Talán inkább az fáj az angoloknak, hogy oly sokáig tartották magukat felsőbbrendű uralkodó fajnak és ebből mára semmi nem maradt. Az egykori dicsőséges Brit Birodalom, ahol soha nem nyugodott le a nap, ma már csak egy sziget, egy multikulturális posvány, ahol megfojtják a régi gyarmatokról érkezők az őslakosokat és ki vannak szolgáltatva a kelet – európai munkaerőnek.
Most pedig képmutatóan térdepelniük kell egy nyíltan fehérgyűlölő rasszista szervezett előtt, egy felülről erőszakolt és minden őszinteséget nélkülöző társadalom mérnőkösködés jegyében.

Jólétük alapja, hogy a gyarmataikat évszázadokon keresztül kiszipolyozták és amíg ráértek fajokat, kultúrákat kiirtani, addig mi élet-halál harcot vívtunk az Oszmán Birodalommal, tucatnyi háborúnk volt a saját hazánkban, míg nekik egy sem.
Minket nem szolgáltak ki négerek, indiaiak, és nem állítottunk kartácstűz elé őslakosokat, így nem is tudunk osztozni a “lelkiismeret-furdalásban”.

Persze magukkal szemben is lehetne némi lelkifurdalásuk, hogy sok százezer brit életét feláldozták az első világháborúban, azért, hogy például az ezeréves Magyar Királyságot feldarabolhassák, úgy, hogy közben magukat is gyarmati státuszba taszították.