyar. Ezen semmi csodálkozni való nincs, hiszen az ausztrál őslakosok “kaukázusi népek”, s ők nevezték el. Úgy 160.000 évvel ezelőtt.

Kinek ajánlja a könyveket?

Ajánlom munkásságom azok számára, akik a valós történelemmel, az igazság megismerésével szeretnének alaposabban foglalkozni. Akik számára a kulturális-, a szellemi-, az anyagi- és a vérségi örökségünk fontosabb, mint a politika múló szereplőinek éppen aktuális ármánykodásai. Következésképpen: igyekszem felkutatni, leírni és közreadni, ami érték, ami valós, hogy ezekre az alapokra egy igazságos világ épülhessen, ugyanis törvényszerű, hogy a globális hazugságnak egyszer úgyis vége lesz. Megőrzöm tehát és átmentem a tudást.

Aki szeretne többet megtudni a szerzőről és műveiről, itt megtalálja:

http://www.aranylaci.hu/

/T.A.P.