Nagy Márton végül 2020 májusában távozott az MNB-től,

hivatalosan „más fontos megbízatása” miatt mondott le, sokan Matolcsy bosszúját látták távozásában, ám azzal, hogy nemsokára hivatalosan is Orbán Viktor gazdasági főtanácsadója lett, mindez már nem tűnt életszerűnek. Ráadásul Orbán a választások után gazdaságfejlesztésért felelős miniszternek nevezte ki, amiről vélhetően Nagy Márton is okkal gondolhatta, hogy karrierje csúcsát jelenti. Csakhogy az eddigi tapasztalatok épp az ellenkezőjét mutatják. Már az is nagyon durva volt, amikor januárban – még Orbán-tanácsadóként – olyat szólt a hatósági árak kapcsán, hogy azok „befagyasztása hatékony módszer az áremelkedés megakadályozására”. Ám amikor – már miniszterként – az extraprofitadót kellett megmagyaráznia, olyanokat is mondott, amilyeneket egy magára valamit is adó gazdasági szakember ki nem ejtene a száján. Például azt, hogy a telekom cégek és médiatársaságok adóztatását az indokolja, hogy a járvány alatt többet neteztek és tévéztek az emberek, a légitársaságokét meg az, hogy a járvány megszűntével sokkal többen akarnak majd repülni. Ekkor már megálltak a kanalak a leves felett.

De még ezen méretes hülyeségek nyomán sem merte senki Nagy Márton tehetségét és tudását kétségbe vonni.

A „szakmai tekintélynek” szóló tapintat akkor lett semmivé, amikor az extraprofitadó egyik érintettje, a Ryanair légitársaság vezetője lépett a mikrofonhoz. Michael O’Leary vezérigazgató rövid nyilatkozatában Nagyot többszörös idiótának, ostobának és hibbantnak nevezte, és a Közgazdaságtan tökfejeknek című könyvet ajánlotta a figyelmébe. A „nagyszájú” Nagy Mártonnak elfogytak a riposztjai, legfeljebb eltartott kisujjal emleget „útszéli stílust”, meg azzal jön, hogy Ryanair alapból milyen szemét az utasokkal.

Arra viszont képtelen, hogy érdemben bizonyítsa az extraprofitadó igazságosságát

a légitársaságok esetében, noha minden jel arra utal, hogy elsősorban arra szerződtette Orbán Viktor, hogy Matolcsy után a kormány átlátszó hülyeségeit is képes legyen megnyugtató szakmai érvekkel eladni a nemzetközi pénzvilág felé. Ennek nyomát sem látjuk, Nagy Márton nagyhírű képességei elsősorban pitiáner fenyegetőzésre korlátozódnak a Ryanairrel szemben, illetve a szokásos mellébeszélésre: „Nem a magyar családoknak kell megfizetniük a háború árát!” A fenét nem: a kormány és Ryanair háborújának az árát egészen biztosan nekik kell. Ehhez képest szinte másodlagos kérdés, hogy kinek a zsebébe. Ennyit a csodagyerekről, aki valójában mindig is csak az övéi közt számított annak – ha egyáltalán.

Forrás: Magyar Narancs