Nagyon szeretem Julinanna előadásait beszélgetéseit Robertóval.
Én voltam 1990 ben pánik beteg Első szülésem során egy orvosi műhibát követtek el rajtam ami oda vezetett hogy a szülés után 3 hónappal, egy kiterjedt gennyes hashártya gyulladással épp az utolsó pillanatban ragadtak vissza a halál torkából. Egy szülés és életmentő műtét után 11 nappal egy beszélgetéshatására indul el a pánikom.

A vizitáló professzortól megkérdeztem hogy mit tud mondani mikorra gyógyulhatok fel mikor mehetek vissza haza kisbabámhoz? Mire ez a vénember fölényesen és lekezelőn azt mondta,
” ezt én nem tudom, lehet egy hét egy hónap vagy egy év … és még motyogott valamit és már fordult is hátat, én meg ott maradtam a 30 centid varratta a hasamon, amivel örökre tönkre tettek, és most még ez is.

A belgyógyászatra tettek elfekvőbe, és néhány óra múlva egy rejtélyes fulladás következett napi néhány órát tudtam aludni, pokoli mellkasi fájdalmaim voltak nem kaptam levegőt, nem értettem mi ez. Kétségbe estem de nem voltam erre tudatos. Minden lelet negatív volt, az állapotomhoz képest napi vérvétel vizelet minta, OK, vérnyomás rendben, … Adogattak mindenféle pirulákat, és vénásan algopirint fájdalomcsillapítót hogy egyáltalán el tudjak aludni. Csak ülve tudtam aludni. Amint megpróbáltam lefeküdni fokozódott a fájdalom fulladás .
1990 van , a professzorok az adjunktus akik azóta már a Debreceni egyetem legfelsőbb vezetője azt mondta nekem nem tudják mi ez! Rájöttem hogy magamra maradtam… egy darabig engedelmesen senyvedtem a klinikai húsdarálóban. Egy napon rájöttem hogy a nővérke összekeverte a betegeknek kiadott gyógyszereket, odasétáltam a nagy könyvhöz és ellenőriztem. Megkérdeztem tőle mi folyik itt, látszott hogy nem zavartaja magát azon hogy nem azt adta ki a szobában a betegeknek ami ki van írva. JAAA hogy itt minden mindegy? Rájöttem hogy kísérleti patkány vagyok, a napi vérvételtől már nincs vénám. igaz még alig volt jártányi erőm, de piszkos dühös lettem!
Meghoztam a döntést! EZEK itt engem nem gyógyítanak! MAGAMAT KELL meggyógyítani!
kijelentettem hogy haza fogok menni készítsék a zárójelentést!
mindent aláírok vállalom a felelősséget. Próbáltak ijesztgetni hogy mi bármikor visszaeshetek és baj lehet és így tovább.
De ekkor a dühöm kihozott a fulladásból. Féltem mi lesz mert a fríss műtét rekeszizomtól szeméremcsontig tartó vágás miatt folyamatos fájdalmaim voltak. Hazamentem. A gyereket nem bírtam felemelni. 3 hónapot távol voltam, a gyerek hasra fordult, megnőtt, sok mindenről lemaradtam….. és a legszörnyűbb hogy nem ismert meg! Sírt.
Elkezdtem gyógyfüvekkel gyógyítani magam, Mária Treben könyvéből. Majd a leggyengébb jóga gyakorlatokkal légzéssel kezdtem a fizikai erőmet visszagyűjteni.
Senki nem tudta hogy ez A pánikbetegség volt. Évekkel később Déri János műsorában volt szó a pánikbetegségről.
Akkor jöttem rá hogy én ezt éltem át. A pánikbetegséget. Ami abból fakadt hogy nem tudtam mi lesz velem, mi lesz az újszülött gyerekemmel? Hogy fogom én ezt megoldani …

Kialakult bennem egy érzés ami jelzi ha nehéz élethelyzetben kezdődik a pánik, elejét tudom venni, és tudatosítással úrrá lehet rajta lenni. Légzéssel, és a helyzet józan elemzésével, ha nagyon nehéz a megfelelő gyógyteákkal.

A mostani maszkoltatási nyomás, pont ezt a pánikot akarja stimulálni, ráerőszakolni az emberekre. Ezt tudatosan csinálták velünk. Ez a régi pánik tapasztalat, képessé tett engem, hogy nagyon gyorsan felismerjem a helyzeteket és tisztán lássam mi a valós mi a hamis.